Toró T. Tibor EMNP-elnök az alaptalan félelmekről, a történelmi választási lehetőségről

– Nagy fába vágta a fejszéjét az Erdélyi Magyar Néppárt, amikor úgy döntött, hogy a helyhatósági választások után a parlamenti megmérettetésen is indul, az RMDSZ-en kívül eddig nem próbálkozott ezzel magyar alakulat. Milyen reakcióval szembesültek ennek kapcsán a kampányban az erdélyi magyarok részéről?

– Tudatában vagyunk döntésünk súlyának: először van Erdélyben magyar–magyar verseny parlamenti választásokon. Az RMDSZ vezetői megosztásról beszélnek és szavazatrablásról, mintha örökös tulajdonosai lennének az erdélyi magyarok szavazatainak. Pedig az emberek bizalmát rég eljátszották, és ezt az elvesztett bizalmat most félelemgerjesztő kampánnyal próbálják visszaszerezni. Ezt a félelmet tapasztalom, bármerre járok, a Székelyföldön és a Partiumban egyaránt. Hogy csak egy példát említsek: kampányutam során megtörtént, hogy egy falugyűlésen egy személy félt velem kezet fogni, mert ő közalkalmazott… Amikor a beszélgetések során sikerül ezt a félelmet feloldani, az emberekből felszakad az eddigi 23 év érdekvédelmi politikája iránti elégedetlenség, és ami a legfontosabb, a remény, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni lehet. Ilyenkor érezzük, hogy jó úton járunk, és innen merítjük az erőt a folytatáshoz.

– Az RMDSZ ugyanakkor azzal vádolja önöket, hogy veszélyeztetik a magyar közösség parlamenti képviseletét, amely a szövetség vezetői szerint meggyengülhet, sőt akár meg is szűnhet. Reális ön szerint ezeknek a forgatókönyveknek a kockázata?

– Hadd mondjam el még egyszer, bár nagyon sokszor megtettem az elmúlt hónapokban: a magyar képviseletet a bukaresti parlamentben semmilyen veszély nem fenyegeti. Tudatosan és gátlástalanul félretájékoztat, aki ennek az ellenkezőjét állítja, hiszen nem csak az a párt jut be, amelyik az 5 százalékos küszöböt eléri, hanem az is, amelyik a 6:3-as alternatív küszöböt teljesíti, vagyis jelöltjei 6 képviselői és 3 szenátori választókerületben elsők lesznek. Mivel Erdélyben – a Székelyföldön és a Partiumban – 15 képviselői és 7 szenátori kerületben van magyar többség, itt biztos magyar lesz az első.

A dolog éppen fordítva van, mint ahogy azt az ellenfeleink állítják: most először van lehetőség, mondhatni történelmi lehetőség arra, hogy ne csak egy, hanem két magyar párt jusson be. Nemcsak az egyszerű aritmetikai számítás mondatja velünk, hogy kettő több mint egy. Minőségi változást jelentene, ha a bukaresti „kijárás” politikai gyakorlatát meghonosító és a jövőt folyamatosan aprópénzre – és saját mandátumukat újratermelő szavazatokra – váltó RMDSZ mellett végre lenne egy értékelvű, az autonómiatörekvéseket következetesen képviselő magyar párt is, mert eddig ilyen nem volt a román parlamentben. Az Erdélyi Magyar Néppártot éppen ez az igény hívta életre.

– Az RMDSZ szerint az EMNP-nek matematikai esélye sincs teljesíteni a célként kitűzött alternatív küszöböt. A korteshadjárat tapasztalata, a támogatottság hozzávetőleges felmérése alapján milyen esélyt lát a 6:3-as győzelemre?

– Azontúl, hogy több szakértői modellezés bizonyította azt, hogy lehetséges mindkét magyar pártnak átlépni a bejutási küszöböt, az RMDSZ negatív és az ellenségként kezelt magyar versenytársat folyamatosan befeketítő kampányára leginkább a választópolgárok tudnak csattanós választ adni. Minél többen jönnek szavazni, minél többen szavaznak a néppártra, annál nagyobb az esélye, hogy két magyar alakulat legyen a parlamentben, és ne az RMDSZ huhogó forgatókönyve érvényesüljön. 

