Kitekintő: két hete tartanak a hongkongi tüntetések

A Kínai Népköztársasághoz tartozó, de – a korábbi gyarmattartó britekkel kötött megállapodás értelmében – Kína többi részénél jóval szélesebb szabadságjogokat élvező Hongkong politikai életében fontos szerepet játszanak a tüntetések: 2002-ben egy megosztó nemzetbiztonsági törvényt vontak vissza hatásukra, két éve pedig az ellenzői által „pekingi agymosásnak\" is nevezett „hazafias oktatás\" bevezetését hiúsították meg az utcára vonuló tömegek.

Mitől pattant ki a szikra?

A mostani elégedetlenséghullám mögött a kínai törvényhozás augusztusi döntése áll, amelynek értelmében a soron következő, 2017-es kormányzóválasztáson ugyan első ízben bevezetik az általános választójogot Hongkongban, a jelöltek személyéről azonban egy 1200 fős bizottság dönt.

Ez a jelölő bizottság – amely korábban egymaga döntött a kormányzó személyéről – hivatalosan „szélesen képviseli a helyi társadalmi rétegeket\", hiszen különböző gazdasági szektorok, szakmai szervezetek és érdekcsoportok képviselőiből áll, a bírálói szerint viszont Peking-barát és Peking által befolyásolt szervezet.

Jogi értelemben a vita a hongkongi alaptörvény 45. cikkének értelmezéséről szól. A cikk szerint a „végső cél\" – amelyet a fokozatosság jegyében kell elérni – az általános választójog szerinti kormányzóválasztás, a hongkongi társadalmat „szélesen képviselő bizottság jelölése alapján és a demokratikus eljárásokkal összhangban\".

Demokráciapárti aktivisták szerint az augusztusi döntéssel kijelölt eljárás nem felel meg „az általános választójog nemzetközileg elfogadott sztenderdjeinek\", és a jelölőtestület nem fedi le a hongkongi társadalmat. Ezért szabad jelöltállítást követelő tüntetésekbe kezdtek, mivel szerintük csak ez számítana az általános választójog szerinti demokratikus eljárásnak. Ezzel szemben a hongkongi és pekingi vezetés azzal érvel, hogy a 45. cikk bizottsági jelölésről rendelkezik.

A hongkongi törvényhozásban blokkoló kisebbséggel bíró demokráciapárti tábor több pártja is jelezte, hogy nem szavazza meg a Peking által diktált választási reformot – írta a BBC. Leung Csun-jing kormányzó – akinek 2012-es kinevezését tüntetések kísérték Peking-barátsága miatt – arra figyelmeztetett, hogy ha a reformot nem fogadják el, minden visszatér a régi kerékvágásba, és az általános választójog semmilyen formában sem lesz bevezetve 2017-re.

Kik állnak a tiltakozások mögött?

A tiltakozás élén eleinte a Foglald el a központot szeretettel és békével! (OCPL) nevű polgári engedetlenségi mozgalom állt. A csoport – amelyet egy jogászprofesszor, egy szociológus és egy pap vezet – júniusban már tartott egy „nem hivatalos népszavazást\" a választási reformról, amelyen 800 ezren vettek részt, közülük 90 százalék voksolt az általános választójogra.

Az utóbbi hetekben két diákszervezet adott új lendületet a tiltakozásnak. Iskolalátogatási bojkottot hirdettek, szeptember 22-én utcai megmozdulásokat indítottak, 26-án pedig betörtek a kormányépületek előtti, július óta lezárt térre. Emiatt több diákvezetőt letartóztattak, amire válaszul az OCPL megkezdte későbbre tervezett polgári engedetlenségi kampányát, és 28-ára elkezdték megszállni a város egyes forgalmas pontjait. 29-én a rendőrség könnygázt vetett be a tüntetők ellen, aminek hatására a tömeg csak tovább nőtt.

Az OCPL vezetői szerint nincs olyan csoport, amely önmagában irányítaná a tüntetéseket, és az emberek még akkor sem voltak hajlandóak hazatérni, amikor erre felszólították őket. Hogy pontosan mekkora a mozgalom támogatottsága, nehéz megmondani, de a demonstrációk kezdetén az emberek nagy része spontán módon özönlött az utcákra, nemcsak fiatalok, de nyugdíjasok és családok is.

Az OCPL hangsúlyozza, hogy a megmozdulás erőszakmentes. Bár pénteken történtek összetűzések a demonstrációkon, azt Peking-barát ellentüntetők provokálták ki. Ez jelzi, hogy a demokrácia ügyének támogatottsága korántsem teljes körű. A gazdasági károk miatt sokan elítélik a megmozdulásokat, a békére és stabilitásra helyezik a hangsúlyt, nem szabadságjogaik védelmére – állításuk szerint ők a csendes többség. Mások szerint Hongkong pont azért lett ilyen sikeres gazdaságilag, mert sokkal szabadabb a szárazföldi Kínánál.

Ki mit gondol?

Peking a hatalma elleni kihívásnak tekinti a megmozdulásokat. A kínai állami média vádjai szerint a „szeparatizmust\" felkorbácsoló „külső erők\" mozgatják a „törvénytelen\" tüntetéseket, amelyek veszélyeztetik a társadalmi békét.

Peking attól is tart, hogy a demokráciapárti érzület esetleg eljuthat a szárazföldi Kínába is. Ettől azonban a közhangulat alapján nincs félnivalója. A Foreign Policy amerikai külpolitikai magazin szerint kínai internetezők közösségi oldalakon elkényeztetetteknek, bajkeverőknek nevezik a hongkongiakat. Egy népszerű írás Soros György milliárdos üzletember és a CIA amerikai hírszerző szervezet ügynökeinek tartja a tüntetőket.

Az is tény azonban, hogy a kínai internetet erősen cenzúrázzák, és a tüntetéseket támogató üzenetek miatt már sokakat letartóztattak. Egyesek attól tartanak, hogy Kína vérbe fojthatja a tüntetéseket, de ennek egyelőre semmi jele, Leung kormányzó tárgyalást ígért a tüntetőknek. S bár az utcákon feszült a helyzet, a felek késznek mutatkoznak a párbeszédre, jóllehet mindkét oldal engedményeket akar. Azonban bármennyire is sikeresek voltak a korábbi demonstrációk, az aktivisták kevés esélyét látják annak, hogy követeléseiket elfogadják.