A parasztvárat a szászok mindaddig óvták, amíg nem kényszerültek távozásra.
Fotó: Demján László
Jómódú szász településként ismerték. Szászkézd híres parasztvára biztonságot jelentett a környék lakói számára, impozáns evangélikus temploma pedig a segesvárival vetekedett. A szászok távozásával a betelepült utókor próbálja menteni a menthetőt. Erdély épített örökségét bemutató sorozatunkban ezúttal Szászkézdre látogatunk.
2020. november 29., 10:172020. november 29., 10:17
Szászkézd Segesvártól 20 km-re, a történeti Királyföld szélén fekszik. Neve a magyar Keszi törzsnévből, ez pedig talán a kéz főnévből való. Előtagja a betelepült szászokra utal. Először Kizd néven 1308 körül szerepelt, későbbi említései: Kezd és Kyzdy (1345), Zaazkezd (1459). Székelyek 1161-ben telepedtek ide, majd a 13. század elején Kézdiszékre költöztették őket, és helyükre 1231-ben szászokat telepítettek.
Szász evangélikus temploma 1493 és 1497 között épült, 1663-ban országgyűlés színhelye volt. Az 1520-as években kezdték erődíteni, de védőfalait a 19. században lerombolták. Eredetileg a 15. században épült tornyát 1677-ben építették át a segesvári óratorony mintájára. A település legrégibb háza alighanem a 176. számú, amelynek mestergerendáján 1702-es dátum látható. A 18. században két nagy tűzvész pusztította házait: 1714-ben a főtér környéke égett le, 1791-ben pedig több utcája.
A hadak vonulásától és a természeti csapásoktól sújtott szászkézdiek 1673-ban fellázadtak Segesvár ellen, amiért a város nem tartotta tiszteletben bíráskodási és bíróválasztási jogukat. Küldöttségüket – amely bejelentette, hogy ezentúl saját magukat kívánják igazgatni – a segesvári szenátus börtönbe vetette. A konfliktus több évig eltartott, végül 1677 decemberében katonaságot vezényeltek Szászkézdre, hogy lecsillapítsa a közhangulatot, az országgyűlés pedig 1678-ban megerősítette a település Segesvárszékhez tartozását.
A román jobbágyok zömmel a környező jobbágyfalvakból telepedtek be a gazdag Szászkézdre. A település ortodox egyháza 1820-ban vált önállóvá, görögkatolikus gyülekezete pedig 1827-ben alakult.
Az 1493–1525 között felépült vártemplomot Szent Istvánnak ajánlották fel.
Fotó: Demján László
Szászkézd az egyik volt azoknak az erdélyi falvaknak, ahonnan a legtöbb ember vándorolt ki Amerikába 1899 és 1913 között. Az elmúlt évszázadban a komlótermesztés központja lett, de jelentős szőlőtermesztés és állattenyésztés is folyt a település határában. Szász lakosságának nagyobb része már a kommunista rendszerben Nyugat-Németországba távozott. Aki pedig hátramaradt, az a rendszerváltás után cserélt hazát.
A falu nyugati szélén emelkedő 536 méter magas hegyen állnak a parasztvár maradványai. 1347 után építették és a környező falvak lakosságának szolgált menedékül. Háromszoros falgyűrű vette körül. A vár falai még ma is mintegy tíz méter magasan állnak, hat vastag falú, kör alakú toronnyal.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében arról ír, hogy a várat a 14–15. század fordulója körül építették a megújuló török támadások kivédésére. Ostromáról azonban nincsenek adatok, és kevés történeti esemény fűződik hozzá. I. Apafi Mihály 1663-ban ide hívott össze erdélyi országgyűlést, amelyen az 1662-ben Szentimrén hozott ítéleteket – a Kemény János fiára vonatkozók kivételével – megsemmisítették.
A vár a 20. század elején még épen állott, de gondozás hiányában mára rommá vált, udvarát évtizedeken keresztül gaz nőtte be. 2017-ben döntés született arról, hogy 2 millió euróból felújítják, de a munkálatok egyelőre nem kezdődtek el.
A Nagytér legfontosabb építménye az evangélikus vártemplom, amelyre a környező domboldalakról nagyszerű rálátás nyílik. A szászkézdi evangélikus templom a prototípusa több erdélyi erődtemplomnak és annak az építőművészeti szemléletnek, amelyben összhangba kerül a vallási és a védelmi feladat. A Keresztes Géza műemlékvédelmi szakmérnök által rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból kiderül, hogy templomaik építésekor a szászok Miklóstelkén, Tábláson és Buzdon használták a szászkézdi modellt, de erődítményformaként a Küküllő-menti dombvidék keleti területén több tíz templom kialakítására is hatással volt.
