„Szociológiai, demográfiai szempontból nem vizsgáljuk a pszichológiai tényezőket, de amikor társadalmi jelentőségű problémáról van szó, például a szociális munkásnak családon belüli erőszak miatt be kell avatkoznia, egyértelműen a válás a megoldás” – magyarázta a BBTE oktatója.

Elmondta, az elmúlt évek során nem mutatkozott nyilvánvaló trend a válások számának alakulásában, de például a házasságkötések számát tekintve egyértelmű a növekedés. Ez annak következménye, hogy a gazdasági válság után az életszínvonal növekedett, a családtámogatási politikák javultak, biztonságosabb körülmények között lehet élni, vannak munkahelyek, mobilitás, perspektíva. Hangsúlyozta, a házasságkötések és a válások tekintetében a társadalomban uralkodó értékrend a legfontosabb, amelyet a világtrendek alakítanak, összefügg a lehetséges életkörülményekkel, de az államnak is közvetett szerepe van benne.

Ha minden feladat a családra hárul – a gyerekek, a betegek, az idősek ellátása –, akkor a felek nehezebben döntenek a házasság felbontása mellett. De ha kialakul egy jól működő szociális háló – otthoni beteggondozói szolgálat, bölcsődehálózat –, ez együtt jár értékrendbeli változásokkal is, azaz az emberek kevésbé ítélik el a válást, könnyebben elfogadják az újraházasodást, az élettársi kapcsolatot, részletezte a szociológus.

„Nem etnikai vagy örökölt sajátosság, hogy válunk vagy sem, hanem például a vidéki/városi életmód befolyásolja. A románok ma már inkább városon élnek, tehát náluk megint mások a mutatók” – részletezte Veres Valér. Hozzátette, társadalmi szempontból az a fontos, hogy legyen elég gyerek, „különben kihalunk”. Európában egyébként ott születik több gyerek, ahol az élettársi kapcsolatot inkább elfogadják, nem ritka a válás, de az újraházasodás sem.

Lazultak a külső elvárások

Új kihívások, új lehetőségek jelentek meg életünkben, felbomlottak a zárt közösségek, ahol a külső elvárások szabályozták az életet és gyakran tabu volt a válás, sokan pedig olyan kapcsolatban is benne maradtak, amely valamelyik félnek egyáltalán nem volt jó – magyarázta a jelenséget egy másik szempontból Balázs Réka sepsiszentgyörgyi családterapeuta. Rámutatott, mára lazultak az elvárások, elfogadottabbá vált a válás, az élettársi kapcsolat, sőt az is, ha az egyik fél egy harmadik személlyel lépett félre. „Ezért ma már mindenkinek egyéni felelőssége, hogy jó házasságban éljen, a külső kontrollt fel kell váltania a belső döntésnek, a tudatos elköteleződésnek” – hangsúlyozta.

A családterapeuta szerint mindenkinek tudatában kell lennie annak, hogy a házasságban van jó és rossz is, vannak rosszabb időszakok, amelyeken igyekezni kell túllépni. Divatos megközelítés, hogy a problémákat meg kell oldani, de ennek lehet olyan változata is, hogy meg kell tanulni a problémákkal együtt élni.

– magyarázta.

A válás oka lehet az is, hogy a tökéletes párt keressük, és elvárásaink annyira illuzórikusak, hogy a hús-vér ember ebből csak vesztesként kerülhet ki, hiszen senki sem tökéletes. „A nagycsalád felbomlott, mindent a társunktól várunk el: legyen megértő, intellektuálisan is társunk, jó szerető, de mi sem vagyunk felkészülve arra, hogy ezt megadjuk. Nagyobb az egyéni felelősség, többet kell tanulnunk a párkapcsolatokról, hogy ne essünk rögtön kétségbe és ne kössük fel a nyúlcipőt” – javasolta Balázs Réka.

„Egy ideig dacolunk a szüleinkkel, de amikor a kapcsolat elindul a görbén lefelé, megjelenhetnek az önbeteljesítő jóslatok, hogy »anyukám megmondta«” – mutatott rá a családterapeuta. Arra is kitért, sok veszekedés forrása lehet, ha a családi minta miatt a férj, a gyerekek nem veszik ki részüket a házimunkából, a felelősségből. „Kutatások bizonyítják, hogy ahol a férj kiveszi részét a házimunkából, jobb a házasság, a szexuális élet. Az előjáték kezdődhet a konyhában” – jegyezte meg Réka. Ugyanakkor a munkahelyi feszültségek is gyakran otthon csattannak, illetve a munkahelyi és virtuális kapcsolatok veszélyeztethetik a házasságot, hiszen egy kívülálló könnyebben lehet megértő.

– idézte a szakembert Balázs Réka. Hozzátette, a jó hír az, hogy a megromlott párkapcsolatok 70 százaléka terápiával még megmenthető, hiszen gyakran csak tehetetlenségében fenyegetőzik válással valamelyik fél. Vannak azonban olyan körülmények, amikor nincs más megoldás, ilyen a családon belüli erőszak, az óriási feszültség megléte vagy a függőség. Az utóbbi években pedig egyre többen kérnek segítséget ahhoz, hogy úgy tudjanak elválni, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek, a lehető legkevesebb sérülést okozzák a másiknak és a gyerekeknek. „Ebben is sokat tudunk segíteni, hiszen nem mindegy a gyerek szempontjából, hogy miként válunk: felelős felnőttként vagy dobálózó háromévesként” – szögezte le a családterapeuta.

A hosszú házasság titka

Az átalakuló tendenciák és változó értékrendek ellenére természetesen ma is vannak pozitív példák: a 65 éves Fazakas Gyula és 63 éves felesége, Irén például 45 éve házasok, és úgy látják,

Az évek során voltak veszekedések, de le is tisztultak a szerepek, a nagy döntéseket a férj hozza meg, a hétköznapokat a feleség irányítja. Soha nem gondoltak arra, hogy a válás bármire is megoldás lenne, mindig közösen próbáltak továbblépni.