Mianmar Burma ellen

A tüntetők eleinte spontán módon vonultak az utcára, ráadásul nem is politikai okok miatt. A kormány az utóbbi hónapokban kénytelen volt megemelni az üzemanyag árát, ami igencsak érzékenyen érintette a meglehetősen nehéz körülmények között élő polgárok életét. (Az ország gazdasági helyzete amúgy sem túl rózsás, igen eladósodott, külkereskedelmi bevételeinek 70 százalékát kénytelen a kamatok visszafizetésére fordítani.)
A tüntetések aztán lassan politikai színezetűvé váltak, főképp azt követően, hogy a buddhista szerzetesek is csatlakoztak a megmozdulásokhoz, sőt az élükre álltak. A junta nem tagadta meg önmagát: a hadsereget bevetve fojtotta vérbe a tüntetéseket.

Letartóztatási hullám
Az erőszakhullám nem csitult a napokban sem: csütörtökre virradó éjszaka ismét több tucat embert hurcoltak el otthonából a biztonsági erők Rangunban. Az előző éjszakákhoz hasonlóan a biztonsági erők a kijárási tilalom alatt fésülték át a volt főváros egyes negyedeit, mindenekelőtt a Svegadon pagoda környékét, ahonnan a katonai kormányzat legutóbbi intézkedései elleni tiltakozó felvonulások indultak, élükön buddhista szerzetesekkel.
A biztonsági erők nyilvánvalóan elkészítették a gyanúsítottak listáját, feltehetően a szeptember 24-i és 25-i tüntetéseken készített fényképek és videofelvételek alapján és módszeresen hajtják végre a célzott letartóztatásokat Rangunban, a délkelet-ázsiai ország legnagyobb városában. Ellenzéki csoportok szerint 6000 embert fogtak el a tüntetések leverése után, a halottak száma a kétszázat is elérheti.
A mianmari rezsim erőszakos fellépése heves bírálatokat váltott ki a nemzetközi közösség részéről, az Európai Unió bejelentette, szigorítja a Mianmar elleni szankcióit, és fontolóra veszi a szigorú kereskedelmi tilalom eszközét is. Elsősorban a régóta érvényes beutazási tilalmi lista kiszélesítéséről van szó, illetve az állami tulajdonú vállalatokkal való kapcsolattartás korlátozásáról. A vízumtilalom már jelenleg is közel 400 emberre terjed ki.

Egy ország, két név
A mianmari katonai junta egyébként közel húsz éve került hatalomra az eredetileg Burmának nevezett országban. 1989. június 19-én azzal az indokkal, hogy a burmai csak a Burmát benépesítő etnikumok egyike, az ország nevét Mianmari Unióra változtatták, de a demokratikusan megválasztott parlament soha nem ülhetett össze, és nem hagyhatta jóvá a módosítást. Az ellenzék azóta is a Burma alakot használja, s a Mianmar alak megmaradt a totalitárius katonai rezsim szóhasználatának. Az amerikai kormányzat képviselője, Tony Fratto elnöki szóvivő szeptember 27-én leszögezte, szándékos, hogy a Fehér Ház is Burmáról, és nem Mianmarról beszél, mert nem hajlandó alkalmazni a népét elnyomó totalitárius, diktatórikus rezsim szótárát. Az ország történelme meglehetősen hányatott, az első európai (holland és angol) kereskedők a 17. században alapították az első telepeiket az országban. Az angolok három háborúban, 1824 és 1856 között egész Burmát meghódították, és Indiához csatolták. 1937-ben Burmát kettéválasztották, és önálló gyarmatként kezdték kormányozni.
A második világháborúban a japánok szállták meg, majd 1948-ban megalakult a Burmai Unió. Az országban gyakoriak voltak a hatalomváltások, általában a hadsereg vezető tisztjei vették kezükbe a hatalmat, és alakítottak kormányt. 1974-ben új alkotmányt dolgoztak ki, és a szocializmus útjára lépett az ország, ám 1988-ban ismét katonák vették át a hatalmat. Az ellenzéki hangokat elhallgattatják, Aung Szan Szú Kjit, az ellenzék Nobel-békedíjas vezetőjét évek óta fogságban tartják. A rezsim utóbbi napokban tanúsított magatartása azt mutatja: egyelőre a nemzetközi bírálatok és szankciók ellenére sem áll szándékában a demokratikus nyitás.