Beszélgetés Balogh Júliával, a Fölszállott a páva megálmodójával

A verseny szakmai zsűrijének döntése alapján a területi válogatókba 374 produkció jutott tovább, a megmérettetéseket júniustól szeptemberig összesen nyolc helyszínen tartják. Erdélyben két településen, Csíkszeredában és Kolozsváron került sor múlt héten a területi elődöntőkre, a kincses városban tartott rendezvényen Balogh Júlia ötletgazdával, a Duna Televízió munkatársával beszélgettünk.

– Mikor született meg a Fölszállott a páva vetélkedő megszervezésének ötlete, miért látta szükségét egy ilyen rendezvény létrehozásának?

– A gondolat már hét évvel ezelőtt megszületett, az azóta eltelt esztendőkben azonban a támogatás hiánya miatt sajnos nem tudtuk megszervezni a vetélkedőt. A hagyományápoló verseny létrehozását elsősorban azért láttam mindenképpen szükségesnek, mert ennek a nemzetnek – bárhol is éljen a Kárpát-medence területén – arra van szüksége, hogy önmagára tudjon ismerni, önmaga elé tarthasson tükröt. Ezt a tükröt mindig más módon tartották, tartják elébe, ez különösen a kisebbség esetében igaz, így elferdített kép alakult ki a nemzetben, holott van egy olyan gyönyörű tükrünk, amelybe ha belenézünk, csodát láthatunk. A mostani, kolozsvári elődöntőn is csodát láthattunk, hiszen a közép-erdélyi régió az egyik leggazdagabb, legszínpompásabb néptáncot mutatja be, már az is külön öröm, hogy láthatjuk az itteni fiatalok tehetségét.

– Egyszeri rendezvényről van szó, vagy további megmérettetések szervezését is tervezik?

– Reményeink szerint a következő években is lehetőségünk lesz megszervezni, egy olyan hagyományt szeretnénk teremteni, mint maga a táncházmozgalom. Úgy gondolom, hogy legalább kétévente meg kell mérni, ellenőrizni kell, hogy hol tartunk. A népzene-, néptáncmozgalom Erdélyben 35, Magyarországon 40 esztendeje indult, az ellenállás egy formájaként, és furcsamód majdnem az is maradt, persze nem az akkori elképzelés szerint, hanem abban az értelemben, hogy a közmédia a mozgalmat azóta sem karolta fel. Magyarországon és Erdélyben mintegy 200 ezer ember él ebből, a jelenség mégsem köztudott. Romániában, Szerbiában, Szlovákiában vannak a többségiek hagyományát népszerűsítő, kifejezetten népzenei csatornák a televízióban, rádióban, Magyarországon ez nem létezik. Az anyaországban valamiért mindig úgy tekintettek a mozgalomra, mintha valamilyen magyarkodás lenne, amelyből negatív, ártó indulatok születhetnek.

– Az előzetes elvárásokhoz képest milyen volt a vetélkedő iránti érdeklődés?

– Az érdeklődés nagyon élénk volt, mintegy 2000 ember jelentkezett az egész Kárpát-medencéből, ez körülbelül 570 produkciót jelent, amelyeket népi együttesek, egyéni előadók, táncegyüttesek adtak elő. Előzetesen minden jelentkezőnek demófelvételt kellett küldenie egy produkcióról, a zsűri ez alapján válogatta ki azokat, akik most a területi elődöntőkön bizonyíthatják tudásukat. A vetélkedőt a Hagyományok Házával közösen szerveztük, így komoly szakmai háttere is van. Öszszesen nyolc helyszínre látogatunk el szeptemberig, ősszel pedig további válogatókat tartunk, majd szeptember végén kezdődik a tulajdonképpeni produkció: 12 hétvégén keresztül zajlik a döntő, a verseny győztesét pedig december 16-án hirdetik ki. A rendezvényt egyébként nem ellen-Megasztárnak tartjuk, hiszen az egy angolszász találmány, ez pedig a saját, hagyományápolást segítő kezdeményezésünk.

– Hogyan látja ma a táncházmozgalmat, mi lehet ennek a jövője?

– Elmondhatjuk, hogy a fiatalok úgy viszonyulnak a jelenséghez, ahogy kell, az sem véletlen, hogy az UNESCO felvette a kulturális világörökségi listára a táncházmozgalmat, mindez arra utal, hogy nemzetközileg is valamiféle csodát hozott létre a népzene. Úgy gondolom, hogy a vetélkedő megszervezésével ennek másfajta irányt tudunk adni. Eddig is létezett számos népzenei megmérettetés mindegyik korosztály számára, az azonban még nem fordult elő, hogy több millió ember elé tárjuk a jelenséget, ez egyfajta számbavételt is jelent. Olyan szellemi kinccsel van dolgunk, amit nem szabad elfelejteni, amely legalább annyira fontos, mint az anyanyelvünk. Furcsa, hogy most, amikor a magyarországi közmédiában zűrzavaros állapotok uralkodnak, mégis lehetőséget kaptunk a Fölszállott a páva megvalósítására. Nagyon örülök annak, hogy felismerték ennek fontosságát. A közmédiában jelenleg csak a Duna Televízió közvetít népzenei műsort, és abban reménykedem, hogy ha nem is lesznek népzenei csatornáink, legalább azt elérjük, hogy a néptánc és népzene megtalálja helyét a közmédiában is, hiszen aki nem ismeri, nem is tudja megszeretni a műfajt.