Mi a közösség mozgósításán dolgoztunk. Pozitív, szerethető és jövőbe mutató választási programot dolgoztunk ki, amelyben azt állítjuk, hogy az autonómia és a föderalizmus a megoldás az ország és a magyar nemzeti közösség problémáira, hiteles jelölteket állítottunk, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezt minél több választópolgárhoz eljuttassuk. Ha az RMDSZ csak negyedannyi időt és energiát fordítana a politikai teljesítményéből kiábrándult választópolgárok mozgósítására, mint amennyit költ vélt magyar ellenségének lejáratására, nem lenne kérdés mindkét párt bejutása.

Sajnálatos módon azonban az RMDSZ vezetői számára fontosabb a parlamenti képviselet monopóliumának megőrzése, mint a magyar ügy – az autonómia – hatékony képviselete. És ebben minden sötét erővel szövetkezik, és az eszközökben sem válogat. A versenytárs plakátjainak letépése sajnos már megszokott gyakorlat, de az nem, hogy hatósági segítséggel tiltják ki a közmédiából és a közterületekről a föderalizmust és az autonómiát népszerűsítő választási plakátjainkat, vagy rendőrt hívnak még a Mikulás ellen is, ha a néppártot sejtik mögötte. Odáig fajult az RMDSZ-megfélemlítések sora, hogy a torockói polgármester már veréssel és nemi erőszakkal fenyegette a verespataki bányaberuházás ellen szót emelő jelöltünket.

A legkevesebb az lenne, hogy a csúcsvezetés sűrű bocsánatkérés közepette távolítsa el soraiból az ilyen eszközöket használó aktivistáit és tisztségviselőit, de az elhatárolódás hiánya miatt alapos a gyanú, hogy mindezt nemhogy tiltják, hanem „a cél szentesíti az eszközt” jegyében inkább bátorítják az RMDSZ kampánystratégái. Lelkük rajta!

– Hogyan kommentálja az RMDSZ-barátsággal korábban nem vádolható Szász Jenő volt MPP-elnök pálfordulását, pontosabban hogy a székelyudvarhelyi politikus a szövetségre való szavazásra buzdít? És azt, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is ugyanezt teszi? Ilyen körülmények közepette is számítanak a református hívek, az MPP-szimpatizánsok voksaira?

– Kilóg a lóláb mindezen nyilatkozatok mögül. Túl azon a kicsinyes emberi szándékon, hogy az MPP egykori elnöke inkább az általa alapított párt vesztét akarja, mintsem hogy kiderüljön, az ő személye volt az akadálya az öszszefogásnak a nemzeti táboron belül, én zsarolástól sem mentes anyagi összefonódást érzek a sokévi „áldozatos” tevékenységben megvagyonosodott MPP-vezető és az általa korábban anynyit bírált RMDSZ-es partnerei között. Ezzel a nyilatkozattal az egykori elnök végleg kiírta magát a hiteles közéleti emberek sorából.

Nem is lenne érdemes ennél több szót rá pazarolni, ha az RMDSZ kommunikátorai nem kevernék bele az erről szóló hírbe a nemzetstratégiát és Orbán Viktor miniszterelnök nevét. Olcsó fogás, ennyire azért nem kell lenézni a választópolgárokat. Szerencsére az MPP helyi vezetőinek és eddigi támogatóinak nagy része is átlát a szitán: erre utal a helyi megállapodások sorozata az együttműködésről a néppárt és a polgári párt között Marosvásárhelytől Kézdivásárhelyig. Az ő bölcsességük és következetes, értékelvű viszonyulásuk a fontos döntésekhez optimistává tesz a két párt hosszú távú együttműködésének kérdésében.

– Milyen módszerekkel, üzenetekkel csalogathatók urnákhoz az EMNP szerint azok az erdélyi magyarok – a közösség mintegy fele –, akik hosszú ideje hátat fordítottak a politikának?

