Roubini: felbomlás fenyegeti az euróövezetet

Az euróövezeti válsággal kapcsolatos „zavaros” megoldási próbálkozásokkal nem sikerült gyógyírt találni az alapvető problémára, az unión belüli széteső folyamatokra, és ha ez nem változik, az euróövezet egyes gyengébb tagországok „kihullásával” a felbomlás felé veszi az irányt, írta a keddi Financial Timesban Nouriel Roubini (képünkön). A New York-i Egyetem pontos előrejelzéseiről világszerte ismert gazdaságtan-professzora – aki már 2006-ban megjövendölte az amerikai jelzálogpiacról kiinduló pénzügyi válságot – elemzésében kifejtette: az euró soha nem teljesítette az optimális valutaövezetek fenntartásához szükséges feltételeket. Vezetői abban reménykedtek, hogy a költségvetési, a monetáris és az árfolyam-politika hiánya majd felgyorsítja a szerkezeti reformokat, e reformok révén pedig megindulhat a termelékenységi és növekedési konvergencia. A valóságban azonban ez nem így történt. Paradox módon a korai kamatkonvergencia holdudvarhatása még inkább széteső költségvetési politikákat eredményezett, a szerkezeti reformok késlekedtek, és a bérnövekedés is elszakadt a termelékenységtől, ami az euróövezeti periféria versenyképességének gyengülését eredményezte, állítja a közgazdász.

Roubini szerint Európa „elakadt” a politikai unió felé vezető úton is, a költségvetési unió megteremtését célzó lépések pedig jelentős „szövetségi-központi” bevételeket igényelnének, valamint euróövezeti kötvények széles körű kibocsátását is feltételeznék. Ez utóbbi esetben Németország – és más vezető eurótagországok – adófizetői nemcsak saját országuk, hanem a periféria országainak adósságát is támogatnák, márpedig valószínűtlen, hogy a nagy valutauniós országok adófizetői ezt elfogadnák. Az esetleges euróövezeti adósságcsökkentés segíthet egyes fizetésképtelen gazdaságok adóssághelyzetén, ám semmiben nem járulna hozzá a gazdasági konvergencia helyreállításához, ehhez ugyanis a versenyképességi konvergencia helyreállítása lenne szükséges, véli Roubini.

Keddi cikkében Roubini arra a következtetésre jut, hogy más valószínűsíthető opciók híján egy kiút maradt: egyes eurótagállamok visszatérnek saját nemzeti valutájukhoz, amely ezután jelentős nominális és reálleértékelődésen megy át. A közgazdász szerint az euróövezetben – mivel a konvergencia megszűnt, a reformok lefulladtak, a költségvetési és politikai unió pedig „távoli álom” csupán – az esetleges adósságcsökkentés sem lenne elégséges a versenyképesség és a növekedés helyreállításához. Ezek nélkül pedig a bentmaradás egyes periferiális országok számára kevesebb előnnyel járhat, mint a távozás, bármekkora felfordulással járna is a kilépés – áll az elemzésben.