A szászkézdi vártemplom egy 13. századi háromhajós románkori bazilika alapjaira épült, amit későgót csarnoktemplommá alakítottak át. A szentély külső falán, mennyezetmagasságban csonka felirat maradt ránk – „Ihesus Vrist...1496...” –, ami a szentély gótikus átalakításának befejezését jelentheti.
Barokk oltára, szószéke és szenteltvíztartója a 18. századból való. A segesvári óratoronyhoz hasonlóan fedett harangtorony a 17. században épült, sisakja 1830-ban nyerte el mai formáját. A szentségtartó fülkét faragott kőbordák, tornyocskák magasítják, díszítik. Itt kell megemlítenünk, hogy 1500-ban kezdődik el a templom erődítése, amikor az oldalhajókat lebontják, a csarnok és a szentély fölé kívülről árkádokkal és huszonkét támpillérrel erősített védőemeletet húznak. Ebbe a rendszerbe vonják be a sekrestyét is.
Két méter vastag falai zárt védőfolyosót rejtenek, a két emelet minden oldalán hat lőrés nyílik. A tornyot és templomot kerítő egykori várfalat a 19. században bontották le. A templom egykori pillérfőiből kettőt megőrzött. Ezek nagysága, formája, spiráldíszítése a nagydisznódi templom nyugati kapuján látható oszlopfőkkel azonos, így kormeghatározó: keletkezése a 13. század elejére, vagyis az itteni szász telepítés kezdetére esik.
A templomhajót fakarzat futja körbe. Részleges feltárások nyomaiból megállapítható, hogy a karzat, illetve a szószék egyik első festője Umling Lőrincz lehetett, aki későbbi munkássága során Kalotaszeg templombelsőinek meghatározó jellegét adta. A templom az UNESCO Világörökség része.
A parasztvárat a szászok mindaddig óvták, amíg nem kényszerültek távozásra. Azután megkezdődött a pusztulás. A szászok helyét kisajátító betelepülők a vár köveit építkezéseknél használták fel, az így lecsupaszított romokat a növényzet eltakarta.
Önkéntesek munkájával járhatóvá vált a vár felé vezető út is.
Köszönetet mondunk Keresztes Géza műépítésznek a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokért és Demján László műemlékvédő építésznek a képekért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia gazdasága a stagnálás küszöbére érkezett. Ez a helyzet nem lehet meglepő. A nagy költségvetési és külső hiányokra épülő gazdasági növekedés fenntarthatatlan volt, és nem is folytatódhatott volna az elmúlt évtized tempójában.
Négy árnyi paradicsom, saját nevelésű palánták, hagyományos fajták magjaiból szaporított növények, jókora gyümölcsös és heti három piacozás Nagyváradon – így lehetne röviden összefoglalni Bódis Imre hegyközkovácsi zöldségtermesztő mindennapjait.
Oláhdellő az a Maros megyei település, ahová túl későn építettek Maros-hidat, így aki csak tehette, elvándorolt. A faluban kevesebb mint ötven református él, nemrég mégis gyülekezeti termet szenteltek, amit meg is töltötték a hívek.
Katalónia Településeinek Szövetsége Jordi Solé volt európai parlamenti képviselő vezetésével irodát nyitott Brüsszelben. A katalán politikust arról kérdeztük, hogy ez milyen szerepet játszik a katalán érdekérvényesítésben.
Egy konferencia miatt vezetett az utam Skóciába, s ha már így hozta a sors, egy kis vakációzással toldottam meg a rendezvényt. A kirándulás egyik kiemelt célállomása az ország észak-nyugati felének kevesek által ismert gyöngyszeme, a Skye-sziget volt.
Az évszakhoz képest enyhe, fagymentes éjszakák és nappalok várhatók a következő hét napban. Vasárnapig többnyire esős napokra kell számítani, kevés napsütéssel.
Miért tűnik hamisnak ez az egész felhajtás az új Védelmi Stratégia körül, amelynek középpontjában a korrupcióellenes harc újraindítása áll? Ezt veszi górcső alá Cornel Nistorescu publicisztikája.
Kevés olyan ember van, akinek életútja ennyire szervesen fonódik össze Erdély kultúrájával, közéletének kihívásaival, az orvoslás és a pedagógia szolgálatával. Ábrám Zoltán története a hivatás, a hit és a közösség, a makacs kitartás és a csendes csel
Rácsok mögött, nagy kifutókban élnek az állatok a marosvásárhelyi állatkertben, ahol idén is szeretnék elérni tavalyi, bűvös háromszázötvenezer látogatószámot. Szánthó Jánossal, az állatkert igazgatóval a tervekről és az álmokról beszélgettünk.
Gyermekként még a nagymama kötényében prédikált, ma már református lelkipásztorként és teológiai tanárként szolgál. Éles Éva számára a hit nemcsak tan, hanem életforma: a szolgálat, az oktatás és a család szeretetében válik teljessé.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!