Óriási szakadék tátong az újonnan csatlakozott uniós tagállamokban a kisebbségvédelem elmélete és gyakorlata között. Elsősorban ez derült ki az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetéről rendezett meghallgatáson, amelyet a múlt héten tartottak az Európai Parlamentben (EP).
2015. május 03., 21:272015. május 03., 21:27
Három magyar EP-képviselő – az RMDSZ-es Sógor Csaba, a szlovákiai Híd-Most EP-képviselője, Nagy József és az ugyancsak szlovákiai Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője, Csáky Pál – kezdeményezte a három és félórás programot, amelyen az is kiviláglott: sokak számára az őshonos kisebbségekhez köthető alapfogalmak sem egyértelműek. Arról már nem is beszélve, hogy az említett népcsoportok helyzete, életmódja, jogai, a mindehhez köthető visszásságok gyakran még az EU-t képviselő politikum számára is ismeretlenek.
A fogalmak szintjén már e kisebbségekre használt megnevezések sem egységesek. A meghallgatáson például az őshonos mellett a nemzeti, a történelmi kisebbség szókapcsolat is elhangzott, sőt, nemzetiségekként is definiáltak bennünket. Ugyanakkor küldötteink sokszor a legelemibb tudásanyag átadásával kénytelenek bajlódni, a kisebbségi kérdéseket mereven elutasító francia, spanyol, görög, ciprusi, román és szlovák EP-képviselőket arról is hosszasan kell győzködni, hogy nem a szeparatizmus, az elszakadás a cél, hanem az együttélés jobbá tétele.
Ahogy a meghallgatás alaphangját megadó bajor Monika Hohlmeier, az Európai Néppárt (EPP) koordinátora az EP alapjogi bizottságában mondta: „Célunk nem a szeparatizmus – nem vagyunk nacionalisták –, hanem a kulturális értékek megőrzése, megértést kérünk ezeknek a kisebbségeknek.” A politikus azt is világossá tette, hogy a néppárt a jövőben is a kisebbségek pártján fog állni. Sógor Csaba arra a hatalmas résre hívta fel a figyelmet, amely a jogi lehetőségek és az intézkedések között tátong. Szerinte az Európa Tanács által már kidolgozott alapelveket kellene az uniós jogrendbe emelni, amit – akárcsak a téma továbbvitelét – minden eszközzel szorgalmaznak majd. „Az őshonos nemzeti kisebbségekre nehezedő asszimilációs folyamatra az Európai Uniónak is választ kell találnia” – hangsúlyozta Sógor. A szintén RMDSZ-es EP-képviselő, Winkler Gyula azt szorgalmazta, hogy a diszkriminációellenes irányelv előírásait terjesszék ki a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekre is. Nagy József szerint a cél az, hogy az uniós tagországok toleránsabbá váljanak. Az EU polgárainak csaknem 10 százaléka valamilyen kisebbséghez tartozik, mutatott rá, s jogaik érvényesítése a többségnek is egyaránt érdeke. Igen reális képet festett a romániai magyar kisebbség helyzetéről a Pro Europa Ligát képviselő Smaranda Enache, aki a kisebbségiség lelki tényezőit is vázolta. „Erkölcsi kötelességünk, hogy védjük kisebbségeinket” – mondta, és szolidaritásra szólított fel.
A meghallgatás panelljei végén csak egyperces hozzászólásokra volt lehetőség. Tőkés László, a Fidesz–KDNP listájáról mandátumot szerzett egykori királyhágómelléki református püspök figyelmeztetett, hogy Székelyföldön, de Kárpát-medence-szerte „valóságos kisebbségi humánkatasztrófa fenyeget”. Kijelentését érzékletes példákkal illusztrálta, rámutatva a kivándorlás és az asszimiláció elrettentő következményeire. Jól felépített hozzászólásában az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Szilágyi Zsolt a konferencia záródokumentuma kapcsán tett kiegészítő javaslatokat. Szorgalmazta, hogy az EU készítsen átfogó felmérést a tagállamok kisebbségpolitikájáról, beleértve a negatív és pozitív gyakorlatot is, ugyanakkor az EU alapjogi Chartája mellett az ET kisebbségi egyezményeinek tagállami betartását is monitorizálják az illetékes szervek. Javasolta egy EU-biztos kinevezését, aki kifejezetten az őshonos kisebbségek ügyeiért, ezek nyomon követéséért lenne felelős, akárcsak egy európai kisebbségi ombudsman.
A szervezők a meghallgatást egy folyamat részének szánták, következő lépésként azt sürgetik, hogy a néppárti frakció kisebbségvédelem-témában tegyen jelentéskezdeményezést az EP-ben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!