Szobrot kapott Pio atya Nyárádremetén

Azon szentté avatottak közé tartozott, akik paranormális képességekkel rendelkeztek. Egybehangzó tanúvallomások százai igazolják, hogy Szent Pio atya a bilokáció különleges isteni ajándékával rendelkezett, vagyis egyszerre két helyen is jelen tudott lenni. Csodás látogatásai, bilokációi közt tartják számon, amikor „belépett” a kommunista rezsim börtönében raboskodó, megkínzott, megalázott bíboros-hercegprímáshoz, Mindszenty Józsefhez.

A látogatás után fogalmazott úgy, hogy már látta az ördögöt, mert az, amit a főpappal tesznek, ahogy összetörték, megalázták, ördögi. Pio atya tudta, hogy mit élt át Mindszenty, ahogy azt is, hogy a levert 1956-os forradalom után egyszer eljön a feltámadás, és Magyarországra dicsőséges jövő vár Európa szívében. A számos halandó számára hihetetlennek tűnő paranormális képesség Pio atya szentté avatásának dokumentációs irataiban is szerepel.

Aki magyarul és románul imádkozott 1989-ben

Nyárádremete plébánosa ugyan nem találkozott az 1968-ban San Giovanni Rotondóban elhunyt atyával, Szent Pio mégis jelen volt az életében. Mint lapunknak mesélte, egy olaszországi és San Marinó-i zarándokút alkalmával valaki arra a gyóntatószékre hívta fel a figyelmét, ahol sokáig a kapucinus szerzetes gyóntatott.

– idézte fel élete két, rendkívül nehéz szakaszát Köllő Gábor. Az ünnepelt azt is elmesélte a Krónikának, hogy káplán korában, 1990-ben a marosvásárhelyi belvárosi plébánián felkereste Pio atya valamikori legjobb barátja, Padre Andrea. Az olasz kapucinus szerzetes azt kérdezte az akkor még nagyon fiatal paptól, hogy tudja-e, hogy innen indul majd el Európa szellemi megújulása? „Akkoriban nem fogtam fel, mit akar ezzel mondani, és nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a gondolatnak” – mondta el Köllő Gábor, noha abban az időben maga is hozzájárult a változáshoz.

Később, 1990. február 10-én szintén ő volt az, aki százezer, könyvvel és gyertyával utcára vonuló és az anyanyelvi jogokért némán tüntető magyarral együtt imádkozott. A nyárádremetei szobor leleplezése előtt a hívek Isten házába hívták papjukat, ahol ünnepi műsor keretében köszöntötték. Az alkalomra íródott A jóság határútjai című vaskos kötettel kedveskedtek Köllő Gábornak, a könyv negyvenhárom egyházi és világi szerzője közül sokan személyesen is megtisztelték a nyárádremetei eseményt.

Érdekes módon a könyv ötlete egy magyar evangélikus lelkész, Nánási Sámuelé volt, a kezdeményezést felkarolta unitárius kollégája, Sándor Szilárd és két újságíró, lapcsaládunk munkatársai, a református Nagy-Bodó Tibor és e sorok római katolikus vallású írója, ezzel akár véletlenszerűen is igazolva az erdélyi ökuménizmus összefogó erejét. Hogy mivel érdemelte ki igazán az egykori marosvásárhelyi káplán, majd szászfenesi plébános, kolozsvári professzor, jelenlegi nyárádremetei plébános ezt a különleges figyelmet? „Nem tudom – szólt Köllő Gábor rá jellemző szerény válasza. – Talán azzal, hogy az én ajtóm mindig nyitva áll az emberek előtt?”