
Fotó: Biró István
2013. március 21., 08:282013. március 21., 08:28
A Franciaországban élő német rendező legutóbbi kolozsvári munkája, a 2010-ben bemutatott Mértéket mértékkel is négyórás volt, az azonban érzésünk szerint ennél jobban sikerült. Az (egyik) oka ennek talán az lehet, hogy míg az akkori témától – a hatalom önkénye, az igazságszolgáltatás tehetetlensége, a bűnösök uralma, a kisember eltiprása – természetét tekintve könnyebb volt eltávolodni, hogy aztán távolabbról szemlélve teljesebb képet tudjon a nézőnek is mutatni az alkotó, addig jelen esetben nem ment az eltávolodás.
„Egy nagy ember története, aki szembenéz a halállal, mégsem adja fel” – mondja a történetről a rendező az előadás dramaturgjának, Biró Eszternek adott interjúban. Majd később arról beszél, hogy a fiatalság elvesztése is egy tapasztalat, mint a halál – egyszer mindkettővel szembe kell nézni. Don Juanról pedig ezt mondja: „Azáltal létezik, hogy tud csábítani, minden szörnyűséget csábításon keresztül visz véghez.” Don Juan tehát a csábítással, a nőknél elért újabb és újabb sikerekkel próbál bizonyítani magának, és próbálja meg értelmetlen módon tagadni a halált, hogy ne kelljen szembenéznie Istennel, akit szintén tagad. Ugyanúgy, ahogy – saját bevallása szerint – Matthias Langhoff is tagadja Istent.
Mindezen részleteket figyelembe véve arra kell gondolnunk, hogy a rendező olyannyira azonosult a munka során az általa színpadra állított dráma főhősével, hogy képtelen volt higgadt távolságtartással irányítani a színpadi történéseket, ő maga is benne élt az előadásban, ettől pedig a nézőnek egy idő után az az érzése támad, hogy széthull az egész. Ami azért sajnálatos, mert részleteit tekintve a produkcióban számos kiváló ötlet és remek színészi alakítás van, csak így együtt mindez túl sok.
Ez a zsúfoltság abból is adódik, hogy a rendező megpróbálta összehozni Moliere darabját – amelyet egyébként fércműnek tart, pusztán a téma miatt választotta – Mozart Don Giovanni című operájával – amelyet korábban már megrendezett –, amelyből több áriát is hallhatunk a színészek előadásában. Ezzel önmagában nincs is gond, hiszen szeretjük, ha a kiváló hangú kolozsvári színészek énekelnek – ezúttal (is) Kató Emőkét emelnénk ki elsősorban e tekintetben –, mindazonáltal e zenés betétek is minduntalan megakasztják a cselekményt, így éppen az lesz belőlük, amitől a rendező is tartott: „esztétikai töltelék”.
A díszlet, akárcsak a Mértéket mértékkel esetében, ezúttal is rendhagyó és „mozgalmas” – a Pethő Anikót ért szerencsétlen baleset nyilván nem az előadást minősíti –, a Don Juan szolgáját, Sganarelle-t alakító Bíró József pedig vitathatatlanul az előadás egyik kulcsfigurája, remek alakításának is köszönhetően. A címszerepet játszó Hatházi András a bemutatón hátsérülése miatt csak „félgőzzel” tudott játszani, de még így is hiteles volt – a képmutatásról szóló monológja a produkció egyik kiemelkedő momentuma. Mindent egybevetve a legelső megállapításunkhoz jutunk vissza. Egy feszes, másfél órás előadás és nagyobb távolságtartás jobb lett volna e témában. n Varga László
Don Juan ünnepélyes vacsorája – Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2013. Szerző: Moliere. Rendező és díszlettervező: Matthias Langhoff. Dramaturg: Biró Eszter. Főbb szereplők: Hatházi András, Bíró József, Kató Emőke, Viola Gábor, Szűcs Ervin.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.