Bukarest közvetíteni szeretne

hogy a koszovói események precedenssé váljanak a kisebbségek számára biztosítandó kollektív jogok nemzetközi elismerésének terén. „Románia a nemzeti kisebbségek tagjai számára biztosított egyéni jogokat támogatja” – mutatott rá Cioroianu. Montenegrói kollégája, Milan Rocen elmondta, országa korábban a Belgrád és Pristina megegyezése alapján megvalósuló rendezést támogatta, jelenleg pedig nem sieti el az új balkáni állam elismerését, és a megfelelő pillanatban határoz majd. A döntés meghozatalakor ugyanakkor figyelembe veszik az ország NATO- és európai uniós csatlakozási szándékát is – tette hozzá a mintegy 15 százaléknyi albán népességgel rendelkező balkáni állam külügyminisztere.
Cioroianu Zágrábban a France Presse hírügynökségnek adott interjújában rámutatott: Bukarest híd szerepet kíván betölteni Szerbia és az Európai Unió, illetve a NATO között. „Románia mindkét szervezetnek tagja, így a szervezeteknek is, a tagállamoknak is tolmácsolni tudja Szerbia üzenetét” – hangoztatta. Hozzátette, ugyanakkor a szerb félnek is közvetítheti a két intézmény és a tagállamok észrevételeit. „Nem mi vagyunk Szerbia egyetlen barátja az EU-n belül, és Belgrádnak nincs oka arra, hogy cserben hagyva érezze magát” – szögezte le Cioroianu, megemlítve, hogy Románia és Szerbia között őszinte és hasznos párbeszéd zajlik. Koszovó kapcsán kijelentette: Románia nem általában a függetlenség, hanem az „egyoldalúan” kikiáltott önállóság ellen száll síkra. „A koszovói függetlenséggel szembeni román álláspontot nem szerbbarát és albánellenes megnyilvánulásként kell értelmezni. Elvi kérdésről van szó, a hatályos nemzetközi jogi előírások tiszteletben tartásáról, amelyek az ehhez hasonló helyzetekben az összes érintett fél beleegyezését szükségesnek mondják ki” – magyarázta. Egyben biztosította Szerbiát, hogy az EU-tagállamok közös álláspontot képviselnek Belgrád európai jövőjét illetően.
Miközben Románia továbbra is ellenkezik, tegnap újabb uniós tagállam ismerte el Koszovó múlt vasárnap kikiáltott függetlenségét: a lengyel kormány elismerte Koszovó önállóságát, bár a döntést bejelentő varsói külügyminiszter leszögezte: a kabinet nehéz szívvel tette ezt. Radoslaw Sikorski a kormány nevében reményét fejezte ki, hogy ezzel a lépéssel Lengyelország is lerakott egy építőkövet azon az úton, amelyen Szerbia és a róla levált tartomány haladhat az Európai Unió felé. Hozzáfűzte azonban: Varsó nem szeretné, ha a koszovói függetlenség precedenst teremtene.
A Zeri című pristinai újság közben arról cikkezett, hogy ma megalakul az új ország fölött ellenőrzést gyakorló Nemzetközi Irányító Csoport. A csoport létrehozását az Ahtisaari-terv irányozta elő, s azt is előírta, hogy feladata lesz kinevezni és elszámoltatni a nemzetközi közösség legfőbb helyi képviselőjét. Az Ahtisaari-tervben az szerepelt, hogy a csoport tagja az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Oroszország (az úgynevezett kontaktcsoport államai), valamint külön az Európai Unió, az Európai Bizottság és a NATO képviselője.