Európában recesszió, az Egyesült Államokban vérszegény növekedés, Kínában a fejlődés lassulása várható

„Olyan válságról van szó, amely nem csupán kibontakozik, de érzékelhetően súlyosbodik” – fogalmazott. Az IMF főnöke a mai helyzetet az 1930-as évekkel hasonlította össze. Az akkori nagy gazdasági válság idején elzárkózás, protekcionizmus és elszigetelődés nyomta rá a bélyegét a nemzetközi politikára. Szavaival Lagarde alighanem arra célzott, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) hasztalanul tesz erőfeszítéseket a nemzetközi kereskedelem liberalizálása érdekében.

A francia szakember meglátása szerint öt fő veszély okozhat súlyos kárt a nemzetközi konjunktúrának: az európai és az egyesült államokbeli adósságválság, Kína csökkenő gazdasági ereje, a bankszektor éleződő válsága, valamint az élesen vitatott ellenszer: a protekcionizmus.

Roubini sem túl derűlátó

Szintén borúlátó jóslatokat fogalmazott meg a Handelsblatt tegnapi lapszámában megjelent anyagában Nouriel Roubini. A New York-i Egyetem pontos előrejelzéseiről világszerte ismert gazdaságtan-professzora – aki már 2006-ban megjövendölte az amerikai jelzálogpiacról kiinduló pénzügyi válságot – a német gazdasági napilapban kifejtette, Európában recesszió, az Egyesült Államokban vérszegény növekedés, Kínában és a feltörekvő országok többségében a fejlődés lassulása várható 2012-ben, a politikai lehetőségek a válság kezelésre pedig lassan elfogynak. „A világgazdaság 2012-es kilátásai tiszták, de egyáltalán nem szépek” – szögezte le. Nouriel Roubini szerint pillanatnyilag biztosnak tűnik, hogy az euróövezet recesszióba süllyed 2012-ben.

A tartós hitelszűkösség, az államadósság-probléma, a gyenge versenyképesség és a megszorító csomagok mind-mind komoly visszaesésre utalnak a tizenheteknél. Az Egyesült Államokat nemcsak az euróövezetben zajló folyamatok veszélyeztetik, hanem belső problémák is feszítik, köztük a lakosság eladósodottsága és a növekvő egyenlőtlenség. A brit gazdaság kettős mélypontú válságba jutott, míg Japánban leállt a fellendülés, mert a gyenge kormányok nem hajtották végre a szerkezeti reformokat – vette sorra Roubini a fejlett gazdaságokat. Áttérve Kínára, a legnagyobb feltörekvő gazdaságra, kifejtette: 2012-ben kidomborodnak a kínai növekedési modell hibái.

A zuhanó ingatlanárak láncreakciót indítanak el, így viszszaesnek a beruházások és csökkennek az állami bevételek. A pekingi vezetés először az elszabaduló ingatlanpiaci árak megfékezésére törekedett, most viszont azon kell fáradoznia, hogy újra beinduljon a növekedés. „Peking ezzel nincs egyedül” – mutatott rá Nouriel Roubini. Mint részletezte, Európában, az Egyesült Államokban és Japánban is halogatták a gazdasági, államháztartási és pénzügyi reformokat, és az adósságtömeg lebontása az állami szférában és a privátszektorban épp csak megkezdődött.

Egyedül a leginkább fejlett vállalatok helyzete javult valamelyest, de a világgazdasági kockázatok és a feles kapacitások nagy aránya miatt jövőre ezek a cégek is visszafogják fejlesztéseiket. Ráadásul a növekvő gazdasági, társadalmi egyenlőtlenség még tovább csökkenti a keresletet, hiszen a kevésbé jómódúak, a bérből, fizetésből élők jellemzően több pénzt költenek, mint a vállalatok, a gazdagok és a tőkejövedelemből élők. További kockázat, hogy az egyenlőtlenségek növekedése tiltakozó mozgalmakhoz vezethet, így csökkenhet a társadalmi-politikai stabilitás, ami még inkább visszaveti a gazdasági fejlődést.

„Ellőtt puskapor”

Mindeközben a döntéshozóknak már nemigen vannak eszközeik a helyzet kezelésére, a politika már ellőtte a puskaporát – áll Nouriel Roubini Politika muníció nélkül című írásában. A monetáris politikai eszközök hatékonysága csökken, hiszen nem járható út, hogy valamennyi rászoruló ország egyszerre leértékeli fizetőeszközét, és növeli exportját. A költségvetési politika mozgástere viszont szűk, a hiány és az adósság növekedése, Európában pedig ezen kívül az új szabályok is szigorú határok közé szorítják a fiskális politikát.

„Ebből következően a problémák jelenlegi kezelési módját – a fizetőképességi gondok hitelfelvétellel és a likviditás biztosításával történő orvoslását – egyszer felváltja majd a fájdalmas és valószínűleg egyáltalán nem rendezett átütemezés” – írta a New York-i Egyetem kutatója, aki szerint a lendületes növekedés elindítása az adósságcsökkentés mindenütt kísértő szelleme és a politikai muníció súlyos hiánya nélkül is éppen elég nehéz volna. „Ugyanakkor pontosan ez az a feladat, amellyel a törékeny és az egyensúlyából kibillent világgazdaságnak 2012-ben meg kell birkóznia” – összegzett a neves szakember.