Válságos vásár Vásárhelyen

A benevezők száma – több mint száz viszonteladó – nem is jelzi annyira az újabb szűkös esztendőt, ez inkább a felhozatalból derül ki. A kiállított, eurómilliós luxusautók vagy haszonjárművek mellé az idén használt gépkocsik is kerültek, az egyik legjobban menő sátor pedig az volt, ahol 5 lejes egységáron kilós ruhát árultak. Az olcsó portéka mellett meg szinte törvényszerűen az idén is helyet kapott a giccs, amely a műanyag csecsebecséktől Drakula fába faragott arcáig számtalan képben mutatkozott. Kérdésünkre, hogy mi megy jobban, a havasalföldi vérszívó uralkodó vagy a finom töltött káposztának való római tál, Győrfy Domokos termelő – rövid gondolkodás után – diplomatikusan rávágta, hogy „egyformán viszik” mindkettőt. „Kézműves termelőként én, természetesen, a római tálat ajánlom, amit, ha kell, ki is merek próbálni, nem mint azok a viszonteladók, akik azt se tudják, milyen portékát adnak tovább” – fejtette ki a sóvidéki kézműves, aki egyike volt azon nagyon kevés székelyföldi vállalkozónak, aki benevezett a vásárhelyi vásárra.

Kérdésünkre, hogy az idén első alkalommal a főtér közepén helyet kapó kézművesek közül miért hiányoznak a Hargita és Kovászna megyeiek, Csegzi Sándor alpolgármester sajnálkozva állapította meg, hogy azok inkább a Duna partján sétáló pénzes emberek számára verik fel sátraikat. Korondról azonban több fazekasmester is jelezte, hogy szívesen eljött volna Marosvásárhelyre, ahol létezik egy olyan vásárlóréteg, mely tudja értékelni a székely hagyományokat, csak hát őket senki nem hívta a városnapokra.
A kézművesek vására még így is gazdag kínálattal várja a belvárosba látogatókat. Már a megnyitó előtt a bukovinai hímes tojásoktól a horezui kerámiáig számos, igényességgel elkészített kézimunka talált gazdára. „Ebben van potenciál, ezt kell jobban kiaknázni” – mondta megnyitóbeszédében a népi hagyományok műveléséről Csegzi Sándor.