Sebastian Godenhjelm finnországi társadalomkutató a többnyelvűség előnyeiről

– Mit jelent az pontosan, hogy a Helsinki Egyetem kétnyelvű intézmény?
– A Helsinki Egyetem esetében a kétnyelvűség főként arra utal, hogy az intézményben finn és svéd nyelven is lehet tanulni, s hogy a különböző egyetemi szolgáltatásoknak – például a hivatalos ügyintézésnek a tanulmányi irodán – mindkét nyelven működnie kell. Az egyetemen azért játszik ilyen fontos szerepet a svéd nyelv, mert az intézmény feladatának érzi olyan szakemberek képzését, akik mindkét nyelvet jól bírják, s ennél fogva Finnország kétnyelvű területein elhelyezkedve hozzájárulhatnak a kétnyelvűségnek a közszférában való jó működéséhez. A gyakorlatban az egyetem tulajdonképpen háromnyelvűnek tekinthető, hiszen az elmúlt években az angolnak mint oktatási nyelvnek a szerepe rendkívül megnőtt.

– Hogyan valósul meg a gyakorlatban a kétnyelvűség?
– A kétnyelvűség az egyetem működésének tulajdonképpen minden szintjén jelen van. Igaz, a svéd anyanyelvű diákok nem tudnak bármely szakot elvégezni svédül, a rendelkezések értelmében az egyetemen mindenkor kell működnie 27 szaknak, ahol az oktatás svéd nyelven folyik. Másfelől a kétnyelvűség azt is magában foglalja, hogy mind a finn, mind a svéd anyanyelvű diákok számára kötelező, hogy ne csak anyanyelvükön, hanem a másik nyelven is végezzenek bizonyos kurzusokat. Emellett persze vannak olyan nyelvi jogok, amelyek karoktól és tanszékektől függetlenül az intézmény teljes területén érvényesek, például, hogy a hivatalos ügyintézés mindenütt biztosított mindkét nyelven, vagy hogy a diákok bármely vizsgát letehetik anyanyelvükön még akkor is, ha maga a kurzus nem azon a nyelven folyt. Az egyetemen tehát mind a hivatalok működése, mind az oktatás és a kutatás két nyelven zajlik, s általában véve jellemző, hogy a többnyelvűségre pozitívumként, egyfajta többletként tekintenek.

– Miért vizsgálják az egyetem kétnyelvűségének működését?
– Kutatásunk kiindulópontja az volt, hogy a többnyelvűség alkalmazása a felsőoktatásban nyereség, célunk pedig annak feltérképezése, hogy a különböző egyetemek nyelvi stratégiája hogyan járul hozzá a többnyelvűség kínálta lehetőségek kiaknázásához. Ennek érdekében egyrészt azt vizsgáljuk, milyen nyelvpolitika segítségével, milyen rendelkezések révén, hogyan irányítják a többnyelvűség működését az egyes felsőoktatási intézmények, másrészt hogyan valósulnak meg a gyakorlatban a többnyelvűség teremtette kívánalmak. Kutatásunk nyelvi szempontból semleges, minden nyelvet vizsgálunk. Ugyanakkor az a tény, hogy a Helsinki Egyetem hivatalosan kétnyelvű intézmény, magában foglalja, hogy viszonylag nagy figyelmet fordítunk a finn és a svéd nyelvre.

– Milyen tapasztalatokat szereztek eddig a Helsinki Egyetemmel kapcsolatban?
– Eddigi tapasztalataink arra utalnak, hogy a kétnyelvűség nem minden esetben valósul meg a gyakorlatban úgy, ahogy azt a különböző rendelkezések előírják. Ennek oka nem az egyetem szabályozásaiban vagy intézkedéseiben keresendő, hanem az intézményen kívül álló okokban. Az egyetemre jelentkező finn diákok például gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent számukra a gyakorlatban az intézmény kétnyelvűsége. Sokan közülük eleve hiányos svéd nyelvtudással kezdik meg egyetemi éveiket, lemaradásukat itt kell pótolniuk, s felzárkóztatásuk korántsem könnyű feladat. Más szempontból, a finn és a svéd nyelv helyzetét komolyan befolyásolja az angol mint konkurens nyelv szerepének megnövekedése is. A többnyelvűség szempontjából az angol nyelv használata természetesen pozitívumnak értékelhető, ám kérdés, hogyan fog hatni az angol térnyerése a jövőben a finn és a svéd nyelv helyzetére, hiszen az angolhoz képest nemzetközi viszonylatban mind a finn, mind a svéd nyelv kisebbségi nyelvnek tekinthető.

– Véleménye szerint milyen módon fejleszthető az egyetem kétnyelvűsége?
– A legfontosabb lenne az egyetemre érkező diákokban tudatosítani, hogy milyen előnyökkel, haszonnal jár a többnyelvűség, a nyelvtudás, s ki-ki hogyan aknázhatja ki ezeket a lehetőségeket az intézmény segítségével. Fontos lenne például, hogy a második nyelv szerepe nőjön az oktatás során, azaz mindenki több olyan órát, kurzust látogasson, amely nem az anyanyelvén folyik, hogy jobban elsajátíthassa a másik nyelvet. De ahogy már mondtam, mindenekelőtt fel kell térképeznünk, mit tartalmaznak a kétnyelvűségre vonatkozó rendelkezések, s ezek hogyan valósulnak meg a gyakorlatban. Bízunk benne, hogy kutatásunk megválaszolja e kérdéseket, és hozzá tud járulni annak tudatosításához, hogy a többnyelvűség jelenléte a felsőoktatásban nem hátrány, hanem előny, melyből – függetlenül anyanyelvétől – minden diák profitálhat.