A nő legyen nő és a férfi az férfi

tehát bele akar szólni az evolúció törvényeibe. De arról a világnézetről is megfeledkezik, amely kimondja: isteni törvény, hogy legyen férfi és nő, szaporodjatok, sokasodjatok, és népesítsétek be a Földet. A nemi szerepkülönbségek kiküszöbölése azért is abszurd, mert mindannyian kromoszómáinkon keresztül, genetikailag kaptuk meg az életünk kibontakozásához szóló küldetésünket. Ezt nem lehet felcserélni valamiféle önkényes emberi döntéssel.

– Genderkutatók szerint nincs akkora különbség férfi és nő között, ahogyan azt eddig hittük. Ez mennyire cáfolható érv?

– Az élettörvény evolúciós és pszichológiai szempontból is kétségbevonhatatlan tény. A hím és a nőstény különbözik egymástól biológiájában, idegrendszerében, készségeiben, agyműködésében. Ezeket az alapvető különbségeket azok a kromoszómák határozzák meg, amelyeket magunkkal hozunk. A genderelmélet ezeket a tényeket tagadja. Ad absurdum, hiába akar egy férfi más nemi sorsot, ha az alapvető biológiai és rendeltetésileg meghatározott képessége szerint nem arra született, hogy gyereket hordjon ki. A nő hiába akar nemzeni, mert ez nem adatik meg neki.

 – A mozgalom egyik látványos megnyilvánulása a házasság fogalmának a tágítása. Mit jelent ez a „nyitás”?

– Az történik, hogy a nemi különbözőségekhez kötött életfunkciókat elkezdik önkényesen megváltoztatni, és a történelmileg, társadalmilag és jogilag szentesített házasság és család fogalmát föllazítják. Magyarán:

Ilyen formán jutottak el számos európai országban is a többnejűség felvetéséhez, ami összefüggésben áll a bevándorlással, tudniillik a muszlimoknál engedélyezett a többnejűség. A jelenleg érvényes törvénykezést azzal cselezték ki, hogy egy házasságot szentesítenek a keresztény törvények alapján, a többi feleséget pedig egyedülálló nőként kötik be a rendszerbe, és a családjogi törvény értelmében támogatják őket. Még néhányat alszunk rá, és eljutunk oda, hogy valamiféle társadalmi konszenzus alapján megváltoztatják a házasság intézményét szabályozó törvényeket.

– A tét nyilván az egyneműek házasságának az elfogadtatása. Mekkora erre a társadalom fogadókézsége?

– Szlovénia már legalizálta a melegházasságot, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága szintén szentesítette, de Európa-szerte olyan nagy a nyomás a nemi különbségek bagatellizálására, hogy ennek komoly következményei lesznek. Svédországban a nemi nevelés már az új szemlélet és gyakorlat szellemében változik. Kérdés, hogy ezek után minek tekintjük a házasságot. Nagyon súlyos dolgok történnek attól kezdve, hogy kimondjuk: bárki beléphet a házasság szentségébe. Nem attól apa és anya valaki, ha annak nevezik, hanem az olyan szerepmegosztásokról, amik nem ruházhatók át. A férfi-nő viszonylatában a jog feladata, hogy a mély érzelmi alapon létrejövő életközösség alapján alkosson törvényt. Ha mi a jog kompetenciájának a lesilányításával az irányított közvélemény-kutatás, illetve népszavazás kérdésévé tesszük azt, ami törvényileg és történelmileg szentesített, akkor hamarosan eljutunk a pszichiátriában tárgyalt fogalmak határainak a tágításához: az elmegyógyászatban ezzel a fogalommal határozzák meg a téveszméket.  

– Miért befolyásolhatóak ilyen könnyen az emberek?  

– Az Isten nélküli univerzum, amiből a legfelsőbb szabályozót kikapcsolták és emberrel, pénzzel, hatalommal helyettesítették, eltorzítja világunkat.

