Polcpénzzel és időnkénti termelésnöveléssel is számolni kell

A nagybani üzletláncok polcaira felkerülni biztos piacot jelent, ezért sok kisvállalkozás tűzi célul maga elé. Az ezzel járó kiadásokkal a nyomott árral, a polcpénzzel, üzletindítási díjjal, a késleltetett kifizetésből adódó tőkeigénnyel és a termelés kiszolgáltatottságával viszont csak akkor szembesül a termelő, ha sikerül bekerülnie a beszállítók közé. A Székelyudvarhely melletti Fenyéden működő Gránit Impex Kft. alsóneműinek hetven százalékát három nagybani üzletláncon keresztül értékesíti. Havi hatvanezer, több mint felerészben férfialsóneműt gyártanak, és az újonnan nyíló áruházak miatt alig győzik a munkát. „Ez nem a panasz, de nem is a dicsekvés helye” – jelentette ki a Krónikának Illyés Ferenc, a vállalkozás vezetője. Mint mondta, hetente egy-két új áruházat nyitnak az üzletláncok az országban, és a beszállítói körnek követnie kell az igényeiket, ellenkező esetben elvész a szerződés.

2006. szeptember 27., 00:002006. szeptember 27., 00:00

A fenyédi géppark értéke egyébként meghaladja a kétszázezer eurót, és 6-7 éves, ám műszakilag kifogástalan állapotban lévő gépeket voltak kénytelenek eladni, és a célfeladatoknak inkább megfelelőket vásárolni. A sok, rövid ideig tartó varrás miatt a mellékmozzanatok – az olló felemelése, a cérna elvágása – több ideig tartanának, mint maga a varrás, ezért a gépek érzékelik a folyamat végét, és elvágják a cérnát – ez csak egy példa a kimondottan alsónemű-készítésre szakosodott gépek funkcióira. A géppark fejlesztése ugrásszerűen segíti a termelést, ennek viszont az igények szerint folyamatosan kell növekednie. Illyés Ferenc szerint kis árréssel és biztos piaccal lehet ebben a szegmensben a gépparkot fejleszteni, így vállalható akár a 2–10 százalék közötti polcpénz, a hatvanezer új lejt is elérő áruháznyitási díj, valamint a 45–50 napos fizetési határidő. Gyorsan változó divatszínekkel, modellekkel próbálja ellensúlyozni az európai piac a kínai dömpingárut: az őszi évadban például akár havonta is módosul a színtrend, hogy a lassú tengeri szállításból fakadó időelőnyt a „helybeli” termelők a maguk javára fordítsák. Ehhez is alkalmazkodnia kellett a fenyédi termelésnek, hogy egy-két hetes késéssel követni tudják a nagy divatszalonok által diktált változó igényeket is.

----------