A parasztvárat a szászok mindaddig óvták, amíg nem kényszerültek távozásra.
Fotó: Demján László
Jómódú szász településként ismerték. Szászkézd híres parasztvára biztonságot jelentett a környék lakói számára, impozáns evangélikus temploma pedig a segesvárival vetekedett. A szászok távozásával a betelepült utókor próbálja menteni a menthetőt. Erdély épített örökségét bemutató sorozatunkban ezúttal Szászkézdre látogatunk.
2020. november 29., 10:172020. november 29., 10:17
Szászkézd Segesvártól 20 km-re, a történeti Királyföld szélén fekszik. Neve a magyar Keszi törzsnévből, ez pedig talán a kéz főnévből való. Előtagja a betelepült szászokra utal. Először Kizd néven 1308 körül szerepelt, későbbi említései: Kezd és Kyzdy (1345), Zaazkezd (1459). Székelyek 1161-ben telepedtek ide, majd a 13. század elején Kézdiszékre költöztették őket, és helyükre 1231-ben szászokat telepítettek.
Szász evangélikus temploma 1493 és 1497 között épült, 1663-ban országgyűlés színhelye volt. Az 1520-as években kezdték erődíteni, de védőfalait a 19. században lerombolták. Eredetileg a 15. században épült tornyát 1677-ben építették át a segesvári óratorony mintájára. A település legrégibb háza alighanem a 176. számú, amelynek mestergerendáján 1702-es dátum látható. A 18. században két nagy tűzvész pusztította házait: 1714-ben a főtér környéke égett le, 1791-ben pedig több utcája.
A hadak vonulásától és a természeti csapásoktól sújtott szászkézdiek 1673-ban fellázadtak Segesvár ellen, amiért a város nem tartotta tiszteletben bíráskodási és bíróválasztási jogukat. Küldöttségüket – amely bejelentette, hogy ezentúl saját magukat kívánják igazgatni – a segesvári szenátus börtönbe vetette. A konfliktus több évig eltartott, végül 1677 decemberében katonaságot vezényeltek Szászkézdre, hogy lecsillapítsa a közhangulatot, az országgyűlés pedig 1678-ban megerősítette a település Segesvárszékhez tartozását.
A román jobbágyok zömmel a környező jobbágyfalvakból telepedtek be a gazdag Szászkézdre. A település ortodox egyháza 1820-ban vált önállóvá, görögkatolikus gyülekezete pedig 1827-ben alakult.
Az 1493–1525 között felépült vártemplomot Szent Istvánnak ajánlották fel.
Fotó: Demján László
Szászkézd az egyik volt azoknak az erdélyi falvaknak, ahonnan a legtöbb ember vándorolt ki Amerikába 1899 és 1913 között. Az elmúlt évszázadban a komlótermesztés központja lett, de jelentős szőlőtermesztés és állattenyésztés is folyt a település határában. Szász lakosságának nagyobb része már a kommunista rendszerben Nyugat-Németországba távozott. Aki pedig hátramaradt, az a rendszerváltás után cserélt hazát.
A falu nyugati szélén emelkedő 536 méter magas hegyen állnak a parasztvár maradványai. 1347 után építették és a környező falvak lakosságának szolgált menedékül. Háromszoros falgyűrű vette körül. A vár falai még ma is mintegy tíz méter magasan állnak, hat vastag falú, kör alakú toronnyal.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében arról ír, hogy a várat a 14–15. század fordulója körül építették a megújuló török támadások kivédésére. Ostromáról azonban nincsenek adatok, és kevés történeti esemény fűződik hozzá. I. Apafi Mihály 1663-ban ide hívott össze erdélyi országgyűlést, amelyen az 1662-ben Szentimrén hozott ítéleteket – a Kemény János fiára vonatkozók kivételével – megsemmisítették.
A vár a 20. század elején még épen állott, de gondozás hiányában mára rommá vált, udvarát évtizedeken keresztül gaz nőtte be. 2017-ben döntés született arról, hogy 2 millió euróból felújítják, de a munkálatok egyelőre nem kezdődtek el.
A Nagytér legfontosabb építménye az evangélikus vártemplom, amelyre a környező domboldalakról nagyszerű rálátás nyílik. A szászkézdi evangélikus templom a prototípusa több erdélyi erődtemplomnak és annak az építőművészeti szemléletnek, amelyben összhangba kerül a vallási és a védelmi feladat. A Keresztes Géza műemlékvédelmi szakmérnök által rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból kiderül, hogy templomaik építésekor a szászok Miklóstelkén, Tábláson és Buzdon használták a szászkézdi modellt, de erődítményformaként a Küküllő-menti dombvidék keleti területén több tíz templom kialakítására is hatással volt.
A szászkézdi vártemplom egy 13. századi háromhajós románkori bazilika alapjaira épült, amit későgót csarnoktemplommá alakítottak át. A szentély külső falán, mennyezetmagasságban csonka felirat maradt ránk – „Ihesus Vrist...1496...” –, ami a szentély gótikus átalakításának befejezését jelentheti.
Barokk oltára, szószéke és szenteltvíztartója a 18. századból való. A segesvári óratoronyhoz hasonlóan fedett harangtorony a 17. században épült, sisakja 1830-ban nyerte el mai formáját. A szentségtartó fülkét faragott kőbordák, tornyocskák magasítják, díszítik. Itt kell megemlítenünk, hogy 1500-ban kezdődik el a templom erődítése, amikor az oldalhajókat lebontják, a csarnok és a szentély fölé kívülről árkádokkal és huszonkét támpillérrel erősített védőemeletet húznak. Ebbe a rendszerbe vonják be a sekrestyét is.
Két méter vastag falai zárt védőfolyosót rejtenek, a két emelet minden oldalán hat lőrés nyílik. A tornyot és templomot kerítő egykori várfalat a 19. században bontották le. A templom egykori pillérfőiből kettőt megőrzött. Ezek nagysága, formája, spiráldíszítése a nagydisznódi templom nyugati kapuján látható oszlopfőkkel azonos, így kormeghatározó: keletkezése a 13. század elejére, vagyis az itteni szász telepítés kezdetére esik.
A templomhajót fakarzat futja körbe. Részleges feltárások nyomaiból megállapítható, hogy a karzat, illetve a szószék egyik első festője Umling Lőrincz lehetett, aki későbbi munkássága során Kalotaszeg templombelsőinek meghatározó jellegét adta. A templom az UNESCO Világörökség része.
A parasztvárat a szászok mindaddig óvták, amíg nem kényszerültek távozásra. Azután megkezdődött a pusztulás. A szászok helyét kisajátító betelepülők a vár köveit építkezéseknél használták fel, az így lecsupaszított romokat a növényzet eltakarta.
Önkéntesek munkájával járhatóvá vált a vár felé vezető út is.
Köszönetet mondunk Keresztes Géza műépítésznek a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokért és Demján László műemlékvédő építésznek a képekért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: kiemelt nemzeti érték lett, és egyre többen veszik kézbe.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!