Vizsgálat nélkül vonták meg a rokkantsági segélyt egy segesvári férfitól

Megvonta a rokkantsági segélyt egy segesvári férfitól az illetékes megyei bizottság, az érintett szerint a testület úgy döntött, hogy meg sem győződött egészségügyi állapotáról. Tóth Erzsébet segesvári olvasónk megkeseredett hangvételű levélben jelezte lapunknak férje egészségügyi kálváriáját. A több mint húsz éve cukorbetegségben szenvedő, amputált nagylábujja nélkül járni is alig tudó Birton Ferenctől a fogyatékkal élők helyzetét felmérő bizottság megvonta az eddig folyósított havi 235 lejes támogatást.

A Maros megyei önkormányzat mellett működő testület úgy döntött: a 70 éves férfi állapota annyira javult, hogy betegsége az idéntől már nem minősíthető másodfokú rokkantságnak. A harmadik fokozatba került Birtonnak be kell érnie a havi 33,50 lejes segéllyel. Az idős házaspár értetlenül áll a döntés előtt; a férfi állapota napról napra súlyosbodik, a bizottság mégis az ellenkezőjét állítja. „Hogyha azt gondolják, hogy időközben a férjemnek visszanőtt a lábujja, megnyugodhatnak, nem így történt” – írja a Krónikához címzett levelében Birton felesége, Tóth Erzsébet.

Elméletben gyógyult

Hogy nem történt csoda, erről a házaspár segesvári otthonában is meggyőződhettünk. A nyugdíjas férfi már rég beletörődött helyzetébe, és nem érti, mitől kellene jobban éreznie magát. „Egyre jobban dagad a másik lábam, növelnem kellett az inzulindózist, nehezebben mozgok, napról napra rosszabbul érzem magam, miért akarják bemagyarázni nekem, hogy az egészségi állapotom egyre jobb?” – méltatlankodik a beteg férfi, akinek még a lakásban való járkálás is nehezére esik. Mint mondja, nagy ritkán lebattyog a tömbház elé, vagy elbiceg az attól néhány méterre lévő boltba.

Január óta immár napi négyszer inzulinozza magát. Mutatja az eldagadt jobb lábát, majd az ugyanolyan állapotba került balt is, s szomorúan tolmácsolja segesvári szakorvosa véleményét, aki tudtára adta: az érdugulás miatt a többi lábujja is veszélybe került. „Csak azt nem értem, hogy a bizottság tagjai miként mondhatják, hogy a férjem jobban van, hisz amikor bekérették Marosvásárhelyre, még csak rá sem néztek” – mondja felháborodva Birton felesége.

Csak az okmányokat vizsgálják

„Akár naphosszat is nézhetnék a beteg lábát, nálunk a papírok beszélnek” – hárítja el Birtonék állításait Schmidt Loránd, a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője. Mint lapunknak elmondta, az intézmény, melynek keretében a fogyatékkal élőket vizsgáló bizottság működik, nem hivatott arra, hogy megvizsgálja az évente viszszahívott személyeket. „A besorolást a háziorvostól vagy a szakorvostól kapott okiratok alapján eszközöljük” – teszi hozzá az igazgató.

Steckbauer Andrea Melinda, a bizottság elnöke úgy véli: akinek csak egyetlen lábujja hiányzik, az nem jogosult a másodfokú rokkantási besorolásra. Megjegyzésünkre, hogy ezek szerint a segesvári betegnek két éven keresztül jogtalanul folyósították a havi 235 lejes juttatást, a főorvos, akárcsak Schmidt Loránd igazgató, a háziorvostól hozott okiratokra hivatkozik. „Mi nem vetkőztetünk le egyetlen beteget sem. Nem tartozik a feladataink közé, és nem is áll módunkban. A kórházból vagy a háziorvostól hozott papírok alapján döntünk. Lehet, hogy az elmúlt években megfelelő papírokat hozott, most azonban nem” – szögezi le.

A marosvásárhelyi orvosok szerint Birton Ferenc egyetlen esélye, hogy beutaltassa magát a kórházba, majd olyan okirattal jelentkezzék a megyeszékhelyi bizottság előtt, amelynek alapján visszaszerezheti az idén elveszített jogosultságot.