A „második Dalí”

A centenáriumi tárlatnak a Quadro Galéria ad otthont, amely a nagy érdeklődés miatt kicsinek bizonyult. A kiállítás ünnepélyes megnyitójával párhuzamosan bemutatták Székely Sebestyén György művészettörténész, a Quadro Galéria vezetőjének Incze Ferencről írt monográfiáját. A művészettörténész elmondta, a kiállítás képei, illetve a festőről készült monográfia a gyergyószentmiklósi születésű, kolozsvári festő teljes életművét, életútját átfogják. A centenáriumi kiállítás az első olyan tárlat, amely legalább egy-két festmény erejéig a képzőművész valamennyi alkotói korszakát megjeleníti. „Nemcsak a hatvanas-hetvenes évek Incze Ferencét, hanem a húszas-harmincas évek alkotóművészét is bemutatja a monográfia” – fejtette ki Székely Sebestyén György.

Az elhallgatott festő

Tibori Szabó Zoltán méltatásában elmondta, annak ellenére, hogy tehetsége alapján kora ünnepelt festője lehetett volna – volt, aki úgy vélte, Incze lehetett volna a második Dalí –, politikai okokból sokáig háttérbe szorították, nem engedték, hogy kiállítson, mivel témái kívül estek a szocialista realizmus érdeklődési körén. Incze Ferenc a Szolnay Sándor vezette hivatásos és a Gy. Szabó Béla által képviselt független festőművészek közti vita áldozata lett. A vita nem maradt meg a szakma keretei között, átpolitizálódott, így a kommunista diktatúra éveiben Incze Ferenc arra kényszerült, hogy alkalmi munkákból tartsa fenn magát, a korabeli képzőművészek pedig – azzal érvelve, hogy nem érti a szocialista realizmust – kirekesztették a valóban Salvador Dalí alkotásaira emlékeztető festményeket alkotó művészt. Gyakran éhezett, és kénytelen volt névtelenül az akkori vezető politikusok portréit megfesteni.

A realizmus és az expresszionizmus határán

Incze Ferenc festői pályafutásában az áttörés éve 1973 volt. Ebben az évben ugyanis egyik önarcképét (ez a festmény is megtekinthető a most megnyílt tárlaton) ezüstéremmel díjazták a párizsi Francia Képzőművészek Szalonja 300. évfordulója alkalmából megrendezett tárlaton, és a Francia Képzőművészek Társaságának örökös tagjává választották. Tibori Szabó Zoltán úgy értékelte: Incze nemzetközi elismerése óriási arcul csapása volt az elnyomó kommunista rendszernek.
Annak ellenére, hogy Incze festményei első látásra szürrealistának tűnnek, a kolozsvári festő valójában a realizmus és az expresszionizmus határán egyensúlyozott – szögezte le Tibori. Önmaga volt festményeinek fő témája, nyíltan és őszintén vallott saját életéről.
A centenáriumi kiállítás hétköznaponként 11 és 18 óra között tekinthető meg a Quadro Galéria Jókai (Napoca) utcai székhelyén.