2009. április 09., 13:172009. április 09., 13:17
Milyen szegényes az emberi nyelv annak az örömnek kifejezésére, amit ma, Urunk feltámadásának ünnepén érzek. De ahhoz sem találok szavakat, hogy megfelelő módon fogalmazzam meg, mennyire örülök, hogy a leírt szavak által közel lehetek Hozzátok és köszönthetlek Benneteket. Lélekben átölelek minden egyes testvért, és remélem, örömöm átragad rá. Nagy az én szívem öröme, mert él Jézus, legyőzte a halált! Feltámadott és megdicsőült testében, nyílt sebeiben többé már nem a halál uralkodik, hanem a Lélek, az élet Lehelete.
A Szent Három Nap liturgiájában átelmélkedjük Krisztus szenvedését és halálát. Megdöbbenünk, meghatódunk, néha elérzékenyülünk ennyi szenvedés láttán. Mindvégig érezzük: Nem, Isten nem teremthette a halált. Ő az élet ura és barátja. A teljességre, az örök életre teremtette és hívta meg az embert. De türelmes, hiszen a szeretet végtelenül türelmes. Azt a rosszat, amit nem akadályozhat meg, mert abból a szabadságból születik, melyet nekünk adott, és mely egyszersmind korlátozza mindenhatóságát, annak érdekében használja föl, hogy kitárjon bennünket szeretete számára. Miattunk történt minden.
Egyszülött Fiát adta értünk, aki emberré lett, hogy szenvedhessen és meghalhasson, és cserébe nekünk adhassa örök életét. Ettől érthetőbben, szívhez-szólóbban nem mondhatta volna el irántunk érzett szeretetét. Harmadnap pedig legyőzte a halált. Ezért a Húsvét az ünnepek ünnepe; a túláradó szépség; az örömmé vált létezés. Miatta érdemes megszületni, miatta érdemes élni, mert Jézus Krisztus feltámadt a halálból, él, és minket is meghív szentháromságos életközösségébe. Mélyen átérezzük, hogy Isten nélkül lehet élni, de nem érdemes. Viszont ha Istennel élünk, az utolsó szó mindig az ünnepé.
Ünnepeljünk Testvérek, ma, a legszentebb ünnepen, örömmel és ujjongással! Ünnepeljünk minden vasárnap Húsvétot, és senki se maradjon el a közös ünneplésről! Ez a mi erőnk. Hiszen minden szentmise találkozás a feltámadt Krisztussal, és ugyanakkor hitünkről tett tanúságtétel is.
Nézzük csak az ünnep evangéliumát. Ketten rohannak a sírhoz, az egyik Péter, a másik egy névtelen tanítvány. Ez a névtelen tanítvány te vagy, Testvérem, hogy Péterrel együtt tanúja lehess a legnagyobb csodának, Krisztus feltámadásának. Örülj, és látszódjon meg az életeden! Én pedig örömmel szolgállak, imádkozom érted, és reménykedem, hogy Krisztus annyira ámulatba ejt majd szeretetével, szelídségével, szépségével, hogy szívedből eltűnik minden kétség, vonakodás, görcsös magadba zárkózás, és helyet ad a nagy örömnek.
Húsvét örömét és a feltámadt Krisztus békéjét kívánva, szeretettel adom főpásztori áldásomat. Legyünk örömmel tanúi megváltó Jézusunk szeretetének életünk minden napján.
Szatmárnémeti, 2009 Húsvétján