Jóvátétel fél évszázad után

„Édesapám 1933-ban kötött szerződést a Generalival. A szerződés húsz évre szólt, tehát 1953-ban kellett volna megkapnia a pénzt” – részletezte a professzor, akinek a biztosító most is kifizette volna a kötvények ellenértékét. Mivel  nem lehet tudni, hogy édesapja mennyi ideig fizetett, mindössze biztosításokkal kárpótolhatja a Generali.

Élete végéig ingyenesen lakásbiztosítást, a lakásában levő javak biztosítását, gépkocsi-biztosítást, valamint malpraxisbiztosítást nyújt a Generali biztosítótársaság Bocskay István marosvásárhelyi fogorvosprofesszornak egy 1933-ban megkötött biztosítási szerződés fejében.

A Marosvásárhelyen élő Bocskay István fogorvosprofesszor Máramarosszigeten született. Édesapja takarékos kisiparos volt. 1973-ban hunyt el. Jóval később, a professzor a régi családi iratok között egy tetszetős biztosítási szerződésre bukkant. Sokáig nem foglalkozott vele, ám a közelmúltban elhatározta, hogy utánanéz: „hátha jár valami” a több mint fél évszázados kötvényért. „Édesapám 1933-ban Máramarosszigeten kötött szerződést a Generali biztosítótársasággal. Mikor a régi iratokat, számlákat rendezgettem, feltűnt nekem ez a biztosítási kötvény, mert nagyon szép a formája, és érdekes módon annak idején Máramaroszigeten két nyelven, románul és magyarul nyomtatták, állították ki.

A szerződés húsz évre szólt, tehát 1953-ban, ha édesapám már nem él, akkor édesanyámnak kellett volna pénzt kapnia, de mivel ő túlélte ezt az időszakot, őt illette volna a pénz” – részletezte a professzor. Bocskay István jelentkezett a Generali Biztosító Maros megyei kirendeltségének székhelyén, és megérdeklődte, hogy fennáll-e a jogfolytonosság az egykori és a jelenleg Romániában is működő, nemzetközi biztosítótársaság között. Kiderült, hogy igen. Megkérdezték tőle, szeretné-e értékesíteni a részvényeit, de ő azt mondta, hogy erre nem gondolt. A professzor úgy tudja, hogy annak idején mintegy 30 ezer lejt értek a kötvények, ami nem kis összeg volt.

A cég Maros megyei kirendeltségének a vezetője, Bulyovszky Lóránt közgazdász vette kézbe az ügyet. „Mivel nem találtuk meg a bank központi levéltárában a befizetésekről szóló, egyértelmű bizonyítékokat, nem tudjuk, hogy a professzor édesapja meddig fizette be az összeg részleteit, tehát nem tudtuk kiszámolni, hogy most mennyi pénz jár neki. Csakis egy gesztusról lehetett szó. 1948-ig a Generali Románia első számú biztosítója volt, majd a kommunisták azt mondták, hogy nincs rá többet szükség, kitették az országból. A profeszszor édesapjának 1953-ban kellett volna megkapnia a pénzét, ugyanis ez egy tőkekapitalizációs, vegyes befektetési szerződés volt.

Mivel túlélte a 20 évet, amíg érvényes volt a kötvény, 1953-ban csinos összeghez kellett volna jutnia. Ha dokumentálva lett volna, hogy meddig tartott a befizetés, akkor egyszeri törlesztéssel most elintézhettük volna az ügyet” – nyilatkozta Bulyovszky. Így viszont a biztosítótársaság mindössze annyit tehetett, hogy felajánlották a professzornak: élete végéig ingyenesen lakásbiztosítást, a lakásában levő javak biztosítását, gépkocsi-biztosítást és úgynevezett malpraxisbiztosítást adnak a fogorvosnak, aki Vásárhelyen magánrendelőt működtet.