Visszafizettetik a hősi halált halt fiú után járó támogatást

A gyimesbükki Antal Jenő az 1989-es forradalom alatt román katonaként harcolva, Brăilán vesztette életét december 27-én. Azt követően a fiukat elvesztő szülőket az állam az 1990/42-es törvény értelmében folyamatos támogatásban részesítette több mint két évvel ezelőttig.

A tragikus esemény után Jenő édesapja állította össze a támogatáshoz szükséges iratcsomót, amelynek elbírálását követően 1990-től tíz évig minden hónapban 100 lej kapott a család. 2000-től havi rendszerességgel egyre nagyobb pénzösszeggel támogatta az állam a hozzátartozókat.

Azonban 2010 áprilisától három hónapig – minden előzetes értesítés nélkül – nem érkezett a havi 350 lej. Közben Antal Mária özvegyen maradt, s mire utánajárt volna, hogy mi az oka a kimaradásnak, kifizették a három hónapos elmaradást, és további egy évig rendszeresen megkapta a fia halála után járó összeget.

2011 májusában azonban levélben értesítették, hogy vissza kell fizetnie az utolsó egy évi támogatást, mivel arra ő már nem jogosult. Emiatt két és fél éve havi 150 lejt vonnak le 500 lejes nyugdíjából.

Panaszával az onești-i, illetve a bukaresti illetékesekhez fordult. Ottjártunkkor sorra mutatta az iratokat, amelyeket összegyűjtöttek. Elsőként azt az igazolást néztük meg, amelyen szerepel, hogy Antal Jenő a forradalomban hősként vesztette életét. Elmondása szerint ez az igazolás járt le – emiatt vonták meg a támogatást –, habár erről nem kapott értesítést az idős asszony.

Az iratcsomóból előkerült az az óvás is, amelyet 2011 májusában nyújtottak be az onești-i nyugdíjpénztárhoz, a megkapott értesítés után, miszerint az asszonynak közel 4500 lejt kell visszafizetnie. Az óvásban hangsúlyozták, hogy Antal Mária nem kapta meg az értesítést, amely szerint meg kellett volna újítani a fia hősi haláláról szóló igazolást, és kérték, vizsgálják újra az ügyet.

A hatóságoktól azt a választ kapták, hogy a továbbiakban Bukarestben kell benyújtani az óvást, és megújítani a már lejárt igazolást. A fővárosban leadott kérésre 2011 decemberében levélben érkezett válasz, amelyben az állt, hogy a kérésük és a csatolt dokumentumok minden feltételnek eleget tesznek, így elfogadják óvásukat, megújíthatják az igazolást. A bizonyító iratokhoz egy fényképet kellett küldeniük az elhunytról a fővárosi hivatalba, amelyet 2012. február 23-án elektronikus formában továbbítottak is. Azt követően azonban hiába várták az igazolást, az nem érkezett meg, telefonos érdeklődésükre pedig azt a választ kapták, hogy törvénymódosítás történt, nem tudnak rajtuk segíteni. Az asszony nem érti, hogyan vonhatták meg azt a támogatást, amelyre élete végéig jogosult.

Antal Mária ma is könnyes szemmel mesél 20 évesen elhunyt fiáról, akit mindenki jó kedélyűnek ismert. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy besorozása előtt fia nagyon félt a katonaságtól, édesanyja pedig azzal nyugtatta, hogy a bátyjai is voltak katonák, román tudásával ő is boldogulni fog. Jenő annak idején megírta szüleinek, hogy raktárosnak akarták kinevezni, de nem vállalta el, mert nem akart elmaradni a társaitól. Katonacimborái később a szülőknek azt mesélték, hogy Jenő 26-án este olyan szótlan és szomorú volt, mintha megérezte volna a halálát. „Megbírtam ezt is, azt mondtam, kőből van az én szívem. Úgy szerettem volna inkább én meghalni” – sóhajtott fel az édesanya.

Kömény Kamilla

Elégedetlenek a forradalmárok az elmúlt 24 évvel
A keserűség és az elégedetlenség határozta meg a napokban Erdély-szerte megtartott ’89-es megemlékezéseket. A kolozsvári forradalmárok például a szombati koszorúzáson kiábrándultságuknak adtak hangot amiatt, ami az elmúlt huszonnégy évben az országban történt, egyesek még úgy is fogalmaztak, hogy utólag most már bánják, hogy részt vettek a decemberi eseményeken. „A fő kérdés az, hogy hova jutott a román társadalom. Feleslegesen haltak-e meg azok az emberek, vagy sem. Ha megvizsgáljuk az eseményeket, nem mondhatjuk azt, hogy igen, hiszen van szólásszabadság, mozgásszabadság, szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat” – fejtette ki Aurel Coltor, az egyik forradalmárszervezet elnöke. Azonban hozzátette: anyagi szempontból igen nehezen élnek az emberek, ezért pedig szerinte a politikum a hibás. „Minden átpolitizált. Ha az igazságszolgáltatás ne lenne a politikum befolyása alatt, akkor ma jól éreznénk magunkat az európai népekkel egyetemben” – vallja Coltor.
A szintén sok halálos áldozatot követelő brassói eseményekre emlékezők vasárnap hajtottak fejet a forradalom mártírjai előtt. A panasz itt sem maradt el. George Ciorbă, a forradalmárok képviselője úgy vélekedett, hogy a romániai lakosság nagy részének az életszínvonala huszonnégy évvel a forradalom után egyre csak romlik, s gazdasági szempontból is egyre rosszabbul mennek a dolgok.