Egy ősi mesterség nyomában – Cserey Both Zsuzsa a nemezkészítés fortélyairól és a nemez jótékony hatásairól

– Hogyan került a nemezkészítés világába?
– Válaszúton, a Kallós Alapítvány szervezésében 2000-ben kerültem közelebbi kapcsolatba a nemezeléssel, amikor játszóházvezetői képzésen Vidák István és Nagy Mari voltak a meghívottak. Több évtizedes feltáró munkájuknak köszönhetjük a nemez mai, egyre szélesebb körben történő elterjedését. Sokat kísérleteztünk a különböző szálvastagságú gyapjúkkal, számos használati tárgyat állítottunk elő. 2006-ban indult a magyarországi Nádudvaron először textil- és nemezművész szakképzés. Két éven át tanulhattam Árvai Anikótól és Vetró Mihálytól, akik azóta is példaképeim.

– Mit lehet nemezből készíteni?
– Majdnem mindent. Számomra nagy segítség volt anyaként ennek az anyagnak az ismerete. Kísérletezhettem az óvodai, iskolai szereplésekre, farsangi előadásokra, szinte mindig ehhez az anyaghoz nyúltam, ha valamilyen jelmezt vagy kelléket ki kellett találni.

– Milyen módszerrel készülnek a nemezből készített alkotások?
– Nemezelésnek többnyire a vizes módszerrel előállított nemezkészítést nevezik, de sokan a szárazon, nemezelőtűvel való munkát is nemezelésnek mondják, ami korántsem olyan tartós és időtálló. Ezek többnyire dísztárgyak. A nemez nagy előnye, hogy a jól meggyúrt nemeztakaró akár 50 éven keresztül is használható, ha időről időre újragyúrjuk. Nemezelés során több, egymásra merőleges gyapjúréteget kell lerakni, majd összesimogatni és erősre tömöríteni. Ha üreges tárgyat készítünk, akkor egy megfelelő formát borítunk be gyapjúrétegekkel, számításba véve, hogy gyúrás után, ahogy tömörödik, nagyjából egyharmadát veszíti az eredetileg lemért formából.

– Szeretem viselni – mondják azok, akik nemezből készül sálakat, ruhákat, cipőket hordanak. Mit jelent nemezt viselni?
– Nálunk nincs olyan széles körben elterjedve, mint egyes nyugati vagy északi országokban. Aki viszont    kipróbálta, annak már nem is kell semmit mondani róla. Van, aki azért keresi, mert szép, mert egyediek a darabok, más személy a melegsége miatt. Nem korosztályfüggő. Amikor Finnországban jártam, elcsodálkoztam, hogy komoly, aktatáskás üzletemberek mindenféle furcsa, már-már vicces nemezfejfedőt viseltek munkába menet. Ott ez megszokott jelenség. Egyébként a 21. században egyre inkább divatja van ennek. Ez az ősi technika többszörösen képes megújulni.

– A nemez gyógyító hatással bír, az abból készült cipőket például varázslábbelinek tartják. Valóban vannak jótékony hatásai?
– Biztosan nincs mindenkire ekkora hatással. Nekem szerencsém van, mert minden fázisában szeretem a gyapjút, az illatát, akár trágyás, akár vizes. Szeretem a hátamon mellényként, ruhán keresztül is érzem az ülőlap melegségét és puhaságát. Ha egyszer járt a csupasz lábadon nemezpapucs, utána már nem vágysz másra, mert érzed a különbséget. Én hiszek a nemez gyógyító erejében.

– A 16. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozón nemezruha bemutatót tartott. Milyen út vezetett a nemezkészítés tanulásától a ruhabemutatóig? Milyen ruhadarabokat állított ki?
– A néptánctalálkozó szervezője az Ördögtérgye Néptáncegyüttes, amelynek egyik alapítója és hosszú éveken át oktatója voltam. Az együttes életében a nemezelésnek mindig fontos szerepe volt.

– Mi motiválja a nemezkészítés, kézműveskedés során?
– Minden elkészítendő tárgy új kihívás. Általában rendelésre szoktam dolgozni. Néha annyit mondanak egy papucs megrendelésénél, hogy kék vagy zöld legyen az alap és a viselőjének kedvenc állata a ló. Olyankor nekem kell megtalálnom azt az arany középutat, ami a megrendelőt is elégedetté teszi, ugyanakkor helytáll a hagyományos, nemezhez illő mintavilágban. Fontos, hogy én is elégedett legyek a munkámmal, különben nem tudom jó szívvel adni. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan anyagba szerettem bele, amely egyszerre több érzékszervünkre tud kényeztetően hatni. És ami örömmel tölt el, az nem munka többé.