Visszatérő grófi erdők

de a Maros megyei prefektúra keretében működő földosztó bizottság, különböző kibúvókat keresve, megtagadta a rendelkezés alkalmazását.
Az etnikailag vegyes összetételű bizottság többségben lévő román nemzetiségű tagjai eddig valamennyi esetben a törvény alkalmazásának elutasítása mellett szavaztak. Ciprian Dobre volt prefektus és helyettese, Zamfira Pora mindannyiszor azzal érvelt, hogy a grófi családok a román állam ellenségeinek számítanak. Állításaikat egy hatvan évvel ezelőtt hatályon kívül helyezett törvénnyel próbálták alátámasztani. Nacionalista érveiket azonban sem a szászrégeni bíróság, sem a marosvásárhelyi törvényszék nem fogadta el. Különben a megyei önkormányzat elnökségét megpályázó exprefektus a választási kampányban is „a román erdők grófok előli védelmezését” tűzte zászlajára.
„A 2005-ben megjelent 247-es restitúciós törvény nagyon egyszerű és érthető: kimondja, hogy mindent vissza kell szolgáltatni – magyarázta Rózsa József, a Bánffyak jogi képviselője. – A Maros megyei prefektúra azonban rosszindulatúan kezelte a visszaigénylési kéréseket. Bár az Országos Erdő-visszaszolgáltatási Ügynökség (ANRP) átiratban is pontosított, miszerint a törvény a nemesi családokra is vonatkozik, a Maros megyei bizottság bizonyos tagjai továbbra is a román állam és a román nép ellenségeiként állították be a grófok leszármazottjait” A földosztó bizottság román nemzetiségű tagjai az 1945-ben megjelent 91-es, CASBI néven ismert törvénybe kapaszkodtak, mely a korábban a németek oldalán harcoló, majd Erdélyből menekülésre kényszerülő kisebbségeket az állam ellenségeinek nyilvánítja. Ugyanakkor ingatlan javaik kezelését az Ellenség Javait Felügyelő és Igazgató Pénztárra (CASBI) bízza. A bizottsági jegyzőkönyvek szerint az erdők visszaszolgáltatását ellenzők arra hivatkoznak, hogy a 247-es törvény csak az 1948 utáni államosításokra vonatkozik, az állam ellenségeitől viszont már ’46-ban elvették a javakat. Ezzel az indokkal utasították vissza a 2006. április 14-i gyűlésen a Bánffy-örökösök kérését is. „Egy kezdő jogásznak is illene annyit tudnia, hogy a javak kezelése nem egyenlő azok birtokbavételével. És különben is: a CASBI-törvényt a háború után hatálytalanították, áldozatait felmentették a következményei alól” – tette hozzá Rózsa. Erről különben a Hivatalos Közlöny is tanúskodik, mely név szerint is felsorolja azokat a többnyire magyar és német nemzetiségű személyeket, akik mentesülnek a diszkriminatívnak ítélt törvény következményei alól. „Megértem az erdészeti hivatal vezetőinek az ellenérzéseit. Kikerül ugyanis a kezükből a játékszer. A volt prefektus magyarellenes álláspontját viszont semmiként nem tudom elfogadni, hisz ő a törvényesség felügyeletére esküdött fel, nem pedig annak megszegésére” – kommentálta a korábban ügyvédként tevékenykedő Ciprian Dobre rosszalló hozzáállását Rózsa.

Törvényértelmezés
etnikai alapon
„Sajnos a prefektúra keretében működő bizottságban etnikai szavazás történik. Mindössze négyen vagyunk magyarok, eddig legfeljebb még két bizottsági tagot tudtunk magunk mellé állítani, ami nem elegendő” – látta be lapunknak Bárczi Győző alprefektus, bizottsági tag. A szintén jogi végzettséggel rendelkező tisztségviselő is furcsállja, hogy kollégái – fittyet hányva a 2005/247-es törvényre – a CASBI nevű kiskapura találva próbálják másodjára is kisemmizni a magyar nemesi családokat. „Mi már számtalanszor elmagyaráztuk, hogy a CASBI-törvénnyel nem államosították a javakat, csak használatba vették, de bizottságbeli társaink ezt nem akarják megérteni. Mint ahogy azt sem, hogy a törvényt már rég hatálytalanították” – panaszolta el a Krónikának Bárczi. Értesüléseink szerint az újabb vitás kérdésekben a bizottság magyar tagjai már nem is akadékoskodnak, hagyják, hogy a román többség döntsön. „Így legalább nem nyúlik az idő, megszületik a kérelmező számára a kedvezőtlen döntés, aki máris beperelheti a prefektúrát” – mondta el lapunknak a földosztó bizottság egyik, neve elhallgatását kérő tagja. Bárczi Győző szerint viszont most már az „ellenséges grófok” esetében is figyelembe kellene venni a törvényszék által teremtett jogi precedenst.

