Sokarcú MOGYE-s professzorok

Az intézmény tanára nyilvánvalóan arra a kellemetlen huzavonára utalt, amely több mint egy évvel ezelőtt alakult ki a magyar főtanszékek létrehozása körül. Ezúttal viszont csupa szépet és jót, de főleg érdekeset lehet olvasni a nemrég nyugdíjba vonult újságírónő tollából. A Stúdium Alapítvány gondozásában megjelent könyv harminchat interjút tartalmaz, többnyire olyan írásokat, melyek napvilágot láttak a Népújság nevű Maros megyei napilapban.

„Érdekesnek tartom, hogy egykori tanáraim, a város híres orvosprofesszorai közül több olyan is van, aki fiatalkorában irodalmárnak vagy éppenséggel szobrásznak készült, de végül a medicina mellett döntött” – mondta Ábrám Zoltán. A szakmán és annak keretében elért szép eredményeken túl az olvasó még találhat valami közöset az alanyokban: valamennyien vállalták magyarságukat és vásárhelyiségüket; a MOGYE katedráin eltöltött évtizedek alatt keményen megküzdöttek a magyar oktatást elsorvasztó kísérletek ellen. Alanyai egy részét Bodolai Gyöngyi már gyermekkorában megismerhette: mint mondta, a 60-as években sokan közülük édesapja garázsába javíttatták gépkocsijukat.

Másokkal jóval később, újságíróként találkozott. Míg a beszélgetésekből egyes profeszszorokról kiderült, hogy fiatalkorukban egészen más pályával kacérkodtak, a könyvbemutatón Bodolai Gyöngyi elmesélte, hogy ő szemorvos szeretett volna lenni. Amikor viszont kiderült, hogy a felvételin a fizikát és a kémiát is követelik, búcsút intett gyermekkori álmának és a bölcsészetet választotta. Szerkesztő-riporterként azonban több mint húsz esztendeje rendszeresen foglalkozik az egészségügyi témákkal.

A kötet jelentőségéről szólva Vass Levente, a kötetet kiadó Stúdium Alapítvány létesítője és jelenlegi alelnöke úgy vélekedett, ez egy első, de fontos lépés a MOGYE-s öregdiákfórum megteremtéséhez. A fórum tagjainak az lenne a feladatuk, hogy mindenki a saját belátása és anyagi lehetősége szerint segítse az anyanyelvükön tanulni szándékozó és támogatásra érdemes diákokat.