Túlköltekezéssel vádolják az EU-t

Miközben csaknem valamennyi európai nemzeti kormányzat kénytelen visszafogni a közkiadásokat, az Unió legfőbb végrehajtó testülete 8 százalékos emelést irányzott elő 2011-re az EU-ügynökségek és szakosított bizottságok kiadásait illetően. Az Open Europe szerint ezen intézmények tevékenységében rengeteg a fölösleges párhuzamosság, és közülük jó néhányat minden további nélkül meg lehetne szüntetni.

A brit „think tank” – ha tehetné – olyan rendet vágna az ügynökségek és bizottságok dzsungelében, amivel számítása szerint 709 millió eurót lehetne jövőre megspórolni. Természetesen nem teheti – az Open Europe az úgynevezett euroszkeptikus brit üzleti körök által finanszírozott „független” műhely. Ezek a finanszírozók zsigerből irtóznak mindentől – talán a csipkét leszámítva –, ami brüsszeli.

A szerintük felszámolandó intézmények listája kontinentális szemmel nézve meglehetősen brutális. Az általuk szóvá tett jelenségek, „az ügynökségek burjánzásai” azonban kétségkívül léteznek, miként édestestvérük, a brit közfelfogásban már minimum Shakespeare óta szívből utált „hivatalok packázásai” szintén gyakran kimutathatók az uniós bürokrácia működésében. Az ügynökségek szaporodásának ostorozása nem ismeretlen az egyébként „erős Európa” mellett elkötelezett politikusok körében sem.

„Képtelenség, hogy minden egyes, újonnan felmerülő problémára új EU-ügynökséget hozunk létre. Véget kell vetni ennek az agenturítisznek” – alkotott új fogalmat és hirdetett új irányt a Die Weltnek adott júniusi nyilatkozatában Ingeborg Grässle német kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő, a költségvetési parlamenti bizottság tagja. A 2011-es büdzsé öt új EU-ügynökség létrehozásának finanszírozásáról szól – a már ma is működő, összesen 9640 embert alkalmazó, egyre növekvő költségvetésű 47 ügynökség mellett.

Az Open Europe bögyében kitüntetett helye van a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának. E két tanácsadó testület évente 140, illetve 90 millió eurót költ el, és a brit elemzők szerint fel kellene számolni mindkettőt. E bizottságok álláspontját az Open Europe szerint sehol senki nem veszi figyelembe, ámde szerteágazó tevékenységük során még egymás – önmagában is fölösleges – tevékenységét is duplikálják.

Azt sem igazán érti az Open Europe, hogy mi szükség van az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökségre 50 millió eurós évi költségvetéssel, 404 alkalmazottal, amikor magának az Európai Bizottságnak – tehát az Unió legfőbb végrehajtó testületének – az intézményrendszerén belül 498 embert foglalkoztat az oktatási és kulturális részleg.

A brit tanulmány a viszonylag új alapítású, bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökséggel (FRA) szemben azt veti fel, hogy 20 millió eurós költségvetéssel végzett tevékenysége fölösleges párhuzamosságot teremt az emberi jogokra összpontosító, strasbourgi székhelyű Európa Tanács munkájával. Ha viszont egyszer létezik az FRA – vetik fel a brit elemzők –, akkor mi szükség a Nemek Egyenjogúsága Intézetére 7,5 milliós költségvetéssel? Az Open Europe erre a dilemmára is egyszerű választ kínál: meg kell szüntetni mindkét intézményt.

Mindent egybevetve a brit tanulmány 11 uniós ügynökség, illetve bizottság teljes felszámolását javasolja –, beleértve a fent említetteken túl például a Budapesten létesített Európai Innovációs és Technológiai Intézetet vagy az olaszországi Parma városában működő élelmiszer-biztonsági ügynökséget. A többi uniós intézménynél mintegy 30 százalékos költségcsökkentést tart indokoltnak, ami szerinte kigazdálkodható a fölösleges kapacitások felszabadítása révén.

E javaslatokból egyelőre persze nem lesz semmi. Ma még az „erős Európa” hívei azonnal „euroszkeptikusokat” szimatolnak és kiáltanak, ha valaki szót emel a túlzott uniós bürokrácia ellen. És e szimatolásra jó okuk is van. Az „erős Európa” elkötelezett építőinek körében ugyanis ma még elég szerény azoknak a hangja, akik szerint nem az intézményi méret, hanem a hatékonyság a lényeg.