Turkálók alkonya?

Török Éva a februárban elfogadott 2007/163-as kormányhatározatról mondott sommás véleményt. Elsősorban azt az előírást kifogásolta, mely szerint a készletet nem tarthatják egy hónapnál tovább az üzletekben. „Tavasszal rendszerint a téli holmik érkeznek, ősszel pedig a nyáriak. Mostanig az üzletünk úgy működött, hogy nyáron raktárban volt a téli holmi, télen pedig a nyári, a ruhák a megfelelő idényben kerültek a polcokra – magyarázta. – Nem tudom, mihez kezdünk, ha nem tarthatjuk egy hónapnál tovább a ruhaneműt” – tette hozzá Török Éva, aki arra készül, hogy elajándékozza a megmaradó árut.A február 21-én hatályba lépett határozat egyébként előírja, hogy a használt ruhát kötelező fertőtleníteni és rovartalanítani, de arról is rendelkezik, hogy a február 21. előtt behozott árukészletet három hónapon belül fel kell számolni. A turkálósoknak a május végi határidő lejárta előtt rendelkezniük kell az el nem adott áru sorsáról. A rendelet két lehetőséget kínál számukra: elajándékozhatják, vagy szemétfeldolgozó vállalatnak adhatják át a megmaradt ruhát. A jogszabály azt is előírja, minden egyes darabról nyilvántartót kell vezetni az áru beérkezésétől eladásáig vagy hulladékként való értékesítéséig. A szaporodó papírmunka számos kiskereskedőnek okoz fejtörést.Csupán Hargita megyében közel kétszázra becsülte a használtáru-kereskedések számát dr. Weil Gyula, a Hargita Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal ügyvezető igazgatója, aki az elmúlt napokban törvényismertető beszélgetésre hívta az érintetteket Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson. A Gyergyói-medencének nincs olyan községe, ahol legalább öt-hat turkáló, azaz főleg használtruha-, de sok esetben más használati cikkek másodkézbeli kereskedése ne működne.

Kilóra nem mérnek már ruhát

Gyergyószentmiklóson szinte minden utcában van egy-egy turkáló. Némelyik a földszinti tömházlakásból üzletté alakított kis helyiségben működik, de akad olyan nagyméretű üzlet is, mely másodkézből származó bútorokat kínál. A turkálók többségében elsősorban használt ruhát és lábbelit forgalmaznak, de olyan is akad, ahol a játéktól kezdve az edényekig a legkülönfélébb hasznos és haszontalan tárgyak gazdag tárháza várja a vásárlót. Az üzletekben rendszerint a jellegzetes fertőtlenítő-, azaz „turkálószag” fogadja a betérőt, a nagyobb ruhadarabok – kabátok, zakók, ingek, blúzok, nadrágok – katonás sorban vállfákon lógnak, a kisebbek – pulóverek, ágyneműk, terítők, fehérneműk – polcokon sorakoznak. Egyik turkálóból sem hiányzik azonban a nagyláda, ahol bárki kedvére kotorászhat tetszetős holmi után.Az áruk minősége meglehetősen változó: a kopott, feslettől az alig viselt vagy éppenséggel egy kis gyártási hibával rendelkező, teljesen új termékig gazdag a választék. Az árakat többnyire a vékonypénztárcájú emberek keresetéhez igazították, ugyanis a portéka többségéért 10 lejnél kevesebbet, illetve a nagyobb darabokért 10–20 lej közötti árat kell fizetni. Ritka az a darab, amelynek ára eléri a 30 vagy annál magasabb értéket, ezek rendszerint jó minőségű télikabátok vagy bőrből készült holmik. Kilóra, kötegre sehol nem árulnak ruhát Gyergyószentmiklóson, de van olyan turkáló, amely valamenynyi árujáért egy lejt kér. Sőt több olyan is akad, amely bizonyos összegű vásárlás fölött, választás alapján, ráadás darabot kínál.

Visszajáró vásárlók

A vásárlói réteg legalább annyira színes, mint a felkínált portéka. Vannak, akik alkalmanként járnak be másodkéz-kereskedésekbe, ám olyanok is akadnak, akik programszerűen turkálnak. „Szinte mindennap megyek turkálni, számomra ez szórakozás” – mondta egy korosabb hölgy, aki számon tartja, hol, melyik turkálóban mikor kapnak friss árut, és reggel nyitáskor mindig elsők között van. „A legszegényebbtől a leggazdagabbig mindenféle rendű-rangú ember jár ide vásárolni” – magyarázta a Szent Miklós Segélyszervezet által működtetett turkáló elárusítója. Az üzlet ottjártunkkor is tele volt vásárlókkal. „Ezt a cipőt szeretném megvásárolni” – emelte fel a mutatós bőr félcipőt egy nyugdíjas, aki kérdésünkre elmondta, nyugdíjából nem futja új cipőre, a turkálókban viszont kevés pénzért is jó minőségű árut kaphat.„Az új kormányrendelet szigorításai számunkra nem okoznak különösebb gondot, hiszen a megmaradt készletet kiosztjuk a rászorulóknak” – magyarázta Geréd Orsolya a Szent Miklós Segélyszervezet titkárnője, aki arra is kitért, hogy a turkáló jövedelmét élelmiszercsomagok készítésére fordítják, amit szintén a szegények között osztanak szét. Egyébként a németországi és svájci gyűjtésből származó termékeik eleve fertőtlenített állapotban, kísérő aktákkal ellátva érkeznek az országba.A rendelet súlyosan érinti azokat a kiskereskedőket, akik marosvásárhelyi, kolozsvári és nagyszebeni nagykereskedésekből szerzik be árujukat. „Turkálóból nem lehet meggazdagodni” – fejtette ki Fazakas Mónika vállalkozó, aki Gyergyószárhegyen és Gyergyóremetén nyitott üzletet. – „Adót, könyvelőt, alkalmazottat, az üzlet fenntartási költségeit és még egy csomó egyéb költséget fizetek, csak ezután gondolhatok a saját nyereségemre” – fűzte hozzá Fazakas, akinek nehézséget jelentenek a szigorítások. Elmondta, ha nem tud nyereséget termelni, inkább bezárja üzleteit, és más kenyérkereseti lehetőség után néz.

Leplezett szeméttárolás?

Dr. Weil Gyula szerint az intézkedés a fogyasztók érdekeit szolgálja. „Valószínűleg rájöttek arra, hogy másodkéztermék címszóval számos ipari szemét kerül az országba, és emiatt hozták a rendeletet” – magyarázta az ügyvezető igazgató, aki azt is elmondta, hogy a rendelet be nem tartása 1000–10 000 lejig terjedő büntetést vonhat maga után. Dr. Weil Gyula magánszemélyként arra is kitért, hogy soha nem hordana mások által már viselt cipőt, zoknit vagy alsóneműt, mert a fertőtlenítés után is fennállhat a bőrgombafertőzés veszélye.