
Fotó: Biró István
Többféle minőségben érkezett Kolozsvárra, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) tizenharmadik kiadására az önmagát idealistaként meghatározó Szász János budapesti filmrendező. Az alkotó egyrészt – a legjobb idegen nyelvű Oscar-díjért folyó idei verseny kilences szűkített listájára beválogatott – A nagy füzet című filmjét mutatta be a kolozsvári közönségnek szerdán, a TIFF magyar napján. Az alkotó emellett a fesztivál zsűrijének tagja, így tőle is függ, hogy a seregszemle szombati ünnepi gáláján a versenyszekcióban szereplő tizenkét film közül melyiknek ítélik oda a fődíjat. Szász Jánossal a zsűri csütörtöki hivatalos bemutatkozása után beszélgettünk.
2014. június 05., 19:392014. június 05., 19:39
– A nagy füzet főszerepeiben az 1997-es – Csáth Géza novellája alapján készült – Witman fiúk című filmjéhez hasonlóan két gyermeket, egy testvérpárt láthatunk. Mindkét alkotás tragikus, megrendítő történetet dolgoz fel, amelyben a legnehezebb szerep a fiatal fiúké. Hogyan lehet ilyen nehéz témát feldolgozni gyermekekkel?
– Gyerekekkel dolgozni könnyű, de roppant nagy felelősséget feltételez. Mint ismert, a Witman fiúk főszerepeit kolozsvári és marosvásárhelyi színészek alakították (Fogarasi Alpár és Gergely Szabolcs), A nagy füzetben azonban két nagyon szegény sorból jövő gyermekkel forgattunk. Ez egy nehéz film, nehéz történetekkel és pillanatokkal, ezért nagyon fontos, hogy az ember vigyázzon a gyermekekre, nemcsak a forgatás alatt, hanem utána is.
– A nagy füzet a Kossuth-díjjal kitüntetett Kristóf Ágota magyar származású svájci író művének adaptációja. Miért döntött ennek a történetnek a megfilmesítése mellett?
– Minden filmnek története van, de ez egy rendkívüli, nagyon kemény történet, amely nemcsak a gyerekekről szól, és arról, hogy hogyan lesz belőlük barbár a környezet, az események hatására.
A film a háborúról is szól, amikor az erkölcs a feje tetejére áll, a morált pedig mindig lényeges témának tartottam a filmekben.
– Egy interjúban említette, hogy a filmeknek provokálniuk kell a nézőt. Miért fontos ez?
– A mozinak gondolkodásra és érzelmekre kell provokálnia. A provokáció nem feltétlenül negatív töltetű cselekvés vagy anarchista törekvés, inkább arról szól, hogy a film megpróbálja megmozgatni a nézők lelkét, gondolkodásra ösztönözve őket. A nagy füzet után például a néző eltöprenghet azon, hogy jó szülő-e, jól csinálja-e otthon a dolgát. Én idealista vagyok, hiszek abban, hogy a film fontos médium, nem azért végzem ezt a feladatot, hogy iszonyatosan gazdag legyek, hanem hogy legyen valami értelme az életemnek.
– A zsűri tagjaként mit keres egy filmben, mire kíváncsi?
– Nem így állok hozzá a filmekhez: mivel mindegyik alkotás más, ha elkezdenék keresni valamit, nagyon rosszul járnék, mert semmi nem tetszene. Én nagyon jó néző vagyok, nyitottan ülők be a vetítésre, minden filmben találok valami lényegeset. Nem keresek, hanem találok: minden filmben valami mást. A TIFF versenyszekciójában vannak fantasztikus és kevésbé fantasztikus filmek, de gyenge alkotást nem láttam, mindegyikben van valami fontos közlés, és ez azért lényeges, mert a rendezők első vagy második alkotásairól van szó. Ez rendkívül fontos, és a TIFF-et éppen azért tartom zseniálisnak, mert kezdő filmeseket vonultat fel, minden bizonnyal a nézők között is ezért van ennyi fiatal, akiknek bátorítaniuk kell az alkotókat – az ittenieket és a külföldieket egyaránt.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
szóljon hozzá!