Sokszor az autóstop az egyetlen megoldás – Nehéz eljutni a vidéki településekről a közeli városba, de még a községközpontba is

Így nemcsak a legközelebbi városba nem lehet eljutni tömegközlekedési eszközön számos Maros megyei kisebb településről, de még a községközpontba sem. Az idős személyek a városon élő gyermekeikre vagy unokáikra, legfeljebb a szomszédra számíthatnak, ha orvoshoz kell menniük. Az iskolások valamivel jobb helyzetben vannak – igaz, csak a tanév idején –, őket az önkormányzat által üzemeltetett sárga iskolabusz viszi és hozza a közeli iskolába.

A Makfalvához tartozó Abódra, Szolokmára és Cséjébe évtizedek óta nem jár ki busz, legalábbis Vass Imre polgármester nem emlékszik arra, hogy ’89 után valaha is működött volna járat a Küküllő menti községközpont és félreeső falvai között. Az önkormányzat nem egészen törvényes, de mindenképpen emberséges megoldást talált a kérdésre.

– mondta el Vass Imre. A Székelyvéckéhez tartozó Magyarzsákod és Románzsákod lakói csak a Minibus Tour sofőrjének aznapi hangulatában bízhatnak. Bár a szerződés egyértelműen leszögezi, hogy a járatnak végig kell mennie a völgyön, időnként előfordul, hogy a busz Véckén megfordul. Amint Fekete Pál, a község elöljárója mesélte, több ízben is vitába keveredett a szolgáltatóval, amelynek gépkocsivezetője ódzkodik a köves-poros útszakasz megtételétől. Ha az összes utas leszáll Székelyvéckén, nem megy fel a két Zsákodra, pedig lehet, hogy az ottani buszmegállókban akadnak várakozók, akik le szeretnének jönni a községközpontba, esetleg Gyulakutára.

Még rosszabb a helyzet a kis bekecsalji falvakban. A Székelyberéhez tartozó Berekeresztúr, Kendő, Mája, Márkod, Nyárádszentimre és Seprőd közül csak az utóbbi fekszik aránylag közel a főúthoz. Tanév közben nincs nagy gond, a maxitaxi Kendőn kívül az összes többi faluba feljár. „Kendőre iskolaidőben sem megy ki a kisbusz, mert a sofőr azt mondja, azért a két-három gyerekért neki nem éri meg akkorát kerülni” – állítja Benedekfi Csaba polgármester. Ilyenkor, vakációban azonban

A községgazda a kis falvak közti utak leaszfaltozásától várja az áttörést a tömegközlekedést végző cégek hozzáállását illetően. Addig, mint mondja, maradnak a szomszédok vagy a Nyárádszeredából érkező taxik. A kisvárosig pedig egyes falvaktól három, másoktól tíz kilométer is megvan a távolság.
Nemcsak a „világvégi” falvak nincsenek összekötve a legközelebbi városokkal,

Egyikük a Koronkához tartozó vácmányi villanegyed. Nem különb a helyzet a vidrátszegi nemzetközi repülőteret illetően sem; míg a kommunizmus évei alatt a főtérről busz vitt ki a bukaresti járathoz, most mindenkinek magának kell gondoskodnia arról, miként teszi meg a 15 kilométert a légikikötőhöz.

Rossz a „kapcsolat” Nagyvárad és az Érmellék között is

Bihar megyében sem fényesebb a helyezt. Mint érmelléki tapasztalatai kapcsán Szilá­gyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem gazdaságtudományi tanszékének dékánja, az érmelléki viszonyok szakértője a Krónika megkeresésére elmondta, ugyan a vasút menti települések a járatgyakoriságra nem panaszkodhatnak, a minőségre és az utazóközönségre annál inkább, a buszjáratok pedig a Románia más részeiben tapasztaltakhoz hasonlóan működnek. „Középiskolás lányomnak nem is engedem, hogy ezeken a vonatokon utazzon” – szögezte le Szilágyi, rámutatva, hogy a „a fizető utasok egy fél vagonba zsúfolódnak”.

„Sokkal rosszabb a helyzet a Székelyhíd–Margitta–Sarmaság-szárnyvonalon, amit rövid időre be is zártak, majd újranyitottak. Ezen naponta három-négy egy-két vagonos szerelvény közlekedik. Ez nem elegendő járatsűrűség egy 21. századi tömegközlekedéshez” – értékelt a szakember.
Az érmelléki települések másik része saját autón kívül busszal érhető el, amelyek Szilágyi elmondása szerint tisztábbak és biztonságosabbak a vonatnál, ám a nagyobb érmelléki települések többségét napi egy-négy járat érinti, „ami kétséges, hogy elengedő-e”.

