Székely műhelyek

Miért tartotta fontosnak elvállalni a Székely Nemzeti Tanács elnöki tisztségét?

  Elsősorban azért, mert nem utasíthattam el a küldöttek bizalmát. Másfél éven át alelnöke voltam az SZNT-nek, nagyon jól érzem magam ebben a székelyföldi szellemi-közéleti műhelyben. Szívesen vállaltam a kihívást, még akkor is, ha ez a szerep a jelek szerint alapjaiban megváltoztatja az életemet.

Milyen változásokra gondol?

  Arra, hogy már az első napon folyamatosan telefonálni kényszerültem, annyi megkeresés érkezett a különböző sajtóorgánumoktól.

Feltételezem, hogy elsősorban a marosvásárhelyi szeméttelepen talált, félig elégetett szavazócédulák ügyében keresték…

  Pontosan. Az első megkereséskor nem is nagyon tudtam reagálni a dologra, de aztán tájékozódtam. A székelyföldi autonómia ügyében tartott belső akaratkinyilvánító népszavazás szavazatszámlálási határidejének le-járta után érkezett, ezért figyelembe nem vett szelvényekről lehet szó, amelyeket néhány marosszéki önkéntesünk igen gondatlanul kezelt.

Kommunikációs ügyekben amúgy lesz dolguk bőven, hiszen az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez eljuttatandó memorandum minden bizonnyal jelentős visszhangot kelt majd. Mi az elsődleges céljuk ezzel a népszavazás eredményeire építő memorandummal?

  Én nagyon remélem, hogy csupa egyértelműen megfogalmazott célkitűzést juttatunk majd el, de kiemelném közülük a kisebbségek jogérvényesítését szolgáló 508-as direktíva előírásai életbe léptetésének szorgalmazását. Ezt 1998-ban még az RMDSZ is szorgalmazta, de kormányra lépése óta levette a napirendről.

Meggyőződése, hogy például a küldöttgyűlés valamennyi résztvevője egészen pontosan tisztában van az Európa Tanács elé terjesztendő dokumentum valamennyi részletével?

  Nincs kétségem felőle, de ez főleg annak köszönhető, hogy előzetesen alapos tájékozódás zajlott. Valamennyi küldött megkapta a tervezetet, s élénk levelezés, eszmecsere, mondhatni műhelymunka zajlott, míg körvonalazódott a dokumentum végső formája.

Felszínes tájékozottságról árulkodott viszont a küldöttek viszonyulása az SZNT elfogadásra előterjesztett Koszovó-állásfoglalása ügyében.

  Ez valóban így van, tanulságként is könyvelem el, hogy nem szabad olyan dokumentumot a küldöttek elé terjeszteni, amelyet az ülés előtt röviddel fogalmaztunk meg, és amelyet talán még az Állandó Bizottság valamennyi tagja sem látott. A vitát, illetve a rögtönzött megoldást egyébként inkább az termelte ki, hogy a küldöttek egyetértettek abban: nem mehetünk haza, míg nem mondunk valamit Koszovó ügyében. Végül a Kincses Előd által megfogalmazott hárommondatos kiegészítéssel elfogadtuk az előterjesztést.

Milyen módon kívánják számon kérni a küszöbönálló választásokon induló jelöltektől, hogy az SZNT elvárásainak megfelelően tartják-e magukat az autonómiatörekvésekhez – ahogy azt ugyancsak határozatban rögzítették?

  Az SZNT-nek nincs eszköze hasonló ellenőrzésre. Ezzel a határozattal lényegében a választók figyelmét akarjuk felhívni arra, hogy kérjék számon a majdani jelölteken, milyen álláspontot képviselnek az autonómia ügyében a választási kampány során. Ilyen módon igyekszünk visszaforgatni a választásokba azt az erkölcsi tőkét, amelyet a referendum révén az SZNT felhalmozott.