Kitekintő: Harc a szuperküldöttekért

Obama már a következő előválasztási forduló helyszínén, Wisconsin államban, Madisonban mondta el győzelmi beszédét, amelyben azt hangsúlyozta, hogy az országnak új irányra van szüksége, amelyet ő képvisel. Kijelentette, „jó úton haladunk”, de figyelmeztetett, a verseny még nem ért véget. „A pénz és befolyásolás, a metsző pártos megosztottság, valamint a kicsinyes civakodás évtizedeinek leküzdéséhez nem egy estére, még csak nem is egy választásra lesz szükség” – hangoztatta.
A legfőbb kampányszlogenjeként a változás szükségességét hirdető Barack Obamának tehát a jelek szerint sikerült meggyőznie a választók többségét – kérdés azonban, hogy az eddigi siker elegendőnek bizonyul-e ahhoz, hogy az államok kötött mandátumú delegáltjai mellett az úgynevezett szuperküldötteket is a maga oldalára állítsa.
A demokraták elnökjelölési procedúrája szerint ugyanis az egyes államok által delegált küldöttek mellett – akik a jelölőgyűlésen, majd a jelöltekre leadott szavazatok alapján arányosan voksolnak –, úgynevezett szuperdelegátusok is vannak. A 4049 küldött közül összesen 796 ilyen, ők a párt kongresszusi képviselői, kormányzói, megválasztott vezetői, sőt volt elnökök is tartoznak közéjük – így például Bill Clinton, Hillary Clinton férje is. (Érdekesség, hogy a republikánusok az arányos képviselet mellett „a győztes mindent visz” elvet is alkalmazzák, tehát a módszert alkalmazó állam valamennyi küldöttjének a győztes jelöltre kell voksolnia).

„Antidemokratikus” demokraták
A demokraták még az 1980-as választásokon találták ki a szuperdelegátusok intézményét, meglehetősen antidemokratikus indokkal: ezáltal ezt kívánják elkerülni, hogy szoros eredmény esetén a jelölőgyűlésen kelljen hadakozniuk a jelölteknek, így a kötetlen mandátumú szuperdelegátusoknál kifejtett lobbival már jó előre, „fű alatt” elrendezhető, ki is képviseli majd a pártot a novemberi elnökválasztáson. Obamának éppen ezért főhet a feje, hiszen hiába szerzi meg a kötött mandátumú delegáltak többségét, ha a szuperküldöttek, akik elvileg tetszésük szerint voksolhatnak, Clinton mellett teszik le a garast. Elemzők szerint ez egyáltalán nem kizárt, a szuperküldöttek ugyanis zömmel a régi politikai klikk tagjai, akárcsak Clintonék, szemben a fiatal, a régi „establishment” felforgatását is szükségesnek nevező Obamával. Ám a régi elkötelezettségeket még így is felülírhatja a jellegzetes amerikai sikerkultusz, egyes hírek szerint számos szuperküldött már az illinois-i szenátort támogatja. Az AP hírügynökség szerint 213-an Clinton mellett vannak, 139-en támogatják Obamát, 74-en még senki mellett sem kötelezték el magukat, 370 szuperdelegátus véleménye pedig ismeretlen.
Jelen pillanatban tehát egy dolog tűnik biztosnak: a demokrata elnökjelölt kiléte jó eséllyel csak az augusztusi jelölőgyűlésen válik ismertté.