A provokáció nem mindig negatív cselekvés – Interjú Szász János TIFF-zsűritaggal

– A nagy füzet főszerepeiben az 1997-es – Csáth Géza novellája alapján készült – Witman fiúk című filmjéhez hasonlóan két gyermeket, egy testvérpárt láthatunk. Mindkét alkotás tragikus, megrendítő történetet dolgoz fel, amelyben a legnehezebb szerep a fiatal fiúké. Hogyan lehet ilyen nehéz témát feldolgozni gyermekekkel?

– Gyerekekkel dolgozni könnyű, de roppant nagy felelősséget feltételez. Mint ismert, a Witman fiúk főszerepeit kolozsvári és marosvásárhelyi színészek alakították (Fogarasi Alpár és Gergely Szabolcs), A nagy füzetben azonban két nagyon szegény sorból jövő gyermekkel forgattunk. Ez egy nehéz film, nehéz történetekkel és pillanatokkal, ezért nagyon fontos, hogy az ember vigyázzon a gyermekekre, nemcsak a forgatás alatt, hanem utána is.

– A nagy füzet a Kossuth-díjjal kitüntetett Kristóf Ágota magyar származású svájci író művének adaptációja. Miért döntött ennek a történetnek a megfilmesítése mellett?

– Minden filmnek története van, de ez egy rendkívüli, nagyon kemény történet, amely nemcsak a gyerekekről szól, és arról, hogy hogyan lesz belőlük barbár a környezet, az események hatására.
A film a háborúról is szól, amikor az erkölcs a feje tetejére áll, a morált pedig mindig lényeges témának tartottam a filmekben.

– Egy interjúban említette, hogy a filmeknek provokálniuk kell a nézőt. Miért fontos ez?

– A mozinak gondolkodásra és érzelmekre kell provokálnia. A provokáció nem feltétlenül negatív töltetű cselekvés vagy anarchista törekvés, inkább arról szól, hogy a film megpróbálja megmozgatni a nézők lelkét, gondolkodásra ösztönözve őket. A nagy füzet után például a néző eltöprenghet azon, hogy jó szülő-e, jól csinálja-e otthon a dolgát. Én idealista vagyok, hiszek abban, hogy a film fontos médium, nem azért végzem ezt a feladatot, hogy iszonyatosan gazdag legyek, hanem hogy legyen valami értelme az életemnek.

– A zsűri tagjaként mit keres egy filmben, mire kíváncsi?

– Nem így állok hozzá a filmekhez: mivel mindegyik alkotás más, ha elkezdenék keresni valamit, nagyon rosszul járnék, mert semmi nem tetszene. Én nagyon jó néző vagyok, nyitottan ülők be a vetítésre, minden filmben találok valami lényegeset. Nem keresek, hanem találok: minden filmben valami mást. A TIFF versenyszekciójában vannak fantasztikus és kevésbé fantasztikus filmek, de gyenge alkotást nem láttam, mindegyikben van valami fontos közlés, és ez azért lényeges, mert a rendezők első vagy második alkotásairól van szó. Ez rendkívül fontos, és a TIFF-et éppen azért tartom zseniálisnak, mert kezdő filmeseket vonultat fel, minden bizonnyal a nézők között is ezért van ennyi fiatal, akiknek bátorítaniuk kell az alkotókat – az ittenieket és a külföldieket egyaránt.