Tegyük áldások forrásává ünneplésünket! – Böcskei László nagyváradi megyés püspök húsvéti üzenete (VIDEÓ)

ahogyan erről a szentírási beszámolók is értesítenek bennünket (Lk 24,1-12, Jn 20,1-9). Húsvét éjszakájának eseménye nem egy Oscar-díjas esemény, de mégis az egész világon beszélnek róla. Üzenete mélyre ható és sok emberben felkelti az érdeklődést, sokakat megszólít és útra késztet. Az éjszakának egy részét ilyenkor virrasztással szoktuk tölteni, hogy majd az érkező világosság éreztesse velünk Isten csodálatos ajándékát. Bár mindennapinak mondható a felkelő nap világossága, amely legyőzi az éjszaka sötétségét, mégis nem mindennapi történés érinti meg ilyenkor a kereső, az önmagával és a világgal küzdő ember lelkét. A megtalálás csodája érint meg ilyenkor, mert a bennünk lakozó vagy a körülöttünk tomboló sötétségben újra felfedezhetjük az új világosság forrását.

Húsvéti ünneplésünk középpontjában egy személy áll, maga Jézus Krisztus, a keresztre feszített Isten Fia, aki legyőzte a halált és feltámadásával új kapcsolatra és új életre hívott meg minket. Ez az új élet a húsvéti ember alapvonása, ajándék és egyben kihívás, amely szembe állít bennünket a kétkedő és félelemben vergődő világgal. A húsvétot ünneplő ember az ellentétek feszültségében a megújulás kibontakozó csodájához kell megérkezzen.

Az első ilyen ellentét, amit a húsvéti vigília szertartása is érzékelhető módon elénk állít a sötétsége és a fény küzdelme. Húsvéti virrasztásunk a megszentelt tűz új fényével ajándékoz meg bennünket. Reményt ébresztő pislogás ez, amely biztonságot jelent és irányt mutat. Sőt, abban is segítségünkre van, hogy meglássuk egymás arcát és érezzük egymás gyógyító tekintetét. Húsvéti élmény ez, amely a megújult fényforrásnál arra emlékeztet, hogy sok még a sötétség bennünk és körülöttünk. Csak akkor érinthet meg bennünket a ki nem alvó fény, ha felismerjük ezt a szomorú valóságot is.

A másik ellentétet, amivel a húsvéti vigília szertartásában szembesülünk az ige liturgiája tárja elénk. Ezen az éjszakán a megszokottnál több szentírási részt olvasunk fel, amelyekben az embert szerető Isten hűsége és az ember számtalanszor bizonyított hűtlensége, az Istentől való elfordulása rajzolódik ki. Isten közvetlen gondoskodása olyan szintre emelte az ember méltóságát, amelyet senki és semmi nem tud szebben és jobban életre váltani. Mert Isten nem csak szereti az embert, hanem tiszteli annak szabadságát.

A harmadik ellentétet a keresztségünkre való emlékezésben fedezhetjük fel. A megszentelt víz a megújulás lehetőségét jelenti számunkra, mert lemossa rólunk mindazt, ami eltakarja a teremtés csodáját. A víz az élet, a megtisztulás és a felfrissülés jele, az átalakulás és az újjászületés reményét hordozza. Víz nélkül nincs élet, és kiteljesedett élet csak akkor lehetséges, csak akkor tudunk frissen és üdén haladni a cél felé, ha megtisztítjuk gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket ennek a világnak a szennyétől. Húsvéti élményünk akkor lesz igazi és hatékony, ha a lelki megtisztulás őszinte vágya a megújulás adta új forráshoz vezet el bennünket.

Merjük felvállalni azt, hogy ennek az új reménynek hordozói akarunk lenni a családban, a közösségben, sokféle feladataink teljesítésében. Ez az új remény, amely Krisztus üres sírjából fakad, tisztítsa meg kapcsolatainkat, nemesítse szándékainkat és vezessen el oda, hogy egymásra találva, felfedezzük az embert szerető Istent is környezetünkben. Most, amikor az egész kereszténység együtt ünnepelheti Urunk feltámadását, közös hitvallásunk legyen: Jézus legyőzte a halált és új életre hívott meg minket! Ez a hír hozzon békét, megnyugvást és kiengesztelődést a népek között, az emberek között, az egész világon. Legyen áldott az ünnepünk, és tegyük áldások forrásává ünneplésünket. Ámen.