Szakmájuk és hobbijuk az életmentés – Rendkívül hasznos tevékenységet folytatnak az önkéntes tűzoltók

„Húsz fővel indultunk, majd jöttek önkéntes fiúk, akiket szintén bevettünk, így egy év leforgása alatt 27 főre emelkedett a létszám. Én képeztem ki a a fiatalokat, szabadidőmben, délutánonként a helyi futballpályán, hiszen harminc éves tapasztalatom volt a szakmában” – idézte fel a kezdeteket lapunknak a tűzoltóparancsnok.

Kiszálláskor első az életmentés

A tűzoltó újoncokat mindenekelőtt megismertetik a felszereléssel, az eszközökkel, a tömlőkidobás technikájával, ugyanakkor szombatonként, amikor gyűlést tartanak, felidéznek tűzeseteket, a tapasztaltabbak pedig elmesélik, mikor mire kell figyelni, ráirányítva a figyelmet az esetleges hibákra is. A fiatalok megtanulják, kire kell hallgatniuk, melyek a legfontosabb teendők. A helyszínre érkezéskor például az életmentés, az áramellátás kikapcsolása, a gázpalackok biztonságba helyezése az első, tüzet oltani csak ezek után lehet. Bocskor András kifejtette, ha a faluban baj történik, azonnal jelzik neki, ő pedig szól a kollégáknak, akik láncszerűen riasztják egymást.

Vannak esetek, amikor a hivatásos tűzoltókat segítik ki, például amikor valaki felhívja a 112-es sürgősségi számot, illetve a Hargita megyei tűzoltóságot, és onnan szólnak a csíkszentimreieknek, hogy szükség van rájuk. A tűzoltóparancsnok elmondta, nagy segítséget jelent a munkájuk, hiszen általában már megfékezik a tűz terjedését, amíg a megyeszékhelyről kiérnek a hivatásos lánglovagok. Egyébként változó, hány bevetésük van egy évben. Akadt olyan esztendő, amikor a térségben hét tűzesethez is ki kellett szállniuk, máskor csak 2-3-hoz, árvízgondok miatt is akadt munkájuk, de előfordult az is, hogy két hétig oltották a tüzet az erdőben.

A csíkszentimrei egyesületet magánadományozók segítik, ugyanakkor jó kapcsolatot ápolnak a magyarországi Tiszavasvárival, ahonnan szivattyút kaptak 2004-ben, illetve tapasztalatcserén is jártak a székelyföldi önkéntes tűzoltók. Ekkor ismerték még a kisvárdai tűzoltókat, akik 2006-ban egy fecskendőt és egy tűzoltóautót ajándékoztak nekik.

Az egyesület tagjai természetesen igyekeznek népszerűsíteni a szakmájukat, ami egyben a hobbijuk is, például az Iskola másként program idején be szokták mutatni a felszerelésüket, védőruhájuk, autójukat a gyerekeknek, a falunapok szervezésében és a szilveszteri buliban is részt vesznek.

„A közösség nagyon tisztel, mert sokszor látták, hogy mit tudunk, és mitől mentettük meg őket. Amíg Csíkszeredából lejönnek a hivatásosok, ha nem is oltjuk el, de megfékezzük a tüzet, hogy ne tudjon tovább terjedni, és megmentjük a javakat is, amiket lehet” – magyarázta lapunknak a szentimrei tűzoltóparancsnok.

Támogató önkormányzat, közbirtokosság

A Székelyudvarhelytől 21 kilométerre fekvő Székelyderzs tűzoltó egyesülete nagy múltra tekint vissza, már a 19. század második felében létezett, és az 1980-as évekig sikerrel, hatékonyan működött. Kezdetben még lóvontatta tartályos kocsit és kézi vízpumpákat használtak, ám az 1990-es években szép lassan megszűnt az egyesület tevékenysége.

– mesélte lapunknak Balok István önkéntes tűzoltó, a mintegy 1100 lelkes Székelyderzs alpolgármestere. Védőruhákat és egyéb felszerelést pályázatok, valamint Ausztriából kapott segélyek útján szereztek a csapatnak, ahol az önkéntesek életkora 20 év és 47 év között mozog. Folyamatosan képezik magukat, speciális tanfolyamokon vesznek részt, az udvarhelyi tűzoltósághoz is járnak továbbképzésekre.

Esetükben is változó, milyen gyakran van rájuk szükség, de örülnek, ha minél ritkábban. Az udvarhelyi tűzoltóság szokta őket értesíteni, hogy hova kell kiszállni, illetve a községen belül is riasztják őket. Balok István elmondta, az ő hatáskörük korlátozott, például autóbalesetnél nem szabadíthatják ki a gépjárművekben ragadt személyeket, illetve olyan tűzeseteknél sem léphetnek közbe a szakértők érkezéséig, ahol veszélyes vegyi anyagok miatt keletkezett tűz.

Több mint száz éves alakulat

A Kovászna megyei Uzon a feljegyzések szerint 1894 óta rendelkezik tűzoltó alakulattal, amelyek önkéntesek alapították saját forrásból, így vásároltak kézi fecskendőt is, melyet ma muzeális tárgyként őriznek. „Az önkéntesség generációkon keresztül öröklődött, az apa a fiának adta át a stafétát” – fejtette ki a Krónikának az egyesület parancsnoka, arra is felhívva a figyelmet, hogy az alakulat a 19. század óta megszakítás nélkül működik.

„A sepsiszentgyörgyiek nagyon sok hasznát veszik az önkénteseknek, hiszen a megyeszékhely szinte húsz kilométerre van. Volt olyan év is, hogy 33 tűzhöz kellett kimenjünk, erdő- és lakóháztűzhöz, mezőre is. Az idén mind háztüzeink voltak, nagy károkozással villám vagy épp gázpalack miatt” – részletezte Sipos János, kiemelve azt is, hogy közel tíz perc alatt szoktak összegyűlni az alakulat tagjai.

Versenyeket megyei és országos szinten egyaránt szerveznek, és a megyei első helyezett tűzoltó alakulat szokott eljutni az országos megmérettetésre. Ezen a szinten több érdekes versenyszám is van, például „hét fős gyakorlat”, négyszer négyes stafétafutás és az úgynevezett „egyes szerelés”, ahol egy kiválasztott tűzoltó egyénileg kell teljesítsen egy adott pályát. „Örvendünk, hogy segíteni tudunk. Önkéntesek vagyunk, szóval ha összekenődik a ruhánk, saját magunk, saját pénzen mossuk ki, ez erről szól. Én huszonöt éve vagyok tűzoltó parancsnok, és büszke vagyok a csapatomra” – összegezte lapunknak Sipos János.