Az Albert Annamáriával készült interjúkötetet ismertették Kolozsváron

Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője az eseményen hangsúlyozta: a sorozat kötetei a jeles személyiségek életpályájához való közel kerülést segítik elő. „A színpadon állva a művészek távolinak, fölöttünk állónak tűnhetnek, a beszélgetőkönyvekben mindez megváltozik, a főszereplők más arcukat mutatják a közönségnek” – fogalmazott a főszerkesztő. Demény Péter, a Prospero Könyvek sorozatszerkesztője hozzátette: az emlékezés nosztalgikus, de aktív tevékenység is egyben, a hagyományokat ugyanis minden pillanatban életre kell kelteni. „A könyvekben nemcsak a művész, hanem egy széles körben értendő társulat jelenik meg – mindenki, akinek köze volt ehhez a kultúrához, aki színvonalasan járult hozzá annak fejlődéséhez” – magyarázta Demény.

„Lelkeket gyógyító művésznő Albert Annamária, az előadásra fáradtan betérő nézők felüdülve hagyták el az operát. Játékával és énekével nevelte, nemesebbé tette a közönséget” – jellemezte az operaénekesnőt a könyv előszavát is jegyző Guttman Mihály. A karvezető ugyanakkor az Albert Annamária nevéhez köthető negyvenkét szerepre is felhívta a hallgatóság figyelmét, amelyekből minden alkalommal kitűnt a művésznő zenei tehetsége. Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója a bemutatón hangsúlyozta: Albert Annamária különös színfoltot jelentett az intézmény életében az általa vállalt ritka szerepeknek köszönhetően. „A legnehezebben előadható szopránszerepeket játszotta, Romániában talán nincs is hasonló tehetségű előadó” – magyarázta Szép Gyula, aki azt is elmondta: az opera jelenlegi, magas művészeti szintű darabjait elsősorban a kiváló elődöknek köszönhetik.

Benkő Judit, a beszélgetőkönyv szerzője kettős játszmaként jellemezte a kötet elkészítését. „Az alany nem mindig hajlandó annyit elárulni, mint amennyit a kérdező meg szeretne tudni. Albert Annamária tulajdonképpen a kezembe helyezte az életét, nekem pedig egyszerre kellett hiteles és a beszélgetés hangulatát idéző szöveget alkotnom” – emlékezett a Kolozsvári Rádió munkatársa.
„Nagyon szerettem a közönséget, a művész elsősorban a nézőkért él, nem magáért. A társulattal valóban a közönség szívének megpuhítására törekedtünk, azt is mondhatnám, hogy meggyújtottunk egy lángot, a fiatal művészeket pedig mindenképpen arra buzdítanám, hogy ezt próbálják meg tovább vinni, megőrizni” – vallott pályájáról az est végén felszólaló Albert Annamária.