Puskás: adventi fényesség

A világ egyik legjobb futballistájáról elnevezett arénában Buzánszky Jenő volt csapattárs búcsúja zárta a megemlékezést. Ezt követte a gyászmenet a Hősök terére, ahol a dandártábornokká előléptetett Puskástól katonai tiszteletadással vettek búcsút, majd a menet továbbindult a Szent István-bazilikához. A bazilikában előbb Sólyom László köztársasági elnök mondott beszédet, majd Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök celebrált római katolikus gyászmisét. Helyszíni beszámolónk következik:

„Már Puskásunk sincs…” - Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke ezekbe a szavakba öntötte azt az érzést, amely tízezreket ültetett a budapesti Puskás Ferenc-stadion lelátójára, vitt a Hősök terére, töltötte meg velük a Szent István-bazilika környékét. Szombaton egy nemzet búcsúzott legismertebb fiától, az Aranycsapat 79 éves korában elhunyt kapitányától, Puskás Öcsitől.

Sok és kevés
Az első érzés kicsit a csalódásé volt. Míg a megdicsőült nevét viselő hajdani Népstadion VIP-részén gyorsan teltek a székek, addig a „népnek” fenntartott túloldalon igen foghíjasak voltak a sorok. A több mint ezer válogatottságot összesítő díszpáholyban többen is magyarázat után keresgéltek, a paletta a „mi a legnagyobb értékeinket sem tudjuk megbecsülni, bezzeg ha Pelé..” típusúaktól egészen odáig, hogy a gyászszertartás költségvetésének sajtóbeli megvitatása riasztotta el az embereket.
Tény, hogy a különböző alkalmi kiegészítőket forgalmazó utcai árusok – a biznisz az biznisz, egy nagy gyászzászló 1500, egy kicsi 1200 forint, három után akciós konstrukció – nem ezzel az alkalommal vitték el a bankot, ám amikor a leszálló szürkületben megkezdődött a búcsúszertartás, gyönyörűen festett a körbegyertyázott aréna. A pálya közepén elhelyezett koporsót hol katonai díszőrség, hol táncosok, hol pedig ifjú futballisták vigyázták, de Öcsi bácsi egyetlen pillanatra sem maradt magára. A Koltay Gábor által koreografált búcsú pedig méltó volt Puskás emberi-sportolói nagyságához, nimbuszához.

Rekviem egy futballistáért
Schmitt Pál búcsúzó üzenete – amelyet a kegyeleti bizottság, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke kórházi kezelése miatt Novotny Zoltán rádiós személyiség közvetített – ihletett folytatása volt a Szózat Latinovits-tolmácsolásának, valamint Verdi Requiemjének Pitti Katalin előadásában. „Az advent ünnepe, az öröm, amellyel a Fény eljövetelét várjuk, ellentétben áll azzal a gyásszal, amit Puskás Ferenc elvesztése miatt érzünk. Hiszen miközben a Jóistent várjuk, legszívesebben pereskednénk vele, a legismertebb és legnépszerűbb magyar ember elszólításáért érzett mély gyászunkban, fájdalmunkban” – hangzott el. Igazából azonban hálával tartozunk az Úrnak, folytatódott a gondolat, amiért úgy ítélte, hogy ha egy évszázadban egyszer egy zsenit küld a világra a milliónyi futballista közé, akkor azt nekünk, magyaroknak adja.
A hála volt a vezérmotívuma valamennyi további felszólalásnak is. Az egykori barát és krónikás Szepesi György, a második otthont jelentő Real Madrid elnökéig, Ramon Calderonig vagy Szöllősi Zoltán „Puskás Ferenc ravatalánál” című versének Csurka László általi tolmácsolásáig mindenki a világ köszönetét sugározta az iránt az ember iránt, aki zsenialitása csúcsán is megmaradt szerénynek, segítőkésznek – és korántsem mellékesen: kispesti vagánynak és magyarnak

Tágra nyílt lelkek
Legnagyobb sikerei színhelyétől még egy utolsó „Puskás Öcsi, Puskás Öcsi” skandálással és vastapssal búcsúztatták a szurkolók minden idők „leg”-jét, a Hősök tere fele tartó, huszárok által felvezetett gyászmenetre pedig ezrek vártak a Dózsa György út mentén. A csatlakozók fáklyáiakkal-gyertyáikkal adventi fényfolyammá varázsolták az útvonalat. A kilométerekre elnyúló embertengert tágra nyitott ablakokban és teraszokon lélekben csatlakozó emberek szegélyezték, fel-felcsukló sírás, innen-onnan felhangzó „Isten veled, Öcsi!” búcsúzás cáfolta a magyar főváros érzéketlenségéről alkotott ítéletet.
A Hősök terén rendezett katonai tiszteletadáson a kolozsvári származású operaénekes, Kiss B. Attila Bánk bánja pengetett meghatott húrokat a lelkekben, majd Szabó Tamás tábori püspök áldását követően a magyar honvédség díszsortűzzel búcsúzott néhai dandártábornokától.

Taps és hátraarc
A bazilikát környező utcákon és tereken már tűt sem lehetett leejteni, ám a hatalmas kivetítők révén mindenki részese lehetett a szentélyben zajló eseményeknek. A római-katolikus szentmisét Kiss Rigó László szeged-csanádi püspök celebrálta, de az evangélium igéinek hirdetésében volt tanítványok, sportolók és újságírók is részt vállaltak. Sólyom László magyar köztársasági elnök után búcsúbeszédet mondott Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi elnöke, Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke és Kisteleki István MLSZ-elnök, tapsra azonban Tőkés László ragadtatta a kinti asszisztenciát. A királyhágómelléki református püspök Puskás személyiségének nemzetegyesítő dimenzióját hangsúlyozta, s Öcsi bácsi példáját a határokon átívelő magyar összefogás példájaként ajánlotta mindenki figyelmébe. A püspököt követő, a magyar kormány nevében elköszönő Lamperth Mónika miniszter beszédét viszont sokan hátat fordítva hallgatták végig a téren, és bőven akadtak olyanok is, akik számára ennél a pontnál ért véget a nemzet búcsúja.

Még egy fröccs
Szombat este talán a szokásosnál is nagyobb forgalmat bonyolítottak le a budapesti kocsmák. Az asztalok körüli derékhadat jól azonosíthatóan a temetésről érkezők jelentették. Mintha a mennyei pályára költözött Puskás Öcsi ösztökélésének tettek volna eleget: „Na mi lesz már, csibészek! Én nem érek rá, vár a fröccsöm Bányai Nándinál…”