Székely leányok ezrei a Nyeregben

Az előző évektől eltérően ezúttal a csíkszeredai Szabadság téren kívül is gyülekeztek a rendezvény résztvevői. A Csíki Játékszín előtt inkább lovasokat, szekeres és hintós fogatokat lehetett látni, a megyeháza előtt gyűltek össze a székely ruhás „utasok”, hogy szokás szerint közös tánccal köszöntsék a várost. A hagyományos elemek természetesen változatlanok, a szervezők az imára, a népdalra, a néptáncra, a népviseletre és a népi mesterségekre helyezték a hangsúlyt.

Minden évben nagy attrakciót jelent a lovasok felvonulása. A népviseletben, huszárruhában, székely és magyar zászlókat kézben tartó, szekéren ülő vagy lovagló legényeket, lányokat helyenként ujjongva fogadták. A kézművesek termékei délelőtt tíz órától voltak megszemlélhetők, a csíksomlyói Nyeregben, fazekasok, fafaragók, népi hangszerkészítők, tűzzománcozók állították ki termékeiket. Lehetett népviseletet is vásárolni,nemcsak székely ruhát, hanem székit is. Idén is tartottak népi mesterségbemutatót: fafaragást, zsindelyhasítást, ostorfonást, szövést.

Az Árkosi Tájmúzeum „vándortárlattal” lepte meg a nyeregbe érkezőket, egykori szenes vasalók a történelmi Magyarország térképét körvonalazták. A százévesnél is öregebb konyhai kellékeket, háztartási eszközöket persze nem eladásra kínálta a múzeum tulajdonosa, Bálinth Zoltán, sokkal inkább csalogatónak szánta, az árkosi tájház meglátogatására ösztönözve az érdeklődőket.

A Hármashalom-oltárnál, a csíksomlyói kegytemplomban Sarlós Boldogasszony tiszteletére tartott szentmisét követően kezdett megtelni a Nyereg. „Egy régi mondás úgy tartja, ha valakinek a külcsínét szeretnéd teljes pompában bemutatni, akkor öltöztesd népviseletbe. Ha pedig a belbecsének mélységét akarod megismerni, akkor hozd őt nehéz helyzetbe. Az 1920-as impériumváltást követően a székelység igen nehéz helyzetbe került. A gondviselés úgy rendezte, hogy belbecsünknek, lelkünk és hitünk mélységének a legjavára volt szükség, hogy ama nehéz időkben helytálljunk, itt maradjunk, megőrizzük nemzeti öntudatunk. Minő huszárvágása eleinknek, hogy 1931-ben, a nehéz időkben, amikor a belbecs alapköveire volt szükség, mégis a külcsín felmutatásához is fordultak. Felszólították az akkori fiatalokat, hogy értékeljék népviseletüket, egymáshoz való tartozásukat, ezáltal erősítsék egymást és a másikon keresztül önmagukat. Mondhatjuk, hogy sikert értek el” – hangsúlyozta beszédében Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester.

Évről évre több népviseletest számolnak össze az EzerSzékely Leány Napján, idén 1726 leányt, asszonyt és több mint 868 fiút, férfit regisztráltak, de becslések szerint ennél többen lehettek a Nyeregben népi öltözetben. Az összegzés nyomán az is kiderült, hogy 147-en érkeztek székely ruhában Csíkszentsimonról, ez a település lakóinak több mint 4 százalékát jelenti. Mivel ők vettek részt a legnagyobb arányban, a csíkrákosi gazdáktól ők vehetik át jövőre a stafétát, és ők kapták az esketőszékeket is.

A székely népi hagyományok, a székely identitás megőrzését célzó rendezvényt első ízben 1931-ben tartották Domokos Pál Péter néprajzkutató kezdeményezésére, Stettner Andrea szociális testvér vezetésével. Akkor 1600-ra becsülték a viseletben megjelent leányok számát. Az első találkozón ugyanis csak lányok vettek részt, a legényeket csak a következő évektől vonták be. A Szociális Nővérek Társasága az 1930-as évek első felében ki is bővítette a seregszemlét, nemcsak Csíksomlyón tartottak Ezer Székely Leány Napot, hanem több erdélyi városban is. Ezekre a találkozókra az illető városokban szolgáló székely lányokat igyekeztek összegyűjteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy ők is őrizzék meg viseletüket, hagyományaikat.

A rendezvény az 1930-as évek derekán némi válságba került, 1940. október 8-án viszont újra megszervezték, ekkor Horthy Miklós fogadására öltöztek viseletbe és vonultak Somlyóra a székely ifjak. A második világháborút követően a kommunista rezsim évről-évre fokozódó szigora nyomán sorra tiltották be a vallási és népi hagyományokon alapuló rendezvényeket, köztük az Ezer Székely Leány Napját is. A hazai rendszerváltást követően 1991-ben László Pál csíkszeredai polgármester kezdeményezésére újították fel az azóta egyre népszerűbb rendezvényt.