Fotó: Kiss Judit
Azért szeretnek olvasni, mert a „könyvek az embernek egy más világot adnak”, így amíg olvasnak, nem figyelnek az „eredeti világra” – többek közt ezt mondták a Krónika kérdésére azok az elemisták, akiket a vasárnapig tartó Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten faggattunk olvasásról, könyvekről. Akadt köztük, aki szinte „könyvmolynak” számít, bevallása szerint már 14 éveseknek való könyveket is olvas, mások inkább a társasjátékok, kifestős mandalák, feladatos könyvek iránt érdeklődnek.
2023. június 10., 10:042023. június 10., 10:04
2023. június 10., 20:272023. június 10., 20:27
Bár sokan hangoztatják, hogy az ifjú generáció tagjai egyre ritkábban olvasnak, és a képernyő egyeduralma miatt egyre kevésbé érdeklik a gyerekeket a könyvek, a jelek szerint ez mégsem teljesen igaz. A vasárnapig tartó, négy napos Kolozsvári Ünnepi Könyvhét – sok más erdélyi könyves szemléhez hasonlóan – nagy hangsúlyt fektet a gyerekek és a nyomtatott kiadványok viszonyának erősítésére: a főtéri Bánffy-palota emeleti termeiben jelen lévő 48 kiadó közül sokan kínálnak olvasni, lapozgatni valót a kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt, és az ifjú olvasók szívesen lépnek be a „Gutenberg-galaxisba”.
Pénteken, a szemle második napján az érződött, hogy a gyerekek bizony szívesen látogatnak el a könyvek birodalmába, és azok is szívesen nézegetik, lapozgatják a kiadványokat – az előkészítő osztályosok –, aki még nem tudnak gördülékenyen olvasni; de a társasjátékok, gyermekfolyóiratok is felkeltik az érdeklődésüket.
Az előkészítősök is „írtak már” mesét
Ottjártunkkor pár elemi osztályos kolozsvári gyerekkel elegyedtünk szóba. Akadt köztük, aki szinte „könyvmolynak” számít, bevallása szerint már 14 éveseknek való könyveket is olvas, mások azt mondták, hogy inkább a társasjátékok, kifestős mandalák, feladatos könyvek iránt érdeklődnek.
A János Zsigmond Unitárius Kollégium előkészítő B. osztályába járó két fiú osztálytárs Pálfi Levente tanító tanítványai. A két kisfiú a szülőkkel érkezett a könyvünnepre, mindketten a Kevin és a bűvös malom című könyvet tartották kezükben, ugyanis épp aznap mutatták be a kiadványt. Száva Csanád Kevin és a bűvös malom című kötete az Exit Kiadó gondozásában látott napvilágot 2022-ben. Egyikük kérdésünkre azt mondta, nagyon szereti a meséket, de a kedvenc meséjének a címét nem árulta el, csak azt, hogy a mese egy méhecskéről szól, a most vásárolt könyvről pedig azt mondta, mivel még nem ismeri a betűket mind, apa vagy anya elolvassa neki.
A gyerekek azt is elmondták, hogy Pálfi Levente tanító bácsival közösen készítettek egy meséskönyvet a tengeri szörnyekről: minden gyerek annyi rajzot tett hozzá, amennyit akart. Ők például vidrához hasonló, vörös szarvú lényt, és más érdekes tengeri állatokat, tengeri teknőst, szardíniát rajzoltak. Meséltek arról is, hogy elolvasták a tanító bácsival a Kamion Kami című könyvet.
„Én írtam már egy mesét, egy fekete párducról meg egy gyíkról szólt, sok kalandjuk volt” – mondta egyikük.
„Olvasáskor megszűnik számomra a külső világ”
A gyereksarokba helyezett egyik kényelmes fotelben egy másik tízéves kisfiú, a Montessori iskola kisdiákja foglalt helyet, aki megérkezése után rögtön elkezdett olvasni. Kérdésünkre elmondta, ő sokkal szorosabb viszonyt ápol a könyvekkel, olvasással, mint a kortársai, talán azért, mert az édesanyja könyvtáros. Édesanyja vezette egyébként az egyik író-olvasó találkozót pénteken délelőtt, amikor Vadadi Adrienn Játsszunk mesét! című kötetét mutatták be.
