Tusványos értékei: eszmék és szívósság

Mit tart az idén nagykorúvá lett Tusványos legfőbb értékének?

n Amikor 1989. december 29-én egy kézdivásárhelyi házibuliban megszületett a bálványosi tábor gondolata, mindannyian abban bíztunk, hogy Románia, Erdély hamarosan szabad országként csatlakozik Európához. Az első, 1990-ben rendezett tábor azonban már a marosvásárhelyi fekete március árnyékában zajlott, gyorsan elvesztettük hát az illúzióinkat. Az illúzióvesztés azonban kitartóvá tett bennünket, így Tusványosnak nemcsak az az értéke, hogy eszméket fogalmaz meg, hanem az a szívósság is, amely hozzásegített bennünket, hogy ha utóbb is, megvalósulhassanak a célkitűzéseink.

A tábor témáit a pillanatnyi politikai, ideológiai körülmények határozzák meg, vagy igyekeznek hosszú távú üzeneteket is megfogalmazni?

n A programokban mindig volt egy aktuális vonulat, illetve olyan kérdések, amelyek szinte évről évre napirendre kerülnek, mindaddig, míg ki nem pipálhatjuk őket mint megvalósításokat. Idén Koszovó ügyét tartjuk aktuálisnak.

Miért éppen Koszovó?

n Koszovó ügyét két nagyon fontos helyszínen tárgyalják ezekben a napokban: az ENSZ Biztonsági Tanácsában és Tusványoson. A kérdés két síkon is kapcsolódik a térségünkhöz. Egyrészt a Nyugat-Balkán része, ami szinte közvetlen szomszédnak minősül. Másrészt Koszovó esete az elmúlt másfél évtized egyik szemléletes történelmi leckéje, az ottani tragédiák hoszszú távon meghatározhatják a térségbeli népek együttélését. Úgy tűnik, hogy először a történelemben a kollektív kisebbségi jogok és területi autonómia biztosítása lesz a nemzetközi közösség által kikényszerített megoldás, ami igen hasznos precedensnek számíthat kisebbségügyi kérdésekben.

Tusványos rendre igyekezett fórumot teremteni a romániai magyarságon belüli politikai ellenfelek közötti párbeszédhez – váltakozó sikerrel. Miért tartják ezt minden évben feladatuknak?

n A határon túli magyarságon belül az utóbbi években valami megbomlott. Meggyengült, helyenként megszűnt a politikai egység, a politikai élet meghatározó szervezetei eltávolodtak a kisebbségi magyar választóktól, akik a Kárpátalján és Vajdaságban egyenesen másra adták a voksukat. Mi nem tehetünk egyebet – ezt viszont mindig meg kell tennünk –, hogy fórumot biztosítunk a párbeszédhez. Ha valaki nem él a lehetőséggel, az az ő felelőssége. A romániai magyarság egy sereg kihívás, választás előtt áll, s minden alkalomra szükség van, amely közelebb vihet egymás szempontjainak megismeréséhez és megértéséhez.

A tábornyitás előestéjén az RMDSZ felajánlotta Tőkés Lászlónak, hogy bejutóhelyet biztosít neki a szövetség EP-képviselőjelölt listáján. Hogyan értékeli ezt a gesztust?

n Pozitív elmozdulásnak tartom, de továbbra is az a véleményem, hogy még jobb lett volna, ha mindez a listaállítás pillanatában, a támogatói aláírások gyűjtése során születik. Bízom benne, hogy e gesztus révén az erdélyi magyar politikában tényleges együttműködés kezdődik el, nem pedig egyfajta egységretorika alkalmazásáról van szó.