Szakemberek a vegyszeres beavatkozás ellen szólalnak fel a székelyföldi „sáskainvázió” ügyében

– írják.

A számos helyen tömeges megjelenésével pánikot keltő rovarfaj valójában egy nagytestű, Székelyföldön őshonos, sőt Európa jelentős részén is elterjedt, helyenként közönséges szöcskefaj (tehát nem sáska), a fogasfarkú szöcske (Polysarcus denticauda). Egyike a legnagyobb testű rovarfajainknak, az üde rétek, kaszálók lakója, és lomha mozgásával, erős rágóival valóban néha kifejezetten ijesztőnek tűnhet.

Három színváltozatát is meg lehet figyelni: a szinte teljesen barnás-feketés mellett, zöldes-fekete, illetve teljesen zöld egyedek is vannak. Ez a faj a nem is olyan régmúltban dívó permetezéseknek köszönhetően mára már sokfelé megritkult Európában, s így több országban (Németország, Ausztria stb.) valamiféle védettséggel bír. Növényekkel és, alkalomadtán, rovarokkal egyaránt táplálkozik, de nem minősíthető kifejezetten konyhakerti vagy mezőgazdasági kártevőnek – áll a közleményben.

A Gyergyó-medencei esetek mellett Hargita megyében még „sáskajárást” jeleztek Szentegyháza és Kápolnásfalu környékéről, de Boldogfalva határában is megfigyelték ezt a jelenséget.

– olvasható a közleményben.

A beszámoló szerint főként a közönséges bojtorján, pitypang, fekete nadálytő, imola növényfajokon lehetet helyenként látványosabb rágásnyomot látni, illetve vörös lóhere esetében is voltak növényegyedek kisebb rágásnyomokkal.

„Szentegyházán egy közeli búzatáblát illetve burgonyaültetvényt is végigjárva nem észleltünk rágásnyomokat. Ehhez hasonlóan szintén nem találtunk kártevésre utaló nyomokat egy kisebb háztáji veteményesben, amelyen korábban átvonultak a szöcskék, és amelyben burgonya, vörös- és sárga hagyma, takarmányrépa, saláta, petrezselyem, paszuly volt. Gyergyószárhegy közelében a lepermetezett kaszáló tőszomszédságában volt az egyetlen burgonyás terület, amelyen néhány tövön megfigyelhető volt rágásnyom” – közölték a szakemberek.

Az erdélyi rovarászok arról tájékoztattak,

Egyik legjellemzőbb és legismertebb ilyen ciklusokat produkáló rovarunk a májusi cserebogár, ami többé-kevésbé négyévente jelenik meg nagyobb mennyiségben. Ezek a magas egyedszámok azonban hamarosan a normális szintre térnek vissza, hisz természetes ellenségeik, a ragadozók előszeretettel fogyasztják a könnyen elérhető, gyakori táplálékot, ami több évre újra leviszi az egyedszámát az elszaporodott rovarfajnak.

A szakemberek kiemelik: a fogasfarkú szöcske esetében is ismeretesek hasonló ciklusok, ezek néha tízévente ismétlődnek, de akár az idei szokatlanul meleg tavasz is kiválthatta az egyedek fejlődési idejének lerövidülését és időben koncentrált megjelenésüket.

A »szöcskejárás« azért is kaphatott nagy médiafigyelmet, mert Gyergyószárhegy és Gyergyóditró közötti nagy kiterjedésű nedves füves kaszálókról dél irányba mozgó szöcskék útját több száz méter hosszan kettészeli az E578 jelzésű európai út, ahol az intenzív autósforgalomnak köszönhetően ezresével gázolták el az úton átvándorló szöcskéket” – fogalmaznak közleményükben a rovarászok.

Emlékeztetnek, a szöcskejárásra válaszul a hatóságok Gyergyószárhegynél és Gyergyóditrónál rövarölőszereket vetettek be több helyen, összesen mintegy 20-30 hektár kaszálón.

Gyomorban felszívódó mérgek, amelyek az idegrendszerre hatnak, és hatásuk 1-2 óra vagy akár másfél nap után jelentkezhet. Ez a magyarázata annak, hogy a permetezés után is még maradnak élő egyedek. Sajnos ez a hatásmechanizmus arra készteti a felhasználókat, hogy rövid időn belül újra alkalmazzák a szert” – emelik ki a szakemberek. 

Közlésük szerint

Veszélyesek lehetnek továbbá a hasznos ízeltlábú szervezetekre, védett területek közelében tehát az alkalmazásuk kerülendő. A tájékoztatás szerint mindenképpen kerülendő a repülővel történő kijuttatás, mivel így az elsodródást, és a vizek szennyezését nem lehet elkerülni.

További problémát jelenthet, hogy a méreganyag a táplálékláncon keresztül bekerülhet rovarevő madarak, mint például gólyák, fecskék szervezetébe is, amelyekre nézve ugyan nem halálos, de ez nem jelenti azt, hogy nem káros.

A fogasfarkú szöcske székelyföldi jelenléte azt jelzi, hogy itt még mindig vannak gazdag, virágos kaszálók, ahol ez a faj is otthon érezheti magát, ellentétben az intenzívebb mezőgazdaság következtében szegényesebb biodiverzitású nyugati tájakkal, ahol ma már nagyon kicsi populációi maradtak fenn” – írják az egyetemi docensek. Hozzáteszik: Gyergyó környékén mindig is volt, és, remélhetőleg, mindig is lesz ez a faj, s többek között e nagy testű rovar nagy populációi által (más rovarok és kétéltűek mellett természetesen) biztosított bőséges tápláléknak is köszönhető a Gyergyói-medence gólyapopulációjának kiemelkedő mérete.

Ugyanakkor amennyiben károkat okoznak a szöcskék mezőgazdasági kultúrákban, indokolt lehet ezeken az ültetvényeken a célzott védekezés” – zárják a közleményt, amelynek tartalmával egyébként további hét szakember egyetért.