– értékelte az érmelléki települések és a Nagyvárad közötti összeköttetést Szilágyi.

Kérdésünkre rámutatott egyúttal, hogy ha két vidéki település között szeretne valaki utazni, vagy az észak-bihari szolgáltatóközpontba, Margittára szeretne eljutni, és nincs saját autója, esélye nincs másképpen, mint autóstoppal. „Mivel a járatsűrűség sehol nem egyenletes és elegendő, emiatt még Nagyvárad irányában is opció az alkalmival történő utazás” – tette hozzá.

„Nagy a kontraszt a szomszédos Magyarországgal, ahol a regionális társaságok ezt sokkal jobban biztosítják. Például Debrecen és az 5000 lakosú Nyírábrány között napi 10 Volánbusz közlekedik, miközben szinte ugyanannyi vonat is jár a két település között. Ha ezekből a járatokból csak napi 3 a határt is átlephetné Érmihályfalvára, az sokat javítana az Érmellék közlekedési állapotain, igaz, hogy nem Nagyváradra, hanem Debrecen csomópontjaira hordaná az utasokat. Hasonlót el tudnék képzelni például Székelyhíd és Létavértes esetében is” – fogalmazta meg egy lehetséges megoldási javaslatként Szilágyi Ferenc.

Tovább romlik a helyzet

„Jövő évtől zavarosabb lesz a helyzet, a cégekre már nem lehet „rátukmálni”, hogy olyan kis falvakba is indítsanak járatokat, ahol az nem jövedelmező” – kongatta meg ugyanakkor a vészharangot a Krónika megkeresésére Pásztor Sándor, a Bihar megyei közgyűlés elnöke. Rámutatott,

A jogszabály alkalmazási módszertana még nem jelent meg, de aggodalomra ad okot, hogy amint a jelenlegi engedélyek lejárnak, a kisebb falvak, ahol még biztosított a tömegszállítás, kimaradnak ebből a szolgáltatásból.

Pásztor Sándor elmondta, eddig sem volt egyszerű az útvonalak lefedése, ám az engedélyek kiadásakor úgy írták ki a tenderfüzeteket, hogy a jól jövedelmező vonalak mellé csatoltak két-három olyan települést, ahol kevesen vették igénybe a szolgáltatást. Tehát ha a szolgáltató meg akarta kapni az engedélyt azokon a távokon, ahol sokan utaznak, kénytelen volt bevállalni olyan falvakat is, melyek nagyobb távolságra estek, és kevesebben utaztak oda.

Pásztor Sándor ugyanakkor hozzátette, már most érződik a rendelkezés negatív hatása. Bihar megyében az országban elsőként alakították ki a biztonsági rendszert, a buszokra GPS-t szereltek, telefonos applikációval láthatták az utasok, mikor érkezik a járat, de visszajelzéseket is küldhettek. „Amióta megjelent a kormányrendelet, elkezdték leszerelni a rendszereket arra hivatkozva, hogy az önkormányzat már nem ellenőrizhet. Ez elszomorító, hiszen amióta működött, pontosabbak, sőt tisztábbak voltak a buszjáratok” – mondta a bihari önkormányzat elnöke. Szerinte a törvénynek lehetővé kellene tennie, hogy az érintett önkormányzatok anyagilag is támogassák a járatokat, ha azok üzleti szempontból veszteségesek.

Kovászna megye: keresik a megoldást

Kovászna megyében is hasonlóképpen jártak el, próbálták a lakosság igényeihez igazítani a járatokat, a kis falvakat az elektronikus liciten „hozzácsapták” a jövedelmezőbb útvonalakhoz. Kovács Ödön megyemenedzser lapunknak elmondta, a vidéki önkormányzatok is próbálják biztosítani a szállítást saját járművekkel, vagy iskolabuszokkal, a gyárak pedig rendszeres járatokat indítanak az ingázóknak. „Egyeztetni kellett a szállítást végző vállalatokkal, hiszen ha egy kis falu távol esett a főúttól, az út is rossz volt, kevesen utaztak, akkor nem szívesen vállalták a járat indítását” – részletezte a megyemenedzser. Ilyen helyzetben van a Torja községhez tartozó Futásfalva, ám Daragus Attila polgármester szerint a település attól még nem elszigetelt, megoldják, hogy bejussanak a községközpontba, és onnan már rendszeres járatokkal tudnak továbbutazni. „Az iskolabusz rendszeresen jár Futásfalvára, nem telik meg gyerekekkel, így másokat is elvisz. A kis falvakban ugyanakkor összetartók az emberek, mindenki ismer mindenkit, és megszervezik, hogy eljussanak oda, ahova akarnak” – mondta a polgármester.