Iszlám testvérharc

A szunnita–síitaellenségeskedés kiéleződése elemzőkszerint összefügg az iszlám világ egészéttekintve kisebbségben lévő és többnyireháttérbe szorított síita felekezetmegerősödésével.
Szakértők két tényezővelmagyarázzák a síitizmus előretörését.Az első az 1979-es iráni iszlám forradalom. Khomeiniajatollah síita forradalma és az Iráni IszlámKöztársaság megszilárdulásabátorítást adott az Iránon kívülélő síitáknak, akik Teherán holtényleges, hol csak elvi támogatásátélvezve kezdték hallatni a hangjukat Libanonban, aPerzsa-öböl kis arab monarchiáiban, sőt méga szunniták fellegvárában, Szaúd-Arábiábanis.
A másik tényező SzaddámHuszein néhai iraki elnök hatalmának megdöntésevolt. Az egykori diktátor az iraki arab szunnita kisebbségretámaszkodva hajtotta uralma alá az ország arabsíita többségét, illetve a kurd ésegyéb etnikai kisebbségeket. Szaddám mindenbenkedvezni igyekezett a hatalmi bázisául szolgálószunnitáknak, és hátrányos helyzetbeszorította, illetve üldözte a síitatöbbséget. Miután amerikai és britfegyveres erők 2003-ban megdöntötték az exdiktátorrendszerét, fokozatosan a síiták vezetőikerültek hatalomra.
Ez azért volt fontos a világösszes síitája számára, mert azon, aszámukra szent földön szerezték meg ígya hatalmat, amelyen megszületett a síita vallás,és ahol annak legfontosabb szentélyei állnak.Ráadásul az államhatalomból valókiszorítással gazdasági értelemben iskiütötték a nyeregből az iraki szunnitákat,hiszen az arab országnak azon a középső részén,ahol a szunnita kisebbség él, nincsenek ismertkőolajkészletek. A kiszolgáltatott helyzetbekényszerült iraki szunniták kudarc- ésmegalázottságérzését csak tetézteSzaddám Huszein és két vezetőtársavérbosszúszerű kivégzése.
Más országok szunnitái,illetve szunnita rendszerei is aggódni látszanak aziraki fejlemények, illetve az iráni befolyásvelük összefüggő erősödése miatt. II.Abdalláh jordániai király olyan síitaövezet létrejöttéről beszélt a minap,amely Irántól Irakon és Szírián átegészen Libanonig nyúlik. Sőt még továbbis, ha figyelembe vesszük, hogy – noha a palesztinok szunniták– a palesztin területeket jelenleg kormányzóradikális Hamász szervezet támogatástfogad el Irántól, illetve annak libanonipártfogoltjától, a síita Hezbollahszervezettől. A Perzsa-öböl arab monarchiáibólolyan jelzések érkeznek, hogy ezek a – Bahreinkivételével – szunnita többségűdúsgazdag olajsejkségek saját nukleárisprogramok elindítását sem zárjákki, annyira nyugtalanítja őket az iráni atomprogramhaladása.
A szunnita–síita ellentétmögött etnikai viszálykodást azonban nemlehet perzsa (iráni)–arab szembenállásraleszűkíteni. A síitizmus éppúgy araberedetű, mint az iszlám általában véve,és a muzulmán világnak csaknem mindenszegletében előfordul, még ha jobbárakisebbségben is. Az a látszat, hogy a síitizmuselsősorban iráni (perzsa) jelenség, abbólfakad, hogy a felekezet tanítása a 16. századóta államvallás Iránban (Perzsiában).
A Közel-Kelet közeljövőjenagymértékben azon múlik, hogyan reagálSzíria a legutóbbi fejleményekre – véliszámos elemző. A szíriai rendszer, amelynek társadalmibázisa a síita felekezetből kiszakadt alavita szekta,szövetségese a síita Iráni IszlámKöztársaságnak. A damaszkuszi rezsim azonbanvilági jellegű, és egyre több olyan jelzésérkezik a szíriai fővárosból, amelyszerint a rendszer magára nézve is fenyegetőnek érzia teokratikus államberendezkedést követelőradikális iszlámizmus terjedését. Egyesmegfigyelők ezért nem zárják ki, hogy Szíriaelőbb-utóbb eltávolodik Irántól, ésegyre inkább hajlani fog egy átfogó közel-keletirendezés támogatására.

MTI

Utódlási ellentétek

A síizmus Mohamed prófétautódlását illető politikai-vallásikonfliktus szülötte. Alit, Mohamed unokatestvérétés vejét nevezték ki 656-ban kalifává,de erről vita támadt, és végül tárgyalásokután Damaszkusz kormányzója, Muávija letta kalifa. A muzulmánok egy kisebbsége, akik aztóhajtották, hogy a Próféta utódaia leszármazottai legyenek, elutasították azalkut: ők voltak „Ali hívei” (síat Ali, ebbőllett a síita megjelölés). Alit 661-benmeggyilkolták, fia, Huszein folytatta a harcot egészena kerbelai csatáig, amelyben a szunnita Jazíd kalifaseregei győztek, Huszein pedig életét vesztette –ennek állít emléket a síitáklegfőbb ünnepe, az asúra. Az ekkor keletkezettszakadékot azóta sem sikerült a kétfelekezet között áthidalni. Az iraki Nedzsef ésKerbela, ahol Ali és Huszein maradványai nyugszanak, asíizmus két legszentebb helye.