Vérszegény lovak olasz piacra

Egy év elteltével sem kapták meg az államtól a Kolozs megyei gazdák azt a kártérítést, mely fertőző vérszegénységgel diagnosztizált lovuk kényszerlevágása után jár nekik. A kifizetésekkel megbízott Kolozs Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságnál 111 kártérítési dosszié porosodik a polcokon. A 15–20 millió lejes összegek kiutalása azonban annak ellenére késik, hogy egy vállalkozó – a megyei állategészségüggyel kötött egyezmény alapján – már jó ideje vágóhídra vitte az állatokat.
A fertőző vérszegénységet Romániának az uniós csatlakozásig kell felszámolnia, erre pedig az állat-egészségügyi hatóság szerint egyetlen módszer van: a fertőzött állatok levágása. Országszerte jelenleg valamivel több mint 16 ezer beteg állatot tartanak nyilván. A szakemberek szerint a betegség hasonlít a HIV-fertőzéshez: legyengíti az állat immunrendszerét, és végül elhullásához vezet. Tünetei 4–5 évvel a fertőzés után jelentkeznek. A beteg állat hamar fárad, és képtelen nagyobb erőfeszítésekre. A tünetmentes időszakban a húsa rövid kezelést követően még felhasználható. A tünetek megjelenése után azonban azonnal el kell pusztítani az állatot, és a tetemét eltemetni. A lovakat a minisztérium utasítása szerint a betegség megállapításától kezdve tíz napon belül vágóhídra kell szállítani, az állam pedig a piaci árnak megfelelő kártérítést fizet a gazdáknak.
Kolozs megyében nincs olyan vágóhíd, ahol le lehetne vágni a vérszegény lovakat. Mivel a tulajdonosok saját költségükön nem akarják elvinni a beteg állatokat, olasz üzletemberek gyűjtik össze azokat, és viszik a Cãlãraºi és Teleorman megyében levő vágóhidakra.
„Sok faluban csak úgy tudták összeszedni a vérbajjal diagnosztizált lovakat, hogy az állat-egészségügy alkalmazottai pénzbüntetéssel fenyegették a tulajdonosokat – mesélte lapunknak egy magát megnevezni nem akaró illetékes. – Sokan oda is adták állatjukat, abban bízva, hogy a kártérítésből egészséges lovat vásárolhatnak. A beígért pénzt azonban máig nem kapták meg.” Hozzátette: az is feltűnt a gazdáknak, hogy az olasz vállalkozót elsősorban a jobb húsban levő állatok érdekelték. Ugyanakkor az állat-egészségügyi szakemberek figyelmeztették a gazdákat: ha nem adják el az állatot, többet ki sem hozhatják az istállóból. Ha pedig dolgoznak vele, akár tízmillió régi lejes pénzbírsággal is sújthatják őket.

Egymásra mutogatnak a hivatalok
A kártérítésről rendelkező jogszabályok szerint a beteg állat azonosítása után szakértőkből álló bizottság felbecsüli az állat piaci értékét, majd összeállítja a szükséges dokumentációt, hogy a tulajdonos vágóhídra vihesse a lovat. A kiállított bizonylatok alapján a megyei állat-egészségügyi hatóság a mezőgazdasági hivataltól igényli a kártérítés összegét az állat tulajdonosának.
A Kolozs Megyei Mezőgazdasági Hivatal nem hajlandó kifizetni a kártérítés összegét arra hivatkozva, hogy a vágóhídon kiállított dokumentumokon nem a tulajdonos neve, hanem egy cégnév szerepel. „A kártérítést előíró jogszabályok pedig közvetítőcégekről nem beszélnek – közölte lapunkkal Iuliu Suatean, a megyei mezőgazdasági hivatal igazgatója. – Az állat-egészségügyi igazgatóságnak tudnia kellett volna, hogy ebben az esetben nem tudjuk folyósítani az összeget, mivel a papírokon az állattulajdonos nevének kell szerepelnie.” Úgy véli, ők nem vehetik figyelembe az olyan részleteket, hogy a tulajdonos nem tudja több száz kilométerre elszállítani az állatot. „Nekem is a jogszabályok szerint kell eljárnom, és az állategészségügynek is. Õk azonban hibásan állították össze a kártérítési dokumentációt. Ha nem a tulajdonos neve szerepel a vágóhídi dokumentumokon, nem tudhatom, hogy valóban a beteg állatot vágták-e le” – mondja.

Messze van a vágóhíd
„Ha betű szerint értelmezzük a törvényt, igaza van a kártérítést visszatartó hivatalnak – magyarázta lapunknak Alexandru Duma, a Kolozs megyei állat-egészségügyi Igazgatóság vezetője. – Ez estben a tulajdonosnak kell vágóhídra vinnie a beteg állatot. De melyikre? Kolozs megyében egyetlen olyan vágóhíd sincs, amely ezzel foglalkozna. Az a néhány cég, mely vállalta az állatok levágását, az ország másik felében van. Így többe kerül a szállítás a tulajdonosnak, mint az állat után kapott kártérítés.” Duma elmondta: ezért találták életképes megoldásnak a hozzájuk forduló olasz vállalkozó ajánlatát. E szerint az olasz cég kisebb összeget fizet az állat tulajdonosának, és bevállalja a vágóhídi fuvart. Ez jó a tulajdonosnak, mivel nem költ a szállításra, miután pedig megérkeztek a vágóhídi dokumentumok az átvett állatokról, össze is lehet állítani a kártérítési dossziét. Tájékoztatása szerint más megyékben is ugyanúgy zajlik a beteg állatok vágóhídra szállítása, és nincsenek gondok a kifizetésekkel. „Kolozs megyében van még körülbelül 200 beteg állatunk, Bukarestből sürgetnek, hogy minél hamarabb vitessük el – magyarázta Duma. – De be sem tehetjük lábunkat a falvakba, ha az eddig elvitt állatok nincsenek kifizetve.”
Lapunk értesülései szerint nem Kolozs az egyetlen megye, amelyik ilyen problémákkal küszködik, Máramaros megyében 133 gazda várja a kártérítést. Ezzel szemben Beszterce-Naszód megyében folyósították az összeget, pedig itt is olasz vállalkozók szedték össze az állatokat. Hargita megyében nem volt szükség közvetítőre. Itt a tulajdonosok a gyergyószentmiklósi vágóhídra viszik az állatokat, ahová Neamþ megyei lovak is szép számban érkeznek.

Ölbe hullott lóbiznisz
A lovak levágását előíró kormányrendeleten az állatokat felvásárló olasz vállalkozók nyernek. A szállítás és levágatás után ugyanis Olaszországba viszik az állatokat, ahol a lóhúst élelmiszer-alapanyagként használják. „Több cég is foglalkozik a beteg lovakkal, az én vállalkozásom az ország nyolc megyéjéből valamivel több mint kétezer lovat vitt vágóhídra” – mondta el lapunknak Alexandro Bresciani. Az olasz üzletember korábban élőállat-exporttal foglalkozott, egy éve azonban az anémiás lovakra szakosodott. Ezek húsát Olaszországba szállítja. Konkrét összegekről nem kívánt beszélni, de kijelentette: nem nyer sokkal többet a levágott állatok húsán, mint amennyit korábban az élőállat-kereskedésen profitált. „Én csak üzleti lehetőséget láttam abban, hogy az állam megtéríti a ló árát. Szó sincs róla, hogy visszaélnék a gazdák szorult helyzetével. Az ajánlatom számukra is kedvező, ugyanis nem kell pénzt költeniük lovaik szállítására és levágatására” – magyarázta az üzletember. Kelemen Tamás