A szabadság kezdete: tűzijáték Koszovóban

A szerbiai szemétlerakók mellett elhaladó autópályán haladunk Koszovó felé, egy benzinkúti kávézás alkalmával a benzinkutas elmondja, hogy úgysem fogják elismerni az új független országot.
A koszovói határon 50 eurónyi autóbiztosítás lepengetése után Pristina felé vesszük az irányt, menet közben mindenütt a készülődés hangulatába botlunk. Az itt lakók szinte versenyeznek, hogy ki tud nagyobb koszovói zászlót kifüggeszteni házára. Pristinába érkezve egy jelzőlámpánál várakozva a mellettünk lévő autóból helyi fiatalok a magyar rendszám láttán üdvözölnek, kiabálva, hogy „Welcome magyar”, és hogy „We love you magyar”.
Szombaton az ENSZ helyi erőinél igazolványt váltunk ki, ami itt most többet ér az útlevélnél, ezzel mindenütt nyugodtan mozoghatunk, még a mitrovicai szerb oldalon is, ahol Karagyorgyevics Sándor, az utolsó szerb király fia is részt vesz azon az ortodox szertartáson, amelyen a helyi szerb kisebbséget nyugalma megőrzésére buzdítják, és kérik, hogy tartsanak ki, ne hagyják el Koszovót. Egy templomból kilépő bácsi sírva rázta az öklét, és a külföldi újságíróknak elmondja, hogy ez a föld csak ideig-óráig lesz az albánoké, a szerbek kitartanak, s előbb-utóbb ismét ők lesznek az urak őseik földjén. Szerinte az európai keresztények hátbatámadták keresztény testvéreiket, a szerbeket és a mohamedán albánok mellé álltak.
Az albánok csak nevetnek a szerb sirámok hallatán. Azt mondják: nehéz sajnálni azokat, akik minden térségbeli nép fölött uralkodtak, és akiknek lelkiismeretét sok tízezer áldozat és menekült terheli az elmúlt balkáni háború idejéből. Ha többségi népként lenézték és eltaposták a gyengébbeket, most ne sírjanak, ha ők a gyengébbek. Mitrovicában a szerb és az albán részt csupán egy rövid híd választja el egymástól. Az albán részre csak rendszám nélküli autókkal járnak át a szerbek, bár ez elég ritka látvány, a hídon gyakorlatilag nincs forgalom. A hideg szél és havazás ellenére a piacon megy az üzletelés, van, aki krumplit és hagymát árul, mások amerikai és koszovói zászlókat kínálnak 1 euróért, sőt némely boltban 50 százalékos árengedmény van a zászlókra. Mitrovicában az albán lakosságot nem nagyon érdekli egy esetleges hétfői szerb megmozdulás a hídon túl, nekik most nem érdekük a balhézás, enélkül is rajtuk van a világ szeme. Több ezer újságíró, operatőr és fotós lepte el az országot pár nap alatt. Helyi újságírók biztosra veszik, hogy hétfőn több olyan városban is kivonulnak a szerbek az utcára, ahol vegyesen vagy csak ők laknak.
Szombaton késő délután érkezünk vissza főhadiszállásunkra, Pristinába, ahol már áll a bál. Egy nappal a függetlenség kikiáltása előtt több ezer ember lepte el a város utcáit, az emberek az autók tetején hatalmas zászlókat lobogtatva vonulnak fel. A vasárnapi program délelőtt, jóval a parlament ülése előtt indult. Pristina utcáin már jóval a függetlenségi nyilatkozat elfogadása előtt valóságos népünnepély kezdődött, több tízezer koszovói albán gyalogosan vagy gépkocsiban, sőt az autók tetején állva, hatalmas koszovói és amerikai zászlókat lobogtatva ünnepelte a legfiatalabb európai állam születését. Mindenhol nevető arcok, énekszó, több helyütt táncoltak, a városközponttól távolabb eső negyedekben még fegyverropogás is hallatszott – ezúttal örömükben lövöldöztek a levegőbe az albánok. Este a fényárban úszó városközpontban tűzijátékkal fogadták az államfő bejelentését Koszovó függetlenségéről.
A sors fintora, hogy a szerb államiság és hadsereg ünnepe után két nappal a szerb állam elveszítette területének egy részét. Új állam született Európában. Koszovó függetlenné vált.