Csernobil, ahol még mindig parázslik a pokol tüze

Betonköpeny védi a környezetet a sugárzó méregtől: kedden volt 30 éve annak, hogy Európa peremén atomerőmű-katasztrófa történt. „Nálunk nem volt akkor biztonsági kultúra\" – mondja Szergej Parasin. A súlyos következményekkel járó éjszakán Parasin a kommunista párt képviseletében az erőműben tartózkodott, később kinevezték igazgatónak.

Szellemváros rozsdás óriáskerékkel

Helyi idő szerint éjjel egy óra 23 perckor hiba csúszott egy próbaüzembe, a négyes számú reaktor felrobbant (gáz- és vegyi detonáció következtében). Bekövetkezett a legsúlyosabb baleset, ami egy atomerőműben elképzelhető. A detonáció napokon át radioaktív részecskéket röpített a levegőbe, a radioaktív felhő Nyugat-Európa fölé húzódott. Tízezrek voltak kénytelenek elhagyni a környéket.

A Csernobil melletti Pripjaty rozs­dásodó óriáskerekével szellemvárosnak hat, Pompeji az atomkorszakból. A zárt övezet 40 százaléka a plutónium miatt – amelynek a felezési ideje 24 ezer év – örökre radioaktívan szennyezett. A maradék területet 30–60 év alatt talán ismét lakhatóvá lehet tenni. „A rekultiválás gazdaságilag nem ésszerű\" – véli a zóna közigazgatási főnöke, Vitalij Petruk.

Kijev tervez

Egyáltalán nem világos, hogy miként lehetne a reaktorban maradt lávaszerű fűtőanyagot biztonságossá tenni. A kijevi kormánynak azonban nagy tervei vannak. Hatalmas naperőműveket kellene építeni – hallani a fővárosban –, 80 négyzetkilométeren négyezer megawatt áram termelése is elképzelhető. A szakemberek azonban csak csóválják a fejüket: az ilyen tervek meghaladják a területileg második legnagyobb kelet-európai állam erejét, amelyet apaszt a gazdasági válság, az ország keleti részében zajló háború és a Krím félsziget hozzácsatolása Oroszországhoz.

Parasin, a volt igazgató további veszélyekre hívja fel a figyelmet. Tavaly kétmillió köbméter fa égett el a bozót- és erdőtüzek miatt, el lehet képzelni, mennyi mérgező anyag kavarodott fel. Az olyan ritka állatok, mint amilyen a hiúz és a jávorszarvas visszatérése a zárt övezetbe inkább arra vezethető vissza, hogy innen elmentek az emberek. Csernobili idillről azonban nincs szó. Vizsgálatok szerint az állatokat is jelentősen károsítja a radioaktivitás.

Új védőburok épül

A radioaktív felhő Észak-Ukrajnán kívül a szomszédos Fehér­orosz­országot érintette, Oroszország nyugati részét, majd Skandinávia és Nyugat-Európa fölé húzódott. Vitatkoznak arról, hogy hány ember halt meg a következmények miatt. Szakemberek halálesetek tízezreiből indulnak ki. Petruk, a helyi kormányzat vezetője azonban mindent összevetve optimista. „Harminc év alatt javult a helyzet a biztonság tekintetében\" – mondja. Petruk ezen főleg az épülő új védőköpenyt, a hatalmas acélívet érti. A félköríves építményt 2017-ben kellene a reaktor fölé tolni. Még a párizsi Notre-Dame-székesegyház is elférne alatta.

Osztap Szemerak, az új ukrán környezetvédelmi miniszter a napokban ellátogatott a sorscsapás helyszínére. Az új védőburoknak az elkövetkezendő száz évben biztosítania kellene, hogy ne törjön be víz, ne szabaduljon ki radioaktív szennyezés a romhalmazból. Mintegy 40 ország osztozik a több mint kétmilliárd eurón, amennyibe az igencsak szükséges új „szarkofág\" kerül, körülbelül 1400 ember dolgozik az új védőtok elkészítésén.

Eltérő álláspontok

Németországban és más államokban a Csernobil-sokk 30 évvel ezelőtt félelmet és bizonytalanságot váltott ki. A fiatal ökomozgalom lendületbe jött. Reagálásként még konzervatív kormányok is környezetvédelmi minisztériumokat állítottak fel. Olaszország Cserno­bil miatt 1987-ben leállította atom­erőműveit. Lengyelország 1989-ben döntött úgy, hogy az energiaellátásban nem veszi figyelembe az atomerőműveket. Más államok, például az Egyesült Államok kitartanak az atomenergia mellett. Japán sem „száll ki\", a csernobilihoz hasonló fukusimai katasztrófa (2011) ellenére sem. Németország 2011-ben döntött a „kiszállás\" mellett.

MTI/dpa