Darvasi László Rotary-díjas szerző olvasott fel Kolozsváron

Ezzel a regénnyel Darvasi nyerte el idén a hárommillió forinttal járó Rotary Irodalmi Díjat, így Balázs Imre József első kérdése arra vonatkozott, mit jelent ez a díj Darvasinak a közel 700 oldalas regény megírása után.

Darvasi elmondta, ha valaki komolyan veszi az írást, van ambíciója és kitartása, „ráadásul némi tehetség is szorult belé”, előbb vagy utóbb „utolérik a díjak”. A Rotary-díj kapcsán megjegyezte, hogy az átadás körüli ceremóniát és feszültségkeltést fölöslegesnek és kényelmetlennek tartja, de magának a díjnak örül.

„Jó ez a díj, mert nem az életkorral járó elismerés, nem amolyan automatikus díj. Ezt a díjat egyetlen műre kapja a szerző, így csak az abban az évben megjelent könyvet vizsgálja a zsűri, nem az életmű elismerése” – tette hozzá.

A hétvégén egyébként Darvasi László művészetéről és főképpen a Virágzabálókról konferenciát szerveztek Szegeden, a történelmi regény cselekményének színhelyén. Balázs Imre kérdésére, hogy milyen érzés volt részt venni egy róla szóló konferencián, Darvasi megjegyezte: „Borzasztóan kínos volt. Egy ilyen konferenciát csak halott szerzők érdemelnek meg. Az első előadás után ki is jöttem, mert úgy éreztem, fölösleges vagyok egy olyan konferencián, ahol neves kritikusok az én regényemről beszélnek, vitatkoznak. Néha azt éreztem, hogy ha összeesnék és meghalnék, senkinek fel sem tűnne, sőt nyugodtabban folytathatnák az előadásokat, beszélgetéseket.”

A történetmesélés visszatérése

Az est folyamán a közönség megtudhatta, hogy a szerző versekkel indult, de már ezeken a verseken is érezhető volt, hogy inkább epikai, mint lírai szerkezetűek. Az első kötet után novellakötetekkel jelentkezett és az egyik legjelentősebb magyar novellista lett. A szakma az 1993-ban megjelent A veinhageni rózsabokrok című novellagyűjteménye kapcsán figyelt fel rá. „Sokan fogalmaztak úgy, hogy ezekkel a novellákkal tért vissza újra a magyar irodalomba a történetmesélés” – mondta a kötetről Balázs Imre József. Jelenlegi könyvén kívül még egy regényt adott ki 1999-ben. A könnymutatványosok legendája című könyv.

A Virágzabálókon egyébként a szerző hat évet dolgozott. A cselekmény főként Szegeden játszódik, egyik fő motívuma az 1879-es nagy árvíz, mely a régi Szeged nagy részét romba döntötte, és amely a történetet keretbe zárja, innen indul, majd visszanyúlik a szereplők fiatalkoráig, érintve a ’48-as forradalmat és az azt követő szigorú éveket, melyben a Monarchia titkosszolgálata mindent megtett, hogy felkutassa és „ártalmatlanná tegye” a szabadságharc híveit. A főszereplő Pelsőczy Klára, akibe három férfi szerelmes, és aki mindhármat szereti a maga módján, így ebből a sokszereplős szerelemből adódnak a cselekmény konfliktusai. A könyv utolsó része ismét a Tisza szegedi pusztításához tér vissza.

Felrúgni a hagyományos értékrendet

Balázs Imre József arra is rákérdezett, mire utal a könyv címe. A szerző elmondta, a könyv szereplői a történet során többször is esznek virágokat a szó szoros értelmében is, egyikük például egy egész pipacsmezőt felzabál, amibe majdnem belehal, de a cím mást is jelent. Hogy rámutasson erre a másik jelentésre, Darvasi egy történetet mesélt, miszerint a családjukban volt egy fiatal házaspár, akik nem szerettek dolgozni.

Házuk nem volt, így mindig más rokonnál húzták meg magukat, mígnem egy közeli rokon halála után örököltek egy házat. A rokonok fellélegeztek, hogy nem kell többé befogadniuk a fiatalokat, ők azonban beiratkoztak tánciskolába, és mire minden táncot megtanultak, elköltötték a ház árát. „Szerintem ők virágzabálók voltak” – mondta darvasi, hozzátéve, hogy a könyve szereplői is ilyen virágzabálók, tehát nem a hagyományos értékrendekhez és elvárásokhoz igazodnak, bohém életet élnek, és nem törődnek tetteik következményeivel, a földhözragadtságtól való elszakadásra is utal a cím.

Darvasi egy részletet is felolvasott a regényből, majd a különböző lapoknak írt tárcáiból is néhányat, melyeket Szív Ernő néven szokott gyűjteményes könyvekben megjelentetni. Ennek kapcsán elmondta, bár sokan „lesajnálják” a tárca műfajt, szerinte ez is irodalom, irodalmi igényességgel kell írni.

A helyszínen egyébként a Virágzabálókat és A könnymutatványosok legendáját az érdeklődők meg is vásárolhatták és dedikáltathatták a szerzővel.