Kártérítésért folyamodnak?
Miután a szászrégeni és marosvásárhelyi igazságszolgáltató szervek a törvény betűje és szelleme szerint jártak el, Rózsa József ügyvéd reméli, mielőbb megtörténik a 9323 hektár birtokbavétele is. A jogász szerint még lesznek némi gondok, hisz a földosztó bizottság tévedése révén a ratosnyai polgármesteri hivatal négyezer hektár erdőt kapott, holott államosítás előtt mindössze 700 hektárral rendelkezett. Amikor a prefektúra szakemberei rádöbbentek saját hibájukra, pert indítottak a ratosnyai önkormányzat ellen, de elveszítették. „Ez a négyezer hektár még nincs telekelve, ami azt jelenti, hogy a végleges törvényszéki döntésünkkel elsőbbséget élvezünk” – vélekedett Rózsa.
Bethlen Anikó, az egykori tulajdonos, gróf Bánffy Dániel unokahúga nem osztja teljes mértékben ügyvédje derűlátását. Az élete során számos megpróbáltatáson és megaláztatáson keresztülment grófnő úgy érzi: sok időnek kell még eltelnie, amíg sikerül birtokba venni az erdőt.
„Nagyon reméltük, hogy elismerik az igazunkat, mert jelentős erőfeszítésünkbe került a pereskedés. Idő, idegesség, pénz – sorolta a tényezőket Bethlen Anikó. – És úgy érzem, itt még nincs vége, egyesek továbbra is megpróbálnak akadályokat gördíteni az erdő birtokbavétele elé. Ennek ellenére úgy érzem, megérte küzdeni.” Ügyvédje szerint a család prioritása valóban a több mint kilencezer hektáros terület birtokbavétele, de a kártérítés kérdése sem elhanyagolandó. „Az örökösök azt fontolgatják, hogy beperelik a prefektúrát, mert évekig akadályozta a törvény alkalmazását, és ezzel jelentős anyagi kárt okozott” – tette hozzá Rózsa József, aki bizakodó az esetleges újabb per kimenetele tekintetében. Mint mondta, az erdészet könyveléséből könnyű kimutatni, hogy az eltelt három év alatt az állam mekkora hasznot húzott a Bánffyak erdőjének kitermeléséből.
A Felső-Marosmentén a Bánffy család másik ága további 37 ezer hektár erdőre jogosult. Egyébként Maros megyében még több mint negyvenezer hektár erdőt kell visszaszolgáltatni egykori tulajdonosaiknak.

A CASBI csak kezelte, nem birtokolta a vagyont

Az 1945-ben megjelent 91-es számú törvény a nép ellenségévé nyilvánította a korábban a németek oldalán harcoló, majd menekülésre kényszerülő kisebbségeket, ingatlan javaik kezelését pedig a frissen létrehozott Ellenség Javait Felügyelő és Igazgató Pénztárra (CASBI) bízta. A törvény a fegyverszüneti egyezmény 8. pontjára hivatkozik, amely kötelezte a kormányt, hogy a még hadban álló ellenséges országok, Németország és Magyarország alattvalóinak tulajdonában lévő javakat kezelésbe vegye. Mivel időközben Moszkvában aláírták a magyar–szovjet fegyverszüneti egyezményt, Magyarország már nem számított ellenséges hadviselő félnek. Ennek ellenére mind a magyar állampolgársággal rendelkező személyek, mind a magyar érdekeltségű vállalatok vagy az Észak-Erdélyből elmenekült vagy kitelepített lakosok teljes ingó és ingatlan vagyona a CASBI felügyelete alá került. Az ingóságokról és ingatlanokról készített leltárban a magánépületek mellett bankok, üzemek, szövetkezetek és más magyar érdekeltségek szerepeltek. A párizsi békeszerződés azonban hatályon kívül helyezte a fenti törvényt, és előírta a vagyonok visszaszolgáltatását tulajdonosaiknak. A Hivatalos Közlöny 1947. január 9-én kiadott 7-es száma húsz oldalon közölte mintegy kétezer olyan – többnyire magyar és német nemzetiségű – személy nevét, akiket felmentettek az 1945/91-es, CASBI-törvény következményei alól. A közlöny következő, január 10-i 8-as számában mintegy 1500 vállalat és kisiparos neve jelent meg, akiknek az állam szintén visszajuttatta az ügykezelésre átvett javait. Mivel a tulajdonjog nem változott, csak a használati jogot kellett volna az államnak visszaadnia. Ez csak részlegesen történt meg, a pénztár 1948-as felszámolása után nagyon sok vagyon továbbra is az állam vagy más szervezetek kezelésében maradt.