Sándor Krisztina: „a kolozsvári magyarok jóval többet érdemelnek”

– Új párt új jelöltje – mondhatjuk, hiszen ez az első alkalom, hogy parlamenti választásokon indul. Miért döntött a megméretkezés mellett?

– Azért, mert itt az ideje, hogy változást érjünk el az erdélyi politikában. Már régóta kialakult egy olyan magyar ellenzéki tábor, amelynek az álláspontját képviselni kell, konkrét pártpolitikai eszközökkel, országos szinten is. Autonómiát és föderalizmust akarunk, s ezekért következetesen ki akarunk állni. Céljaink a magyarok mellett az erdélyi románok körében is növekvő rokonszenvre találnak. Az indulást megelőző döntésben jelentős szerepet játszott az is, hogy a néppárt vezetőivel évek óta együtt dolgozunk különböző területeken, kölcsönös a bizalom, és a célhoz vezető utakat is hasonlóan látjuk.

– Az ifjúsági szférából érkezett. Hogy érzi, mit tud hozzátenni egy politikai alakulathoz valaki, aki otthonosan mozog a civil szférában?

– Az ifjúsági szervezetekben – az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletben, valamint a Magyar Ifjúsági Tanácsban – eltöltött évek alatt olyan tapasztalatokat gyűjtöttem, melyek igen jól használhatók a politikában is. A rendezvényszervezésben, pályázatírásban, bel- és külkapcsolatok alakításában, általános ügyvitelben szerzett ismeretek mind jól jönnek az EMNT ügyvezetésében és a néppártban is. Olyan készségeket sajátít el az ember, amelyeket jól lehet hasznosítani a politikai életben is. Jónak tartanám, ha minél több, civil szférában jártas ember kivenné a részét a politikából is, hiszen az mindannyiunk közös ügye. Minél több jó eredményeket elért, önmaga és szervezete irányában is igényes ember jelenik meg a politikában, annál több esély van arra, hogy e sokat szidott területen jelentős változásokat érjünk el.

– Székelyként Kolozsváron száll versenybe. Mit ajánl a kincses városiaknak?

– Sepsiszentgyörgyön nőttem fel, édesanyám révén barcasági, édesapám által pedig homoródalmási vagyok. Tizenhárom éve, 1999-től élek Kolozsváron. Az ifjúsági szervezkedések mozgalmas évei alatt itt alakultak ki azok az ismeretségek, amelyeknek köszönhetően ma már úgy érzem, jó barát ez a nagyváros. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy a Székelyföldre vágyom vissza, de amíg Kolozsváron vagyok, itt igyekszem teljes értékű munkát végezni. Sose gondoltam volna, hogy egyszer Kolozsvár képviselőjelöltje leszek, éppen ezért a feladat megtisztelő, és igyekszek ennek méltóképpen megfelelni.

A Györgyfalvi és a Mărăşti negyed egy része tartozik ahhoz a körzethez, amelyben indulok. Amit ajánlok a kolozsváriaknak anélkül, hogy túl hangzatos legyen: tisztességes képviseletet. Az anyagi gondok megoldása nem egy képviselőn múlik, de hiszem, hogy ha következetesek maradunk a magyar közösség rég vágyott céljaihoz, és ezt a többség fele is ugyanúgy tesszük, többre jutunk. A kolozsvári magyarok jóval többet érdemelnek, mint amennyit az elmúlt években kaptak.

– Az EMNP számításai szerint a 6:3 elvével van esély bejutni a törvényhozásba. Ön hogyan képzeli el a néppárt parlamenti tevékenységét? Megvalósulna ott a magyar–magyar összefogás? Tárgyalóasztalhoz ülnének román alakulatokkal?

–  A  néppárt képviselőinek azt a választási programot kell képviselniük Románia parlamentjében, amivel most kampányolunk, vagyis: mindenek felett az autonómiát, a föderalista átszervezést, illetve Erdélynek mindazokat a történelmi, kulturális sajátosságait és törekvéseit, amelyek több mint 90 év után is ezt a nagyrégiót lényegesen megkülönböztetik az ország többi részétől. A néppárt bejutása eddig előzménytelen helyzethez vezetne: végre két magyar párt képviselné a magyar közösség érdekeit Bukarestben, s a kettő mindenképp több mint egy elv alapján meg vagyok győződve arról, hogy ez hatékonyabb lenne.

A két párt bukaresti munkáját azzal kellene kezdeni, hogy egy közös egyeztetéssel meg kellene beszélni, hogy ki milyen területen és milyen eszközökkel fogja a magyar közösség ügyeit eredményre juttatni. Ha a két párt képviselői a bukaresti többségi politizálás kényszerítő hatása alatt meg tudnak egyezni, akkor máris elmondható lenne, hogy végre létrejött egyféle nemzeti minimum, amit a két fél egymás jótékony hatású ellenőrzésére is használni tud. A román alakulatok számunkra tárgyalófelek, akikkel folyamatosan szembesíteni kell a föderalista törekvéseinket – amiket egyébként egyre több erdélyi román is támogat –, illetve akikkel meg kell értetni az autonómiaformák hatékonyságát.