„Sokkal többet olvasok, mint az osztálytársaim, akik közül a legtöbben csak néha-néha olvasnak, de vannak néhányan, akik gyakrabban. Sőt, az egyik osztálytárnőm már írt egy vastag regényt.
A tízéves kisfiú korához képet éretten vélekedett kérdésünkre, hogy mi a jó számára az olvasásban. „Aki olvas, sok világot felfedezhet. Én például nagyon szeretem a vadászélményekről szóló könyveket, utazási naplókat, a valós témáról írt, de azért kicsit kitalált történeteket” – mondta az elemista. Példaként hozta fel a Családi titok című képregényt: mint kifejtette, a könyv a második világháborúról szól a polgárok szemszögéből, egy lány meséli a történetet, akinek az édesapja rendőr, a legidősebb bátyja beáll a németekhez, a kisebbik bátyja pedig a helyi ellenálláshoz csatlakozik. „Édesanyám örül, hogy bizonyos könyveket elolvasok, de néha nem örül, mert amikor olvasok,
Kérdésünkre, hogy mi történne, ha eltűnnének a könyvek a Föld színéről, velősen válaszolt: „világvége lenne”. „A könyvekre szükség van. Lehet, hogy most már sok minden helyettesíti a könyveket, például az internetes cikkek, de a könyvet nem lehet pótolni. Én az olyan könyveket szeretem, amelyekben kevés a kép vagy egyáltalán nincs kép” – magyarázta. Hozzátette, azokat a könyveket is szereti, amelyekben „készen kapja a képeket”, mert ott olyan dolgokról van szó, amit ő magától nem tudna elképzelni.
Fotó: Kiss Judit
Példaként említette a Zúzmaraszív című könyvet, ami három kötetes. Jamie Littler könyvében a szörnyektől hemzsegő Hó-tenger legfagyosabb csücskében, van egy apró erődítmény. Egy Ash nevű kisfiú eltűnt szüleit várja vissza, akikre már csak egy tiltott altatódal éneklése emlékezteti és mindent megtesz, hogy elkerülje a nagyon morcos Jetit, Tobut, aki az őrzője lett.
„Ha eltűnnének a könyvek, az íróknak más szakmát kellene választaniuk”
a kisfiú húga is élénk érdeklődést mutatott a könyvek iránt, többek közt Felix Salten Bambiját, valamint A viharlámpa fénye című kötetet vette kézbe az olvasósarokban álló fotelben elhelyezkedve.
„Én még elsős vagyok, de attól még sokat tudok olvasni. A suliban is szoktam egy csomót olvasni, nekem nagy felszabadulás, hogy keddenként tudok menni az iskolakönyvtárba, amikor várok a furulyaórára és van egy üres órám. Ilyenkor mindig olvasok” – mondta a kislány. Hozzátette, azt szereti, hogy a „könyvek az embernek egy más világot adnak ”, és amíg olvas, nem figyel az „eredeti világára”. „Ilyenkor csak arra figyelsz, ami a könyvben van, és elképzeled magadat ott, és a könyv egy új világot nyit” – fogalmazta meg ezekkel a szavakkal az elsős kislány, aki bátyjához hasonlóan nagyon értően viszonyul az olvasás nyújtotta élményhez.
„Akkor az íróknak nem lenne munkájuk, és új szakmát kéne tanulniuk, és persze mindenki komorrá válna, mert nem lenne, ami kizökkentse őket” – vélekedett a kolozsvári kislány.
A gyerekektől azt is megkérdeztük, hogy miként viszonyulnak az okostelefonokhoz. A kisfiú habozás nélkül azt mondta, ő inkább a könyvet választaná, mint egy telefont. A kérdésre egy negyedikes lány is válaszolt, mint mondta, ő a telefont választaná, mert arra le lehet tölteni könyveket és onnan lehet olvasni. Arról is beszélt, nagyon szereti Bosnyák Viktória könyveit, már elolvasott egy párat, például a Tündérboszorkányt.
