Továbbra is a nadrággyárak a legnagyobb háromszéki alkalmazók

A Kovászna megyei munkaerő-elhelyező ügynökség igazgatója elmondta, novemberben összesen 448 munkanélkülit alkalmaztak, ebből több mint nyolcvan személyt a konfekcióiparban. Mint elhangzott, tulajdonképpen soha senkit nem utasítanak vissza, ha valaki bekopog egy nadrággyár kapuján, hogy ott szeretne dolgozni, és tud géppel egyenesen varrni, azonnal alkalmazzák.

Enyhén javult a megítélésük

Ennek ellenére az ágazatban szervezett tanfolyamok nem népszerűek, a fiatalok, az állástalanok nem szívesen tanulnak varrni, holott ha elvégeznének egy továbbképzőt, papírt szereznének róla, hogy képesített varrónők, nagyobb fizetést tudnának kialkudni. Az igazgató hangsúlyozta, az sem ritka, hogy valaki megszerzi a képesítést, ám nincs gyakorlata, ezért csak próbaidőre veszik fel.

A munkanélküliségi adatok is azt bizonyítják, hogy Háromszéken a könnyűipar a húzóágazat, hiszen a nők körében sokkal alacsonyabb a mutató, mint a férfiak esetében, a nyilvántartásban szereplő munkanélküliek 43 százaléka nő. A férfiak bármit elvállalnak, de varrni nem akarnak megtanulni, a nadrággyárakban is inkább a raktárakban, a szállításban dolgoznak, esetleg szabnak, vasalnak, de a varrógéphez már nincs türelmük, ecsetelte Kelemen.

Az igazgató hangsúlyozta, valamennyit javult az elmúlt években a nadrággyárak megítélése, bár a munkakörülmények nem változtak, és továbbra is minimálbért fizetnek, de mégis született egyfajta kompromisszum alkalmazó és alkalmazott között. A munkavállalók is rájöttek, hogy más lehetőség nincs, kevés más befektető telepedett meg a megyében, így elvállalják a könnyűiparban felajánlott állásokat.

A megyében kistérségenként is változó a konfekcióipar vonzereje, például Kézdivásárhelyen és környékén könnyebben toboroznak, mint Sepsiszentgyörgyön, ám Esztelneken állandó munkaerőhiánynyal küzd a gyár, mert a környéken lakók jól megélnek a mezőgazdaságból, nem mennek el több váltásban dolgozni.

Fejetlen felnőttképzés

A keddi sajtótájékoztatón ugyanakkor arról is szó esett, hogy kormányszinten rengeteg európai uniós pénzt hívtak le felnőttképzésre, ám nem figyeltek arra, hogy a tanfolyamok sok esetben ugyanannak a célcsoportnak szóltak. Mint Kelemen Tibor hangsúlyozta, az elmúlt évekhez viszonyítva, a tanfolyamok végzősei közül már kevesebben találtak állást, mert sok esetben igazából nem is az volt a cél, hogy munkába álljanak, hanem csak hogy megkapják a képzés idejére járó juttatást. Kiderült, a pénzért sokan párhuzamosan két tanfolyamra is beiratkoztak, ez nem volt törvénytelen, s így délelőtt és délután is jártak órákra.

A Kovászna megyei munkaerő-elhelyező ügynökség különben megdöntötte saját, 2011-es rekordját, a munkanélküliek 20 százalékát, 1121 személyt sikerül bevonni valamilyen tovább- vagy átképzésbe, ám közülük csak 254 személy talált állást a tanfolyam utáni 12 hónapban, miközben 2011-ben 482 végzős, 2013-ban pedig 502 helyezkedett el.

Jövő évre az a célkitűzésük, hogy azonosítsák a nyilvántartásban nem szereplő, de nem is dolgozó fiatalokat, akik általában a család vidéki gazdaságában segítenek, és néhány hónapos idénymunkát vállalnak külföldön. Őket próbálják újra beültetni az iskolapadba, megértetni velük, hogy ha szakmát tanulnak, itthon is jobban boldogulnak, szögezte le az igazgató.