Bisztrai Mária színművész életútját ismertették Kolozsváron

 „A kötet hiánypótló jelleggel bír, nehéz ugyanis dokumentálni a színházat, a színészi tevékenységet. A szerző, Dehel Gábor nem egyszerűen a mikrofonállvány szerepét tölti be, hanem látványos, interaktív folyamatot tár az olvasó elé” – magyarázta az est házigazdája. „Rengeteget kaptam az élettől, André Gide szavaival élve már a születésem előtt is élni vágytam, az élet és színház szavakat pedig minden levelemben, írásomban nagy kezdőbetűvel írom.

Ez nem a búcsú pillanata, csupán az arrafelé vezető út kezdete. Habár senkit sem hibáztathatok emiatt, nagyon sajnálom, hogy elszakadtam a színháztól, az itt kiteljesedő következő nemzedéktől” – fogalmazott az eseményen jelenlévő Bisztrai Mária, aki 34 éven keresztül volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, 1969-től 1985-ig pedig az intézmény igazgatója. Dehel Gábor a bemutatón hangsúlyozta: a színművésznő sorsa olyan korszakban teljesedett ki, amikor a célzatos félretájékoztatás programszerű volt.

„Számos, a célnak ellentmondó eszközt és bizonyítékot semmisítettek meg, a kulturális élet fontos személyiségei és dokumentumai kallódtak el. A könyv segítségével az eltűnt arcokat szeretnénk felidézni” – mutatott rá a szerző. Mint mondta, Bisztrai Mária eleinte vonakodva fogadta a beszélgetőkönyv ötletét, gondolkodási időt kért. „Próbákat tartottunk, lubickoltunk az emlékekben, végül beindult a felidézések láncreakciója. A művésznő végig határozott volt és udvarias, holott a több évtizedes emlékek felidézése pszichikai és szellemi megerőltetést jelent” – emlékezett vissza Dehel Gábor.

Demény Péter, a kötet szerkesztője kifejtette: Bisztrai Mária különleges pályát tudhat maga mögött, amely tele van kimagasló szerepekkel, bonyolult küzdelmekkel. „Nem puszta túlélő, több mint talpon maradt személyiség, tapasztalatait a legnagyobb intellektuális fokon dolgozta fel” – magyarázta Demény. A könyv előszavát író Kötő József ugyanakkor hozzátette: a színésznő nagysága szakmával szemben tanúsított alázatával, művészetszeretetével magyarázható, Bisztrai Mária ugyanis nem rutinosan, tapasztalatból játszott, hanem minden helyzetben az adott pillanatot élte meg.