Beszélgetés Varga Gábor kutatómérnökkel, az Állami Szabadalmi Hivatal vezérigazgatójával

– Mennyire általánosan elfogadott nálunk a szellemi tulajdon fogalma, illetve annak védelme?

– Sokan még most is igen-igen csodálkozva, tamáskodva viszonyulnak ahhoz a tényhez, hogy a piacgazdálkodás törvényei a szellemi régióban is éppúgy érvényesülnek, mint a gazdasági élet más területein. Hogy a magántulajdon fogalma nem csupán az anyagi javak birtoklását feltételezi,  hanem hozzátartozik az alkotó, kreatív gondolkozás termékeinek a birtokbavétele is. Hogy a szellemi tulajdon birtoklása adott helyzetben nagyobb fontossággal bír, mint az anyagi javak gyarapítása. Az új évezred cselekvő emberében végre tudatosodnia kell annak: nem elég álmodozni, nem elég elképzelni, nem elég papírra vetni, nem elég megalkotni „valamit” – azt meg is kell tudni védeni.

– A rendszerváltás előtt  kutató vegyészként dolgozott Nagyváradon. Ilyen formában működött-e akkor is a mostani munkahelye? És volt-e valamiféle kapcsolata vele?

– A kérdést külön köszönöm, ugyanis azokban a szörnyűséges időkben a bukaresti utak várt és ajándékként megélt lehetőségek voltak. Én ugyanis a bukaresti Lakk- és Festékipari Antikoróziós Kutatóközpont nagyváradi kirendeltségének voltam tudományos kutatója, utóbb főkutatója. Az intézetben, amit most vezetni van szerencsém, szabadalmaztattam hat találmányomat is, de valahányszor beszámolókra mentünk Bukarestbe, megszálltuk az OSIM könyvtárát, ahová a világ minden tájáról nemcsak az új szabadalmak leírása érkezett be, de különböző kiadványok egyéb műszaki újdonságokról. Úgyhogy mi naprakészek lehettünk a kor technikájával.

– Hát ez valóban kiváltságos állapotnak mondható...

– Bárki bejöhetett volna a könyvtárba, csak az emberek akkor sem igazán tudták, mivel is foglalkoznak az intézet falai között, ahogy még manapság sincs tisztában vele a nagyközönség.

– Hogy a nagyközönség számára világosabb legyen a kép, arra kérném, foglalja össze az intézet tevékenységének fő vonalait.

– A nemzetközileg egységesített törvényszabályozás három alapkritérium egyidejű teljesítésétől teszi függővé valamely találmány szabadalmazhatóságát. Ezek alapján szabadalmi oltalmat kaphat az a találmány, amelyik új, feltalálói tevékenységből származik és iparilag alkalmazható. Nem szabadalmazhatóak a közrenddel vagy közerkölccsel ellentétes találmányok, valamint a tudományos ötletek, a felfedezések, az elméletek, a matematikai módszerek, az önmagukban vett számítógépes programok (szoftverek), a gazdasági vagy szervezési jellegű megoldások, a diagrammák, az oktatási és képzési módszerek, a fizikai jelenségek és a konyhaművészeti receptek.

A szabadalmi oltalom territoriális jog, kizárólagosan annak az országnak a területére való érvényességgel, ahol az illető oltalmat lajstromozták. A védjegy lajstromozása egyébként tíz évre ad kizárólagos jogot a védjegy használatára, megtiltván ezáltal bármely harmadik személy számára a védjegy használatát, illetve annak rosszhiszemű bitorlását. Tíz esztendő elteltével az oltalom újabb tíz esztendei időtartalomra megújítható, a megújítások száma pedig nem korlátozott.

A védjegy a maga rendjén olyan grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely természetes vagy jogi személynek a termékeit vagy a szolgáltatásait megkülönböztesse mások hasonló termékeitől vagy szolgáltatásaitól. Fontos szerepe van a minőség azonosításában, a bizalom elnyerésében és a vásárlói hűség kialakításában, ugyanakkor igen lényeges a reklámban betöltött szerepköre is.

Ahhoz pedig, hogy egy találmány szabadalom által, egy védjegy bejegyzési bizonylat által, egy formatervezési minta pedig oltalmi bizonylat által lajstromozott állapotba kerüljön, előzőleg az illető szellemi termékre vonatkozó oltalomigénylést nagyon komoly, alapos, minden szempontból körültekintő elbírálási folyamatnak vetik alá.

Ez az elbírálási folyamat a világ minden államában azonos kritériumrendszer alapján, az e célból létrehozott országos hatáskörű főhatóság kereténben történik. Mindezen hatáskörök egy meglehetősen fejlett informatikai háttér meglétét feltételezik, amelyben a különleges rendszerekbe kötött számítógépek segítségével a kivizsgálók pillanatok alatt kapcsolatba léphetnek a világ bármelyik szakadatbázisával, naprakész információkat kapva akár a műszaki fejlődés pillanatnyi állapotáról, akár az iparjogvédelemre vonatkozó jogalkotás helyzetéről az illető állam területén.

– Ezek szerint egyetlen billentyűlenyomásra van tőlünk a spanyolviasz felfedezőjének a kiléte?

– Végső soron igen, s ha nem vigyázunk, előbb-utóbb ezt is meg fogjuk tudni.