Emiatt sok emberben nem tudatosul, hogy az a kultúra életképes, amelyikben tovább megy az élet. Ezekben a kultúrákban az egyetemes igazság alapköve az élet, aminek védelmét és szolgálatát minden szent irat – a Biblia, a Korán, a Talmud és mások is – szavatolják. Az élettörvényhez mindenki a maga szerepével járulhat hozzá. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy társadalom működése nem alapulhat többségi véleményen: vannak alaptörvények, amelyeket tiszteletben kell tartani, és amelyek nem tehetők népszavazás tárgyává.

– Mennyire gyűrűzött be a genderideológia az iskolai oktatásba?

– Több országban egyre inkább begyűrűzik. Ha egy gyerekben nem hangsúlyozom azt, amiben ő királyi kincs, hogy ő egy kisfiú és milyen kézségeket hozott magával, akkor lehet, hogy a nemi viselkedésében kislánnyá tudom alakítani, vagy fordítva, de ezzel magát az életet aknázzuk alá.

Az erkölcsileg szétesett és törvényerejében megrendült anómiás világ már nem teszi lehetővé, hogy életünket irányítsuk, és életcélokat találjunk.

– Párterapeutaként hogyan látja, mi a legsúlyosabb következménye a hagyományos emberi kapcsolatokat felborító genderideológiáknak?

– A nemi szerepkultúrák drámaian megváltoztak, aminek mind a nők, mind a férfiak életére komoly hatása van. Mozgalom indult arra, hogy megtanítsuk a fiainkat férfiasan viselkedni, mert már nem tudnak udvarolni, nem tudják, hogyan szerezzenek partnert maguknak. Előállt a férfi elmagányosodása és elnőiesedése, míg a férfiasodó nő oldaláról – a párkeresés vágyából – egy nem kívánatos nyomulós tendencia lépett életbe. Súlyos párkapcsolati zavarok állnak elő. A férfiak éretlenek elköteleződni, nem tudnak felelősséget vállalni, identitásérésük késedelmes – sokan harmincas éveikben sem tudnak elkötelezett párkapcsolatba kerülni –, a másik oldalon pedig a biztonság- és bizalomhiányban szenvedő nőkkel találkozunk. A teljesítményközpontúság elve olyan karrierépítési kényszerhelyzeteket teremt, ami kitolja a párválasztási és gyerekvállalási időt. Ebből születik a szomorú szinglik világa: a férfiakat domináló nők és a férfiasságukban megsebzett férfiak. A nemi nevelés határainak az elmosása boldogtalanná tesz férfit és nőt egyaránt.

– Szakemberként sokat vitatkozik a genderelmélet kutatóival. Sikerül-e bizonyos pontokban közös nevezőre jutni?

ami azt jelenti, hogy tisztelem a te nézeted, és te is tiszteled az enyémet. Erről persze szó sincs. Lefektették a gendermodellt, és aki ezt nem hiszi el, nem ezt tanítja, vagy nem ezt vallja, akkor következnek a minősítések. Jómagam, aki mindig kiállok a férfi és a nő, a nemek életelvű meghatározása mellett, olyan minősítéseket kapok, amit nehéz leírni. Részt vettem olyan kerekasztal-beszélgetéseken, ahol hihetetlen agresszív erővel nyomultak fölém, hogy igenis vegyem tudomásul, a dolgok így vannak rendjén. Erre persze én nem vagyok kényszeríthető. Tulajdonképpen egy erőszakos kisebbség nyomulásának vagyunk a tanúi, akik le akarják söpörni az asztalról a toleráns, engedelmes és nem vitázó többség meggyőződését és érveit. Holott a népesség többségének a fejében eredendően az van, hogy a férfi legyen férfi, és a nő az nő.

– Életellenes ideológia a genderelmélet?

– A férfi és a nő közötti különbségeket akkor is muszáj hangsúlyozni, ha egy kisebbség nyomulása a genderelmélettel magát az életet támadja. Van egy filozófiai alapkérdés: ha az emberi létből kivesszük a küldetés fogalmát, és azt mondjuk, amit a materializmus, hogy a világ véletlenül jött létre, és az emberi életnek legfeljebb a pillanatnyi vágykielégítés a célja, már ott is vagyunk a genderelméletet alátámasztó világnál.