Ismét helyzetbe hoznák a Szatmár megyei szőlősgazdákat

Leiher Géza, az egyesület elnöke, valamint Serli Csilla alelnök szerint a legnagyobb gond jelenleg az, hogy egyre többen készítenek más borvidékeken vásárolt szőlőből bort, amellyel a népszerűsítést is szolgáló versenyekről kiszorítják a helyi szőlőtermesztőket.

Leiher Géza elmondta: a megyei önkormányzatot maguk mögött tudják, és idéntől ők szervezik a megyei borversenyeket, az ellenőrzést viszont már e helyi szintű megmérettetéseknél akarják kezdeni, hogy kiszűrjék a máshonnan származó borokat.

Szigorodnak a játékszabályok

Emiatt az egyes településeken tartandó versenyekre megfigyelőket szándékoznak küldeni, sőt biztosítanák a szakértőkből álló zsűrit és a titkárságot is. Emellett azoknak, akik a megyei hegyközség kötelékébe kívánnak tartozni, vállalniuk kell azt is, hogy szúrópróba-szerűen ellenőrzéseket végezzenek az ültetvényeiken.

„Igen kellemetlen feladatot vállaltunk magunkra, nem hiányzik ez nekünk, de valahol el kell kezdeni” – fejtegette az elnök, aki azt is bevallotta: nem fogadta egyöntetű üdvrivalgás a kezdeményezésüket a gazdálkodók, illetve az önkormányzatok részéről. Mint elmondta: mindemellett bízik abban, hogy sikerül keresztülvinniük elképzelésüket, mivel ez az egyedüli járható út a fejlődés irányába.

„Nagyon károsnak tartom azt az utóbbi pár évben elterjedt szokást, hogy más vidékekről vett szőlőből készült borokkal neveznek a szatmári versenyekre – ez egyrészt méltánytalan a helyi szőlősgazdákkal szemben, másrészt pedig azt eredményezi, hogy torzkép alakul ki a megyebeli borvidékekről” – állította Serli Csilla, aki rámutatott: több olyan kezdeményezés is tetten érhető a környéken, amelynek célja a borturizmus fellendítése, ez viszont jelen körülmények között elképzelhetetlen.

Harc a hagyományos szőlőfajtákért

„Ha valaki idejön és érdeklődik a helyi specialitások iránt, az nem arra kíváncsi, hogy Pista bácsi Szatmár megyében milyen bort tud csinálni a Tokajban vett furmintból, sokkal inkább lesz arra kíváncsi, hogy a Mezőfény környéki homokon, illetve a nagykárolyi csernozjomon, vagy a túrterebesi vulkanikus talajon termett szőlőből milyen bor készíthető” – indokolta kezdeményezésüket Serli Csilla.

Mint megtudtuk, a megyei hegyközség feladatának tekinti továbbá, hogy felvétesse az országos jegyzékbe azokat a környéken korábban igen elterjedt szőlőfajtákat – például a zöld szilvánit, a bakatort vagy a cabernet francot – amelyek az utóbbi időben lekerültek a listáról, azaz nem igényelhető esetükben telepítési támogatás.

A térségbeli borászat közelmúltjával kapcsolatban kifejtették: a rendszerváltást követően a minőségi bortermelésre való fokozatos áttérés jelentős mértékben a közel 20 éve szervezett borversenyeknek volt köszönhető, amelyek keretében a gazdák igen értékes szakmai útmutatásban részesültek.

A nagykárolyi és a Károly környéki gazdák, ahol elsőként honosították meg a vetélkedőket, ki is használták a lehetőséget: fokozatosan kitapasztalták, mely fajták érzik jól magukat a helyi viszonyok között, és a magántermő szőlőket lecserélték nemes vesszőkre, továbbá a modern technológiákat is magukévá tették. A versenyszellem az elején pozitív hatással volt a borászatra, később viszont a gazdák közötti rivalizálás elfajult: egyesek kezdtek híres borvidékekről származó alapanyagból készült italokkal megjelenni.

Esélyt adni a helyinek

Ezt a szintet pedig a helyi termelőknek nem volt esélyük tartani, így fokozatosan elkezdtek távol maradni a versenyektől. „Mi a megyében szőlészkedő gazdákat akarjuk ismét helyzetbe hozni” – szögezték le a hegyközség vezetői, akiktől azt is megtudtuk, indítványozták a megyei önkormányzatnál, hogy üzemeljék újra be a régi palackozót Sárközújlak közelében, hogy azoknak is lehetőségük legyen megfelelő csomagolásban kínálni a borukat, akik saját erőből nem tudják ezt megoldani, hisz csakis így lehet eredményesen lobbizni azért, hogy a boltokban, illetve a vendéglátósoknál a helyben termelt italok is megjelenjenek a polcokon.

Visszaszereznék Szamoshegyalját

Leiher Géza szerint kiemelt célként kezelik azt is, hogy a térség számára visszaszerezzék a „Szamoshegyalja” besorolást, a Szatmár megyében pár éve telepített több mint ezer hektárnyi szőlőst nagy részét ugyanis a nagyváradi lobbinak sikerült Köröshegyaljához csatoltatnia, ami igen nagy hátrányt jelent számukra.

Mint kiderült, az idegenforgalmi, illetve a reklámszempontokon túl ez akadályt jelenthet például támogatási pályázatok összeállításánál is. Az elképzeléseik kivitelezése érdekében a Szatmár Megyei Hegyközség – melyben egyébként a megye mind a hét borvidéke rendelkezik arányos képviselettel – mint megtudtuk, próbálja saját befolyását gyarapítani, néhány hónap alatt például sikerült elérniük azt, hogy a szőlőtelepítési támogatások elbírálásánál előny élveznek azok, akik igazolni tudják, hogy egyesületük tagságához tartoznak.