Renault: mégsem kémkedtek?

Január elején több mértékadó francia lap is arról írt, hogy a Renault három felső szintű vezetője stratégiai információkat szolgáltatott ki az autógyár új fejlesztésű elektromos modelljeiről kínai megrendelőknek. Az állítólagos kémbotrány akkor néhány nap alatt diplomáciai üggyé dagadt, miután Kína „teljesen alaptalannak, felelőtlennek és elfogadhatatlannak” nevezte a sajtóban megjelent vádakat. A francia kormányszóvivő akkor csak annyit mondott, hogy hivatalosan nem fogalmaztak meg vádat egyetlen országgal szemben sem, de hozzátette: a Renault „gazdasági háborúskodás áldozata” lett. Az ügyet kiteregető Le Figaro című napilap – forrása megjelölése nélkül – azt írta januárban, hogy az autógyár által még augusztusban megbízott magándetektívek azt állapították meg, hogy a három megvádolt vezetőnek egy liechtensteini bankszámlára sanghaji és máltai közvetítőkön keresztül 130 ezer eurót utalt át egy pekingi székhelyű elektronikai nagyvállalat, egy svájci számlára pedig félmillió eurót. Az ipari kémkedés felderítésébe a francia titkosszolgálat is bekapcsolódott és megállította: a megvádolt munkatársak – akiket azóta elbocsátottak – nem rendelkeztek sem svájci, sem liechtensteini bankszámlával, a megadott számlaszámok pedig hamisak. A megvádoltak, a fejlesztésekért felelős igazgatótanácsi tag, Michel Balthazard – aki harminc évig állt az autógyár alkalmazásában – és két helyettese a kezdetektől tagadták a „nagyon súlyos vádakat”, és követelték, hogy a Renault mielőbb szolgáljon bizonyítékokkal az ügyben. Jean Reinhart, a Renault ügyvédje csütörtökön a francia tömegtájékoztatási eszközökben tagadta, hogy a cég felső vezetését esetleg megvezették, vagy pedig belső leszámolás történt volna az autógyárban. „Nincs olyan új elem, amely alapján mást kellene gondolnunk az ügyről, mint eddig, azaz, hogy kémkedés történt” – mondta az ügyvéd. n