A kegyetlen színház: levélben reagált Keresztes Attila állításaira Nagy Csongor

Amint arról beszámoltunk, az intézmény hétfői sajtótájékoztatóján Keresztes Attila kijelentette: „Nem vezethetjük a színházat Nagy Csongor kalandjaihoz igazodva, ez nem szanatórium.” Ugyanakkor a művészeti vezető elmondta: a másik színész, Rappert Gábor felmondásának oka, hogy úgy érezte, nem kapja meg az őt illető szerepeket, Kovács Eszter irodalmi titkárt pedig ő maga kérte a távozásra.

„Gondok vannak”

„Azon kijelentése, hogy: »a színház nem egy rehabilitációs intézmény«, igaz. Azonban itt nem erről van szó – áll Nagy válaszlevelében. – A felmondásom oka nem magánéleti jellegű, bár Keresztes Attila művészeti igazgató úr csak és kizárólag erre redukálja a problémát, amit én személy szerint felháborítónak tartok, tekintettel arra, hogy beszélgetéseink során (amelyek megtörténtek, bármit is nyilatkozott Keresztes Attila) egy problémasorozatot tártam fel neki, amivel egy művészeti vezetőnek mindenképpen szembe kellene nézni, sőt mi több: szükségszerű orvosolnia.” Amint a színész írja, Keresztes szerint a probléma éppen vele van, „a színház ilyen kegyetlen”.

„Ezek után már nem volt kivel és miért tovább kommunikálni, egyértelmű volt, hogy nekem mint »mezei munkásnak« nincs jogom észrevenni és szóvá tenni a problémákat – állítja Nagy Csongor. – Bármilyen szemszögből is nézzük a dolgokat (az anyagi problémákon túl), igenis: gondok vannak. Hangulati, morális, szervezési gondok, mindezt csak tetézi a rengeteg munka. Mint egy színész, aki a dolgát végzi, engem is nagyon nagy mértékben érintettek, befolyásoltak a problémák. Nagyon szomorú dolog az, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, mert egy jól vagy aránylag jól működő színházban ez egy belső ügy kellene, hogy legyen, amit mindenképpen meg kell oldani. A »helyzetet« nem én okoztam, én csak a »következménye« vagyok.”

Nem erre számítottak

Mint a levélben olvasható, Keresztes kinevezésekor senki nem vonta kétségbe a csapatépítő programját, a társulat bízott benne, hiszen a szatmári színháznak „szakmai változásra” volt szüksége. „Csakhogy időközben e csapatépítő program segítségével, a Keresztes Attila egyéni karrierjét »segítő« társulat lettünk. Nem hagyhatom figyelmen kívül a fejetlenséget és fegyelmezetlenséget, ami kialakult a színházban. (…) Keresztes Attila áll a csapat élén, ő a vezére, vezetője a társulatnak. Koordinálni, menedzselni, figyelni kell arra, hogy mi is történik. Ehhez itt kellene lennie. Itthon és együtt” – fejti ki válaszában a kiugrott színész.

Arról is beszámol, hogy augusztustól felmondásáig alig 3–4 szabadnapja volt, így a „szánalmasan alacsony” fizetést esélye sem volt kiegészíteni mellékkeresettel. Nagy a magánéletével kapcsolatos célozgatásokat kikérte magának, mint írja: „ahhoz senkinek semmi köze” és nem ez okozta a színházi konfliktusokat. „Színész vagyok. Szenvedélyesen szeretem, amit csinálok. Életben tart, megmozgat. Amit eddig tettem, azt meggyőződésből, a szakmám iránti tiszteletből tettem. Továbbra is játszani akarok, de nem ilyen feltételek mellett” – zárja levelét Nagy Csongor-Zsolt.