„Messi elrontja a szerelmi életemet”
A lány öccse, a focirajongó, pólóján a Ronaldo feliratot büszkén viselő kisfiú is érdeklődéssel nézegette a kiadványokat, mint mondta, ő focis könyvet szeretne vásárolni.
„Én azért utálom Messit, mert elrontja a szerelmi életemet. Azoknak a fiúknak, akiket meg akarok szerezni magamnak, Messi elvonja a figyelmét” – vallotta be őszintén az elsős lány. A negyedikes diáklány kissé rendreutasítóan szólt rá, hogy „ez egy könyvünnep, itt nem való ilyesmiről beszélni”.
Pénteken több, gyerekeknek szóló kötetet is bemutattak: Szőcs Margit – Keszeg Ágnes: Ha belefáradsz a pihenésbe című, a Gutenberg kiadónál idén napvilágot látott könyvének ismertetőjén Zsigmond Emese, a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok korábbi főszerkesztője beszélgetett a szerzővel. A finn Tomi Kontiónak A kutya, akit Macskának hívnak, otthonra vágyik című könyvét is megismerhették az érdeklődők, a Koinónia gondozásában napvilágot látott kötetről Jankó Szép Yvette-tel, a könyv fordítójával beszélgetett P. Kristály Bea, valamint Szántai János Tintapacák című verseskötetét is bemutatták.
A szemle részletes programja az unnepikonyvhet.ro honlapon található.
Megnyitották csütörtökön kora délután a Bánffy-palota udvarán a Kolozsvári Ünnepi Könyvhetet, a 12. alkalommal megrendezett szemle négy napon át várja gazdag programkínálattal a könyvbarátokat.
Útjára indult az Erdélyi Könyvfaló Olvasójáték, három fős diákcsapatok jelentkezhetnek – közölték a szervezők.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Bukaresti Liszt Intézet idén immár 22. alkalommal rendezte meg a Magyar Zene Fesztivált, amely különleges találkozási pont a magyar zeneművészet és a román közönség számára.
A magyar irodalom közösségformáló szerepéről, az erdélyi kulturális örökség megőrzéséről és a múltfeltárás fontosságáról is szó esett a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kolozsvári díjátadó gáláján.
A főként befogadó színházként működő, de azért évente egy-két saját produkciót is bemutató kamaraszínház összesen tíz nagyszínpadi és nyolc stúdióelőadást kínál a bérleteseknek: már a jövő héten egyet-egyet.
A rossz emlékű Funar-korszakot és egy közismert hollywoodi filmes figurát idéz meg ironokusan a kolozsvbári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei plakátja.
Pongrác, Szervác és Bonifác napjaihoz – május 12., 13. és 14. – a magyar néphagyományban számos időjárással kapcsolatos megfigyelés és hiedelem kapcsolódik.
Roman Gutek lengyel forgalmazó, producer és jelentős filmszemlék szervezője kapja elsőként az idén létrehozott Janovics Jenő-díjat a kolozsvári Transilvania nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF).
A 2026 májusára tervezett, VI. UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja idén elmarad – jelentette be hétfőn a Facebook-oldalán a Csíki Játékszín.
Nemes László Árva című játékfilmjét is vetítik a június 12. és 21. között tartandó kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). Az alkotást az amerikai Film Independenttel kötött partnerség keretében mutatják be.
Barátom, a vámpír – ez a címe a családi előadásnak, amelyet a Csiky Gergely Állami Magyar Színház a magyarországi MárkusZínház független bábos műhelyével együtt mutat be.
„Kérem, szánjanak több pénzt a kultúrára!” – zárta rövid köszönőbeszédét Tompa Eszter, aki a 20. alkalommal megszervezett gálán átvette élete első Gopo-díját, a Kontinental '25 című alkotás főszerepéért.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!