– A recept, amint már elmondtam, egyszerű: hiteles jelöltek, pozitív jövőképet mutató program és sok-sok munka. Úgy érzem, a mi küldetésünk megváltoztatni a politikáról és a politikusokról való közgondolkodást. Azt, hogy a politika egyenlő lenne a demagóg szólamok pufogtatásával, bukaresti üzletelésekkel, kamarillapaktumok megkötésével, amelynek nyomán a tárgyaló politikusok jól, a választópolgárok viszont pórul járnak. A néppárt hisz abban, hogy a politika elsősorban értékek és elvek képviseletét jelenti, és feladata a jelen gondjainak megoldása mellett a jövőképalkotás. Jövőkép nélkül jövő sincs Erdélyben. Szóval, cselekedettel, személyes példával kell érvényt szereznünk ennek. Nem könnyű, de szép feladat, és ez a kötelességünk.

– Mit tenne másként az EMNP, ha mandátumokhoz jutna a bukaresti parlamentben, mint az RMDSZ az elmúlt 23 évben? Korábban két ciklusban is parlamenti képviselőként tevékenykedett Bukarestben. E téren szerzett tapasztalatai alapján hogyan látja az RMDSZ törvényhozási tevékenységének mulasztásait, hibáit?

– Az RMDSZ már a kormányzásról tárgyal mind a baloldali, mind a jobboldali román pártszövetséggel. Remélem, eredményesen teszi ezt. Mivel meggyőződésünk, hogy az autonómia a megoldás nemcsak ünnepnapjaink méltóságának vagy a magyar  nyelv használatának  biztosítására, hanem mindennapi életünk válhat könnyebbé általa, ha megszereztük, ezért a néppárt elsődleges feladata igazi parlamenti offenzíva elkezdése ebben a kérdésben. Törvénytervezetek sorával kell bombáznunk a többséget, és okosan, következetesen érvelni igazunk mellett. De ez csak egyik eszköz az autonómiatörekvések érvényesítésére. A küszöbönálló alkotmánymódosítás során is azt kell megjelenítenünk, hogy a magyar közösséget az egységes és homogén nemzetállami gyakorlattól csakis az autonómiák intézményrendszere és a pozitív európai gyakorlattal alátámasztott föderalizmus védi meg.

– A néppárt hangsúlyosan az autonómiatörekvés köré építette kampányát, ugyanakkor behozta a köztudatba a föderalizmus tematikáját, amely heves ellenállást váltott ki a román politikum, a hatóságok részéről. Meglehet-e győzni a jövőben a románságot a föderalizmus előnyeiről, amikor az autonómiaformákról sem hajlandó építő párbeszédet folytatni?

– A föderalizmus nemcsak magyar ügy, sőt elsősorban nem az. A föderalizmus a második nagy modernizációs esélye Romániának, ezért minden polgárának érdeke, aki fejlődést, gyarapodást és békét akar. Ebből a szempontból a néppárt kampánya már most sikeresnek mondható, hiszen mind a pozitív, mind a negatív visszajelzések annak a széles társadalmi vitának a kezdetét jelentik, amelybe előbb-utóbb a mértékadó román politikai és közéleti fősodornak is be kell szállnia.

– Milyen mértékben változhat ön szerint az erdélyi magyar politikai alakulatok, elsősorban az EMNP és az RMDSZ viszonya a választások után? Milyen mértékben befolyásolják majd az esetleges együttműködést az eredmények?

– Együttműködésre vagyunk ítélve, mert a magyar érdek hatékony képviselete ezt kívánja, és ezt várják tőlünk a választópolgárok is. Mi új egységben gondolkodunk, amely nem azt jelenti, hogy visszaállítjuk az egypártrendszert és abba belekényszerítjük az egész erdélyi magyarságot. Ennek az egypárti gyakorlatnak isszuk a levét immár több mint két évtizede, és „sikerült” ezzel a közösségünket egyre távolabbra taszítani a politikától, a közélettől. Mi azt szeretnénk, ha az egységes képviselet a különböző politikai szervezetek együttműködésében és a nemzetstratégiai kérdéseknek a pártpolitikai szempontok fölé emelésében nyilvánulna meg.

Mert az autonómiaharcban mindenkinek küldetése és feladata van. Az autonómiák közjogi keretének kiépítését és működtetését a politikum, a szakmai és civil társadalom és a történelmi egyházak szervezett világa csak közösen tudja elérni. Ezért hiszem azt, hogy a választások után új életet kell lehelni az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba, és kialakítani azt a konszenzust stratégiai céljainkban, amelyre aztán a közös, munkamegosztáson és együttműködésen alapuló politikai cselekvés építhető.